Június 25-én, szombaton ünnepelte a város a helyi dalmátok hagyományteremtő kezdeményezését, Keresztelő Szent János ünnepét. A kellemes időjárásnak és az egyre nagyobb számban csatlakozó helyiek aktív részvételének köszönhetően ma már valódi ünnep az Ivan dan Szentendrén. Benkovits György összefoglalója.
A nyári luminara ünnepségnek nem a mécsesek, és nem is a kiváló zenekar vagy a finom kóstoló és a kitűnő bor a legfontosabb kelléke, hanem a kellemes nyári éjszaka. Az idei Ivan dan ünnepünkön ez a legfontosabb feltétel teljesült, varászos nyári éjszaka volt, csupán annyi kellett a sikerhez, hogy a többit nagyon ne rontsunk el. Ez az óvárosban sétáló, mécseseket gyújtó, telefonjakkal fotókat készítő, a látványban gyönyörködő, mosolygó embertömeget láva most sikerült.
Az is újfent bebizonyosodott, hogy a mécses fénye varázslatra képes, csak őszinte szándékkal és okosan kell jó helyre lerakni. Ezt Jámbor Emese, aki templomdobi Keresztelő Szent János jelképet tervezte és édesapjával megszerkesztette, majd barátaikkal együtt kirakta, mesterien tudja. Olyan lélekemelő látványt teremtettek, amely megkoronázta Ivan dan ünnepünket.
A közösségi médián a visszajelzéseket olvasva most azt gondolom, hogy a szentrendreiek elfogadták ezt az ünnepet és ünneplési módot és így valódi remény van arra, hogy Szentendre búcsúja évszázados mellőzöttség után visszakerülhet a kedvelt városi ünnepek közé. Dalmát közösségünk számára pedig megadatik, hogy egyre többen felismerik azt, él itt egy gazdag hagyományú szubetnikai horvát nemzetiségi közösség, amely bár mára csak maroknyi, de kultúrájuk és hagyományaik megőrzésére érdemesek.
Ami talán előnye is az efféle rendezvénynek, hogy a fesztivál-jellegű eseményekhez képest olcsó, idei költsége nagyjából egy méretes színpad felállítása és egynapos bérleti díjának a fele volt. A mostani Ivan dan életre hívásában több mint százötven a város közösségének örömet teremteni akaró önkéntes segítő dolgozott, az elektromos csatlakozást kiépítő szakembertől a fellépő művészeken át a mécseseket elhelyező srácokig. Mivel sok együttműködő erejéből építkeztünk az ünnep sikere nem a rendezőké, nem azoké, akik máskor az ilyen események után kiállnak színpadra az örömet maguknak besöpörni, hanem a szentendrei közösségé, hiszen tevőleges személyes közreműködésükkel született meg. Amely talán még az emberi kapcsolatokat mérgező politikai megosztottságot is feledtetni tudta az ünnep idejére.
Benkovits György
Szentendre Horvát Nemzetiségi Önkormányzata
