2017. június 7., 08:16
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 7 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Soha nem látott nagy számban érkeztek az emlékezők a városi rendezvényre június 2-án, a Kálváriadombra.

A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.

Ennek a közösségnek és a magyar nemzet összetartozásának az ünnepét Szentendrén június 2-án a Kálvária dombon található Trianon Emlékműnél rendezték.

Elsőként Paládi Attila (tanára: Tímár Sára), a Barcsay Iskola tanítványa, aki Kárpátaljáról költözött Szentendrére szüleivel, énekelte szívhez szólóan el „Magyarország az én csendes szép hazám” című népdalt.

A kisfiú után a város polgármestere, Verseghi-Nagy Miklós köszöntötte az egybegyűlteket:  „Legyünk őszinték: Trianon tragédia volt. Ha csak statisztikailag, a számokból indulunk ki, akkor is, ha az emberi oldalt, a szétszakított családokat nézzük, akkor még inkább. „A mi lett volna, ha?” kezdetű kérdésnek, vagy „Mi lenne, ha?” kezdetű feltételezésnek azonban nincs értelme. A helyzet adott, a történelem kerekét vissza nem lehet forgatni, és felelős politikus nem is gondolkodhat ebben.” A mai magyarságról így nyilatkozott: „Azt ünnepeljük, hogy határoktól, korlátoktól függetlenül van közös múltunk, vannak erős gyökereink, amibe kapaszkodhatunk, igenis van közös jelenünk, és még fontosabb: van jövőnk! Itt Európa közepén a múltunkra alapozva, a jelenünkben megerősödve – van jövőnk. Nekünk, magyaroknak.”

A teljes beszéd itt olvasható.

A polgármesteri köszöntő után Sarkadi-Szabó Réka, a Templomdombi Iskola diákja (tanára: Sasvári Borbála) a „Hazám, hazám…” című népdal énekelte, majd Erdélyi Anna, aki szintén szentendrei, most a Budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola hallgatója; Wass Albert: Üzenet haza című versét adta elő.

Az ünnepi beszédet Kerezsi Csaba, Móricz Zsigmond Gimnázium igazgatója mondta el, aki mai párhuzamokkal szemléltette, mit is jelenthetett akkoriban az ország nagy részének elvesztése, a magyar lakosság harmadolása. „Összetartozunk, ahogy a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvény is fogalmaz. Mit is jelent ez a mindennapok szintjén? Nézünk egy pillanatra a mellettünk állókra: június 1-jén még így állnánk egymás mellett, mint most. Június negyedike után, véletlenszerűen minden harmadikunk kiáll a sorból és többé nem találkozik egymással, nem jár ugyanabba az iskolába, nem dolgozik többé egy helyen és …legfeljebb levélben tarthatja egymással a kapcsolatot. Tömörebben: a most ünneplők véletlenszerűen kiválasztott egyharmadát nagyhatalmak által aláírt nemzetközi szerződéssel megerősítve kizárjuk a magyarságból.”

A teljes beszéd itt olvasható.

A műsor után a város, a helyi pártok és intézmények vezetői illetve az egyesületek képviselői az emlékezés és a tisztelet virágait helyezték el az emlékműnél.

A rendezvény kiemelt közreműködő partnere most is a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiája volt: az Akadémia biztosította a díszőröket és a koszorúvivőket, a zenekart Rixer Krisztián vezényelte.

Az ünnepség végén a szervezők külön köszönetet mondtak A Ferences Gimnáziumnak, amely teljes hallgatói létszámmal kivonult, hogy együtt ünnepeljen a várossal.