A Szentendrei Lakástárlat szervezésében Gulyás Andrea festőművésszel beszélgetett Fülöp Zsolt polgármester. A rendszeresen megújuló kiállítások izgalmas betekintést adnak a művészek alkotói módszereibe, látásmódjába és Szentendréhez fűződő kapcsolatukba.

Az április 29-én tartott Művésztea során a polgármester vendége Gulyás Andrea festőművész volt, akinek alkotásai a Városháza kistárgyalója, a polgármesteri iroda és a titkárság helyiségének falait díszítik néhány hónapon keresztül. A beszélgetésen részt vett, a művész férje, Bihon Győző képzőművész, valamint a Sulyok Györgyi a Lakástárlat, és Kisérdi Viktória az önkormányzat részéről.

A beszélgetésen Gulyás Andrea felidézte tanulmányai és pályája legfontosabb állomásait. Képei legfontosabb ihletforrásaként szóba kerültek a madarak és Szentendre, és szó esett arról is milyen hatással van a házastársak művészete a másik alkotásaira.

A Városháza falain kiállított 12 képből 11 a Szentendrei töredék című sorozat része. „Sorozatomban Szentendre vizuális élményét egyéni nézőpontból dolgozom fel. Nem a város egységes, leíró ábrázolására törekszem, hanem arra, ahogyan bennem képekké, emlékekké alakul. A sorozat több egymáshoz kapcsolódó képből áll, amelyek különálló vizuális egységek, mégis egy belső személyes térképpé állnak össze. A kompozíciókban a strukturált rend és az intuitív szerkesztés egyaránt jelen van” – írja műveiről Gulyás Andrea. A tizenkettedik, Időmérő című kép finoman utal a képlékeny idő gondolatára.

A képek szeptember közepéig „vendégeskednek” a Városházán.

Gulyás Andrea 1982-ben született Várpalotán, ahol a Thury György Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában érettségizett. Már fiatalon a művészet felé fordult, majd 2003-tól magántanulmányokat folytatott Bihon Győző festőművésznél. Tanulmányainak kezdeti szakaszában elsősorban az elméleti, művészettörténeti és vizuális kérdések foglalkoztatták, ekkor ismerkedett meg a szentendrei konstruktív-geometrikus művészet hagyományaival és alkotóival is. A festészetére jelentős hatást gyakorló konstruktív művészek közül elsősorban Aknay János, Deim Pál és Balogh László nevét kell megemlíteni.

Több mint két évtizede Szentendrén él és dolgozik, ahol művészi látásmódja tovább formálódott. 2010-től a tárgyábrázolás gyakorlatával is megismerkedett.
2012-ben kezdte el készíteni jellegzetes szentendrei városképeit, eleinte akvarell-, majd akriltechnikával. Ezeken a képeken a város jellemző építészeti alkotásait a városkép meghatározó elemeit, a főtér, a templomtornyok, a szűk utcák és háztetők motívumait szerkeszti újra.

Képein az egymást metsző síkok és az egymáson áttűnő színrétegek egyszerre teremtenek geometrikus rendet és lírai hangulatot; dobozszerű festmény-objektjein a finoman elmozduló síkok szinte térbelivé válnak.

2015-ben Lábatlanon, a Gerenday Közösségi Házban mutatta be munkáit Kopin Katalin művészettörténész ajánlására, ugyanebben az évben Miskolcon, a Szőnyi István Teremben állított ki Gáspár Géza szobrászművésszel. 2016-ban meghívást kapott az Egry József Emlékmúzeumba Bihon Győzővel közös kiállításra, amely komoly szakmai visszhangot váltott ki. Ugyanebben az évben a szentendrei Céh Galériában is kiállított Bihon Győzővel együtt.

Fentieken túl számos egyéni és csoportos kiállításon is megjelent műveivel országszert.
2017-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE).

(Fotó: Bellai László / Szentendre.hu)