Július 18-án a Duna korzón nemcsak a szentendrei dalmátok múltját idéző fotókiállítás nyílik meg, hanem életre kel egy csaknem százéves helyi hagyomány is: a régi művésztelep festőinek legendás „művészlecsója”. A dalmát közösség különleges gasztronómiai utazásra hív: a mediterrán ízek és a szentendrei művészvilág emlékei. Benkovits György, a Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnökének, a dalmát közösség vezetőjének invitáló levelét az alábbiakban olvashatják.

Július 18-án a gyertyaúsztatás estjén, nemzetiségeink és testvérvárosaink ünnepén a Duna korzón sátrat állítunk és benne fotókat a szentendrei dalmátok életéből. A hely apropója kínálta lehetőséget felhasználva – itt volt valamikor a városi piac – 19 órától a szentendrei művészlecsó kóstolójára is várjuk az érdeklődőket. De lesz, szardellás antipasto, citromos süti, rafioli és fő attrakcióként a panzanella, azaz szentendrei művészlecsó.

Ez az ikonikus mediterrán étel nem úgy került Szentendrére, ahogyan sok más déli íz: nem dalmát őseink hozták magukkal. Története a festők városához, az 1926-ban megalakult régi szentendrei művésztelep festőihez kapcsolódik.

Nyolc fiatal festő – Réti-tanítványok –, akik elhatározták, hogy tovább őrzik a trianoni határokkal elszakított nagybányai művésztelep szellemét, művésztelepnek kerestek helyet és egy szerencsés véletlen folytán összetalálkoztak Starzsinszky László polgármesterrel. A polgármester akkor éppen a filoxéra pusztítása, a szerb elit Szentendréről való elvonulása és a világháború következtében szegénységbe sodródott Szentendre számára keresett kitörési lehetőséget. Egy a főiskolai hallgatókat nyári kurzuson fogadó művésztelep víziója, amelyhez vendéglők, fogadók, műtermek, kiállítások, műkereskedők, tanítványok kapcsolódnak és rendszeres látogatója lesz a műkedvelő pesti elit is, igencsak csábító lehetőségnek tetszett – 1926-ban megalakult a szentendrei művésztelep.

A művésztelep alapító közül többen is jártak Itáliában tanulmányúton. Elsőként Heintz Henrik, majd Rozgonyi László, Jeges Ernő, később Bánáti Sverák József is. Mivel akkortájt e festők igencsak szegények voltak, olaszországi tartózkodásuk alatt kényszerűségből megismerték az itáliai szegényparasztok, halászok ételét a panzanellát, ami szikkadt kenyér, érett paradicsom, uborka, hagyma, bazsalikom, olívaolaj, borecet, só és bors összetevőkből készült. A száraz kenyeret úgy használták fel, hogy a paradicsom levével megpuhították, és zöldségekkel és olajjal friss, nyári salátává alakították. Ezt honosították meg e festők később Szentendrén is, és ebből lett a szentendrei festők „művészlecsója”, amelyet Szánthó Imre jegyzett le.

A régi művésztelep festői a piaci napokon rendszeresen itt voltak a Duna-korzón, az akkori városi piacon. Amikor már pakolni kezdtek a kofák egy nagy piros lábassal körbejártak és a maradék paradicsomból, zöldségekből kéregették össze a művészlecsó alapanyagait. De volt egy különleges „szentendrei” hozzávaló is, amelyet Thaller úrtól, a Duna-parti hentestől kaptak, ez pedig a szalámivégek voltak, amiket a hentes úr mint művészetpártoló adott a lecsóhoz.

E művészlecsót rekonstruáljuk ezen az estén és kínálunk belőle kóstolót a gyertyaúsztatásra érkezőknek.

Szeretettel várjuk!

Benkovits György
a Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke,
a szentendrei dalmát közösség vezetője