Dr. Hernádi Emil több mint 30 éve gyermekorvos városunkban. A rendkívül népszerű orvos praxisa meglehetősen nagy, évente 1200-1300 gyermek tartozik hozzá. S vajon lehet-e egy orvos számára nagyobb elismerés annál, amikor a gyerekek 18 évesen is ragaszkodnak hozzá, és nem akarnak megválni „Emil bácsitól”?
Az első kérdés adja magát, ugyanis nem volt egyszerű Önnel időpontot egyeztetni, mert nincs mobilja. Hogyhogy nincs?
Nem szeretem a mobiltelefont, mert állandóan elhagyom. Az otthoni telefonon viszont éjjel-nappal lehet keresni, mindig készségesen állok a betegek rendelkezésére.
Miért lett éppen gyerekorvos?
Mert szeretem a gyerekeket. Mindig is ez akartam lenni, bár kerülő úton jutottam ide. Először laboratóriumban dolgoztam, majd fertőző gyerekosztályon. Ennek a szakmai múltnak egyébként nagy hasznát veszem, mert a gyerekbetegségek 70 százaléka fertőző betegség.
Van kedvenc korosztálya?
Nincs, mert mindegyik aranyos. A kicsik azért, mert csodálatosak, a nagyok pedig azért, mert jó haverok vagyunk.
Milyen érzés, hogy már a betegek második generációját gyógyítja?
Az is előfordult már, hogy a harmadik generációval találkoztam. Először nagyon furcsa volt, most már hozzászoktam. Van, hogy megyek a kismamához, volt betegemhez, aki köszön, hogy csókolom doktor bácsi, én pedig udvariasan visszaköszönök csókolommal, mert egy szülőnek meg kell adni a tiszteletet.
Négy évtizedet töltött el a gyerekgyógyászat területén. Ez idő alatt milyen nagyobb változások történtek?
Jelentősen megváltoztak a diagnosztikai kiegészítő eljárások, jobbak a képalkotó eljárások, a terápia is szélesebb spektrumú lett. A folyamatos változások követése érdekében nekünk is állandóan képezni kell magunkat. Jobbak a konzíliumi eljárások, bár egyre kevesebb a specialista, sokan ugyanis külföldre mennek. Egyébként az utánpótlással is gondok vannak: öregszik a szakma, a gyerekorvosok átlagéletkora 55-60 év között van.
Gondolom, az említett változások jelentősen megkönnyítik a munkát…
Nagyrészt igen, de azért vannak nehézségek is. Például régebben a helyi laborral könnyebb volt konzultálni, hamarabb megkaptuk az eredményeket. Emlékszem, volt olyan esetem, hogy a délelőtti rendelés végén levettük a vért, és délután négykor a kisgyerek már kemoterápiás kezelést kapott a kórházban. Most a pesti laborból csak 2-3 nap múlva kapjuk meg az eredményt.
A szülőotthon bezárásáig neonatológus is volt, vagyis újszülött gyógyász. Ezen a területen is történtek változások?
Igen, ma már 2-3 nap után kiadják a kórházból az újszülötteket. Ennek eredménye, hogy sokszor itthon kell diagnosztizálni pl. a sárgaságot, és visszaküldeni az újszülöttet kékfény-terápiára. A szívzörejek is 4-5 nap után jelennek meg. Egyértelműen nagyobb felelősségünk van tehát ezen a területen. Én igyekszem már az első nap meglátogatni a hazaérkező újszülöttet, ilyenkor 1-1,5 órát is eltöltök a kismamával. Erre nem sajnálom az időt, mert tudom, hogy a kórházi oktatás elég hiányos.
Mennyire segítik a gyógyító munkát az internet nyújtotta lehetőségek?
Kétségtelenül nagy előny, hogy a laboratóriumi eredményeket le tudjuk kérdezni neten. Például a bakterológiai-virológiai laboratórium Kaposváron működik, így nagyon jó, hogy nem kell megvárnunk a postán is feladott eredményt. A szülők közül is egyre többen e-mailen küldik be az eredményeket, és interneten várják a választ is. Ez a végtelenségig nem mehet, mert nem fér bele az időnkbe.
Mai, internetes világunkban a szülők is felkészültebbek, vagy annak gondolják magukat. Ezt hogyan éli meg?
Az interneten vannak fals dolgok is, ilyenkor idő és türelem kell, hogy az ott olvasott rossz elképzelést a helyére tegyem. Szerencsére a szülők értelmesek, elfogadják a választ, lehet velük együttdolgozni. Nagyon fontosnak tartom a szülők közreműködését, ezért mindig pontosan felmérem, hogy kire mit lehet rábízni, mennyire tudnak részt venni a gyermekük gyógyításában.
Súlyos esetek is előfordulnak a praxisában?
Elvétve. A nagyon súlyos betegségek 0,5-1% körül vannak, a súlyosak 10% körül. Nekünk nehezebb a dolgunk, mint egy kórházi orvosnak, aki napi három-négy alkalommal is láthatja a betegét. Súlyosabb eseteknél én is gyakrabban felkeresem a családot. Feleségem a Heim Pál Gyermekkórház intenzív osztályán főorvos, egyik fiam ugyanott gyermekorvos, így az is előfordult már, hogy családi konzíliumot tartottunk.
Mennyire híve az alternatív gyógymódoknak?
Tapasztalataim szerint az alternatív medicina néha tévútra viszi az embert. Nem vagyok antibiotikum-párti, de ha kell, akkor felírom. Tartok a homeopátiától, mert sok esetben félrevisz. Ennek ellenére nyitott vagyok, és próbálok közös nevezőre jutni a szülőkkel, de ha kizárólagosan a homeopátiás kezelést kérik, megkérem őket, forduljanak olyan kollégához, aki evvel foglalkozik, de szerintem nem szabad csak a homeopátiában bízni.
Feltételezem, hogy nincs sok szabadideje. Ami van, azt mivel tölti?
Főleg kertészkedéssel. Balatonfüreden, ahol korábban nyolc évig éltem, van egy telkem, ami ellátja a nagy családot, hiszen négy gyermekem és hat unokám van. Korábban szőlőt is szüreteltem, azt viszont abba kellett hagynom, mert a gyakori ottlétet ez a szakma nem engedi meg. Füredről a mai napig kapok hívásokat: tanácsot kérnek, hogy beteg a gyerek, az unoka, merre induljanak el. Számomra ez a legnagyobb elismerés, hogy ennyi idő után is emlékeznek rám.
Hogyan tovább?
Már nyugdíjas vagyok, de ha a Jóisten megengedi, szeretném még jó pár évig folytatni a gyógyítást.
Dr. Hernádi Emil
1945-ben született Martonvásáron. 1970-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, 1974-ben tette le a gyermekorvosi, 1983-ban a fertőző betegségek szakorvosa szakvizsgát. 1985 óta lakik Szentendrén. Négy gyermeke és hat unokája van.
2008-ban kapta meg Szentendre Város Közegészségügyi Díját. Megalakulása óta a Szent András Általános Iskola és a Református Gimnázium iskolaorvosa, a Szentendréért Közalapítvány kuratóriumának a tagja.
