Február 13-án, a Házasság Hete programsorozat vendége Boldizsár Ildikó, a néprajztudományok kandidátusa, író, meseterapeuta volt, akivel Bartos Éva, a könyvtári biblioterápia magyarországi megalapozója beszélgetett a Városháza dísztermében.

A Pest Megyei Könyvtárban jelenleg is zajló biblioterápiás foglalkozás során találkozott egymással Boldizsár Ildikó és Bartos Éva. Akkoriban a meseterápia még a biblioterápia része volt, de Ildikó hamarosan rájött, hogy a közös gyökerek ellenére külön kell őket választani.

Ildikó szerint a mese nem egyszerűen egy irodalmi műfaj, hanem varázserővel bíró, szakrális szöveg. 33 éve foglalkozik a mesékkel, s eddig 37 könyve jelent meg ebben a témában. 2008-ban levédette az általa kifejlesztett módszert, melynek a metamorphoses-meseterápia nevet adta, mert úgy gondolja, a gyógyulás is egy visszarendeződés, egy metamorfózis. 15 év kutatás előzte meg a módszer kidolgozását, ezalatt megismerte a világ népmesekincsét. Észrevette, hogy a mesék többről szólnak: nem csupán arról, hogy örömet szerezzenek, gyönyört adjanak, hanem eszközök ahhoz, hogy a megfelelő útra álljunk.

„A tanácskérőnek nem én mondom meg, hogy merre menjen tovább, hiszen azt nem is tudhatom, hanem azt tudom, hogy melyik az a mese, amelyik tudja, hogy merre tovább. A mese történetét, mondanivalóját neki kell megértenie. Ebben a megértésben, a dekódolásban már benne van a gyógyulás. A nehézség abban áll, hogy megtaláljam a hatalmas mesegyűjteményben azt az egyet, amire szüksége van.”

Az európai mesék 2400 típusba rendezhetőek, vannak köztük például állatmesék, ördögmesék, tündérmesék, csúfolódó mesék stb. De Ildikó felfedezett egy másik rendszert is bennünk. Rájött, hogy egyes mesék a születéssel, a kiskamaszkorral, a fiatal felnőtt korral vagy az öregkorral, a halállal foglalkoznak – ezek az életfordulók meséi. Utána arra is rájött, hogy vannak olyan mesék, amelyek megmutatják, hogy mit csináljunk, ha veszteség ér bennünket, ha elhagyott a párunk, ha a gyerekünk kábítószeres lett – ezek az életválságok meséi. És bármilyen hihetetlen, a mesék eligazítást tudnak adni a mai kor problémáira. A mese ugyanis nem egy szituációt mutat meg, hanem az ahhoz kapcsolódó lelkiállapotot.

„A meséket nem olvasom fel, és nem adom oda a páciensnek, a kapcsolat csak az élőszavas mesemondással teremtődik meg. Minden mese egy építőköve a boldogságnak, mert arról szól, hogyan lehet elérni a boldogságot, az egészséget, a teljességet. Minden élethelyzetre megfeleltethetünk egy mesét. Ha válságban vagyunk, legyen ez gyász, betegség, párkapcsolati nehézség, akkor a mesékben megtalálhatjuk az utat, hogyan lehet ebből kikerülni. A mese hőse is mindig bajba kerül, de ő végigmegy azon az úton, amelyiken mi elakadtunk.”

Ildikó szerint az agyunknak van egy rejtett tudása, ami a történetet fel tudja dolgozni. „Nem a mese gyógyít, hanem az a gondolkodásmód, az a világkép, amelybe a mese bekapcsolja az embert. Amit elmesél, az bennünk van. A mesemondó egy szikra, aki meggyújtja a lángot, és ha a megfelelő mesét mondom, a lakat kikattan. A mese az egyetemes szellemi tanítások értékrendjével egyenlő, ugyanazt tanítja, vagyis azt, hogy hogyan tudjuk magunkat szabadabbá tenni, magasabbra emelni, és hogy világunkban nemcsak az létezik, amit a szemünkkel látunk.”

A beszélgetés végén Bartos Éva felolvasott egy idézetet Ildikó egyik könyvéből, amely szerinte őt tökéletesen jellemzi: „A szüntelen ragyogás a lényeg. Akiben ez megvan, nem kezd erőfitogtató küzdelembe vagy önérvényesítési harcba. Felveszi az adott közeg állapotát, belesimul az őt befogadó elem minőségébe, mert nincs szüksége arra, hogy győzelmet arasson felettük. Egyszerűen csak fénylik.”

Zárásképpen – részben kérdésre válaszolva – egy keleti mesét mondott el Ildikó. A mesét és a tartalmas beszélgetést vastapssal köszönték meg a nézők.

A Házasság hete további programjai: szentendrebaratai.hu