A rendszerváltó külügyminiszter örömmel vállalta, hogy önkormányzatunk felkérésére a szentendreiekkel megossza gondolatait arról, mit jelentett a magyarságnak Trianon, és mit jelent ma. A néhány napja ellene elkövetett brutális támadás azonban sajnos megakadályozta abban, hogy a beszédét a Kálvária dombon személyesen mondhassa el. Beszédének rövidített változatát Fülöp Zsolt polgármester tolmácsolta. Az alábbiakban a Jeszenszky Géza által küldött eredeti szöveget teljes terjedelemben, változtatás nélkül közöljük.

Tisztelt Honfitársaim!

Egy gonosz merénylet következtében ma nem tudok Önökkel együtt megemlékezni a magyar történelem Mohácsnál is nagyobb tragédiájáról, történelmi országunk elveszítéséről.

Nem nehéz belátni, hogy százöt évvel a Trianoni Békeszerződés aláírása után sem az átkozódásnak, sem az álmodozásnak nincs értelme. Aminek értelme van, az  az okok elemzése, de még inkább a feladat, hogyan lehet csökkenteni a kárt, gyógyítani a Trianon okozta sebet?

A magyar (bal)sors okai iránt érdeklődő közönség évek óta nézi, hallja és olvassa az I. világháború alatti magyar hőstettek beszámolóit. Jogos a kérdés, hogy Oroszország és Románia veresége, majd békekötése után hogyan végződhetett összeomlással és a történelmi ország földarabolásával, a nemzet egy harmadának – akarata ellenére – más országokhoz csatolásával ez a háború? Sokan hitték és hiszik ma is, hogy gonosz propaganda, belső árulás, nemzetközi összeesküvés okozta. A valóság egyszerűbb: a németek rossz számítása nyomán az Egyesült Államokkal kiegészült antant hatalmak gazdasági és katonai túlereje, valamint a nemzeti és társadalmi ellentéteket tetéző kimerültség nyomán 1918. októberben az Osztrák-Magyar Monarchia kénytelen volt feladni a küzdelmet, békét kért.

A legfájóbb kérdés, hogyan tudták szomszédjaink szinte minden ellenállás nélkül megszállni és megtartani nemcsak a túlnyomóan nemzettársaik által lakott területeket, de a színmagyar Székelyföldet, Csallóközt, Partiumot, és a relatív magyar többségű Észak-Bácskát is? Ez látszólag kizárólag az akkor élők fizikai és lelki állapotán, illúzióin és rossz döntésein múlott, de ehhez hozzájárultak a mélyebb okok az előző évtizedek magyar politikájának súlyos hibái és a nemzetközi viszonyok, mindenekelőtt a világháború, amit nem lett volna szabad elkezdeni a Szerbiának küldött hadüzenettel.

Az Antall-kormány és az azt követő magyar kormányok egyik fő célja Trianon áldozatai, a határainkon kívülre került magyarok helyzetének a javítása, a seb gyógyítása. Erre az egyetlen eszköz a jó viszony szomszédjainkkal, tagságunk az Európai Unióban, ami a határokat ténylegesen eltörölte, útlevél és határőrizet nélkül utazhatunk a szomszédos országokba, így megvalósulhat a magyar nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítése.

Ezért a fájdalmat váltsa föl a remény, hogy „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán”!

A külpolitika mindhárom oszlopa segítette ezt. Megismertettük a határon túli magyarok 70 év alatti szenvedéseit, az orvoslás útját. A határváltozás illúziójával leszámoltunk – miért? Az 1941 és 44 közötti politika miatt – Teleki ezért is lett öngyilkos.

***