2019. augusztus 19., 09:24

A muzeológiai szakma egyik legfontosabb díját vehette át dr. Sári Zsolt, a Skanzen általános főigazgató-helyettese. A díjat augusztus 16-án adták át.

 

A Móra Ferenc-díj azoknak a muzeológusoknak adományozható állami kitüntetés, akik szakterületükön kimagasló szakmai életutat tettek meg. Tevékenységükkel, kezdeményezésükkel példaértékű, a muzeológia fejlődését és változását jelentős mértékben befolyásoló eredményt értek el, a muzeális intézményekben folyó szakmai és szervezeti munka előrehaladását és sikerét meghatározó kezdeményezés irányítói, vagy a muzeális intézmények társadalmi beágyazottsága és társadalmi hasznosítása terén meghatározó eredményt érnek el.

 

Sári Zsolt 2001 óta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum muzeológusa, tudományos titkára, tudományos és ismeretátadási igazgatója, jelenleg főigazgató-helyettese. Munkássága során nemcsak számos kiállítás kurátora volt, hanem olyan nemzetközi kutatási programokba kapcsolta be az intézményt, amelyekkel a múzeum szakmai reputációja növekedett. Négy tematikus év szakmai vezetője, muzeológusa, a megvalósító stáb irányítója volt. Nemzetközi múzeumi és egyéb szakmai egyesületek tagja, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület főtitkára több éven keresztül. Munkásságának köszönhetően, a magyarországi skanzenológia módszertanában új irányok honosodtak meg.

Szakmai életét a Debreceni Egyetem politológia-néprajz szakán kezdte. 1997 és 2000 között a szolnoki Damjanich Múzeum muzeológusa volt, 2001-ben kezdte pályafutását a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Már muzeológusi pályája első éveiben komoly néprajzi, antropológiai anyagokat, tárgyegyütteseket gyűjtött az intézmény számára. Tudományos kutatási érdeklődése a népi vallásosság, a táplálkozáskultúra után a 20-21. századi életmódváltozások körére irányult. Az ezredfordulón annak a szakmai stábnak a tagja, majd később vezetője, akik megfogalmazták a Skanzen tudományos koncepciójának térbeli, időbeli és tematikai bővítésének módszertanát. Ehhez kapcsolódóan az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram által finanszírozott országos vizsgálatok vezető kutatója volt. Mindezek keretében, a szabadtéri múzeum 20. századi épületegyüttes koncepciójának elkészítője, felelős muzeológusa.

A szakma kortárs működése, jövőbeli fenntartása miatt munkásságának alapgondolata az alkalmazott tudomány, amelynek alapja az ismeretek minél szélesebb körű átadása hiteles eszközök segítségével. Ez mutatkozott és mutatkozik meg jelenleg is kiállításaiban. Kurátori munkásságából kiemelkedik a 2009-es „Save Our Sources! Mentsétek meg forrásainkat!”, a 2012-ben megrendezett „A vasút fénykora – A vidék modernizációja”, a 2013-as „Típusbútor – A falusi lakáskultúra 1945-1980 között”, a Búcsú a parasztságtól, a 2014-es „A bárányok nem hallgatnak”, valamint a 2018-as „Hé’67! – A világ, amelyben a múzeum született” című tárlatai. Mindegyik kimagasló nemzetközi kutatásokra alapozott, interaktív, a 21. századi látogatói igényekhez igazodó munka.

A kétezres évek közepétől folyamatosan a nemzetközi múzeumi élet aktív tagja. 2006-tól 2009-ig a CULT-RURAL Promotion of a Cultural Area Common to European Rural Communities európai uniós kutatási program nemzeti vezetője, 2013-ban az Ökoskanzen KEOP beruházás projektmendezsere, 2010-2014 között a CANEPAL: The European Heritage of Sheep farming and pastoral life program nemzetközi projektvezetője. Emellett aktív résztvevője volt a Skanzen Dél-Dunántúl, Felföldi-mezőváros és Észak-magyarországi falu tájegységeit létrehozó kurátori stábjának.

Jelenleg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum második embereként felel az országos múzeum szakmai munkájáért.