2017. február 15., 15:04
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 7 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Kovácsics Róbert éveken keresztül számítógépek kereskedelmével és javításával foglalkozott. Egy alkalommal betért hozzá Siklósi Kálmán újságíró, és letett az asztalára két ún. analóg, vagyis filmes gépet azzal, hogy ezek a gépek már leszerepeltek, véget ért a korszakuk, de műszaki emberként nem akarja kidobni. Ez nagyjából hat-hét éve lehetett. S ekkor elindult egy lavina.
„Nekem sem volt szívem kidobni a gépeket, ezért ott hagytam az asztalon. Az ügyfelek pedig, akik jöttek hozzám, meglátták, és mivel ők sem akarták, hogy gépeik a szemétdombon végezzék, és úgy gondolták, hogy nálam jó helyen lesznek, elhozták hozzám. Rövid idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy tetemes mennyiségű gép gyűlt össze, amelyek között volt sok értékes, komoly gép is” – mondta a gyűjtemény tulajdonosa.
Más módon is szaporodott a kollekció: Róbert kedvenc szórakozása ugyanis a Petőfi csarnok és a bolhapiacok látogatása volt, ahol évekkel ezelőtt nagy választékban voltak értékes fényképezőgépek elfogadható áron.
A kicsit idősebb korosztálybeliek még biztosan emlékeznek a Praktika fényképezőgépekre, vagy a Leica-ra, Zenitre – elsősorban ezekből tevődik össze a gyűjtemény. De vannak köztük Mamya márkájú profi gépek, van olyan, ami Grosics Gyuláé volt, és van olyan, ami 1936-os olimpiára készült. És akkor Róbert „vérszemet” kapott, hirdetéseket adott fel, vagy az ügyfeleinek extra szolgáltatást nyújtott, cserébe a régi fényképezőgépeikért. Amikor a gázkazánja elromlott, a gázszerelő egy kisebb gyűjteményt ajándékozott neki, ellenszolgáltatás nélkül. Lehetne még sorolni honnan, hogyan gyűlt össze az ezerféle gép, a lényeg: mostanra már olyan mennyiség lett belőle, hogy állítólag Európa legnagyobb gyűjteményei közé tartozik.
„Nagyjából ezerig számoltam, de most már nem is számolom. Ma már csak az értékesebbeket, a kuriózumokat, a technikai nóvumokat gyűjtöm, mivel a gépek kezdenek kitúrni a lakásból.”

És hogy mi lesz a gyűjtemény sorsa? Kovácsics Róbert csak széttárja a kezét, kicsit lemondóan, kicsit szomorúan. Nagyon szeretne már valamilyen megoldást találni rá, de eladni nem tudja, mert egyszerűen nem tud megválni tőlük. Próbálkozott vele, hirdette, feltette a honlapokra, de amikor jöttek érte, nem tudott megválni egyiktől sem, sőt, inkább tovább szaporította a gyűjteményt. „Kiállításra nagyon szívesen odaadnám, vagy ha valaki esetleg egy-az-egyben megvenné, hogy a gyűjtemény egyben maradjon – abba szívesen belemennék.”

A Pest Megyei Könyvtár olvasótermében látható kiállítás ízelítőt ad a gyűjteményből. Szeretettel várják az érdeklődőket, és azokat, akik szívesen idézik fel egy nem is olyan letűnt kor tárgyi emlékeit.