Ahogy a korábbi években, úgy idén is a Kálvária-dombon rendezte a város az aradi vértanúk emléknapját. A megemlékezésen a polgármesternek a túlerővel szembeni kiállás fontosságát hangsúlyozó beszéde mellett Lackfi János költő szavai is elhangzottak, illetve a hősökről szóló népdalokat hallgathattak meg a résztvevők.
Az aradi vértanúk emléknapján, október 6-án, a Kálvária-dombon tartott városi megemlékezés a MH Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság (MH SZHTP) katonazenekara által játszott Himnusszal vette kezdetét.
Majd Dézsy Szabó Gábor színművész, a megemlékezés házigazdája beszélt a 13 honvédtisztről és Magyarország első felelős miniszterelnökéről, akik életüket adták hazájukért. Emlékeztetett, bár az 1849. október 6-ai megtorlást újabbak és újabbak követték még sokáig, az utókor számára mégis az aradi 13-ak kivégzése vált a szabadságharc bukásának szimbólumává. Hozzátette, a nemzet hőseire való emlékezés azért tud személyessé válni itt Szentendrén is, mert ilyenkor saját, szubjektív hőseinkre is emlékezünk; nagypapáinkra, dédnagypapáinkra, példaképeinkre, akik sokat tettek, vagy akár életüket is áldozták a hazáért.
Miközben a narrátor sorolta az 1849-es hősök neveit, a gyerekek egy-egy mécsest helyeztek az emlékműre, amelyeket a Szentendre Táncegyüttes táncosai gyújtottak meg.
Aulich Lajos tábornok, a vértanúk közül a legidősebb, német anyanyelvű polgári családban született.
Damjanich János tábornok, szerb nemzetiségű, vagyontalan családból származott.
Gróf Dessewffy Arisztid tábornok, Csákányban született jómódú, magyar, evangélikus nemesi család sarjaként.
Kiss Ernő tábornok, erdélyi örmény nemesi családban született.
Knezich Károly tábornok, horvát határőr családban született.
Lahner György tábornok, a Felvidéken született, német polgári családban.
Lázár Vilmos ezredes, örmény származású magyar nemesi család sarja.
Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, a legifjabb vértanú, aki a hesseni nagyhercegségben született.
Nagysándor József tábornok, Nagyváradon született, vagyontalan magyar nemesi családban.
Pöltenberg Ernő tábornok, gazdag osztrák szülők gyermekeként látta meg a napvilágot.
Schweidel József tábornok, német polgári családból származott.
Török Ignác tábornok, kisbirtokos magyar nemesi családból származott.
Gróf Vécsey Károly tábornok, Pesten született, a hóhér utolsóként szólította, hogy lássa társai haláltusáját.
Fülöp Zsolt polgármester beszédében felidézte, a 13 aradi hős emlékére gróf Széchenyi Lajos – Széchenyi István testvére – 13 platánfát ültetett, hogy mindenkit emlékeztessen az szabadságharc hőseire. A Habsburgok ezért megfosztották minden előjogától. A platánok ma is állnak, és emlékeztetnek arra, van értelme a túlerővel szembeni kiállásnak.
– A magyar néphagyományban – folytatta – a dió az egyik életfa, olyan vitaminokkal és elemekkel teli, amelyek nagyon fontosak egészségünk megőrzéséhez. Diófát nem magunknak, hanem gyermekeinknek, unokáinknak ültetünk, mert sokára fordul termőre. A diófa sok mindent szimbolizál, csonthéjas termése kemény, nehéz hozzájutni értékes belsejéhez. Ez arra emlékeztet, hogy a szabadság nagy érték, amihez nehéz hozzájutni, ezért kell újra és újra emlékeztetni minden generációt, hogy a szabadság, az értékeinkért való kiállás bizony áldozatot igényel mindenkitől. Így a diófa a generációkon átívelő életet jelképezi. Ezért a Szentendrén ültetendő 13 diófa a 13 aradi vértanú halálából, az ő értékrendjükből eredően az életet fogja szimbolizálni.
A vértanúk népdalokban is tovább élő emlékét Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekes idézte meg, majd Dézsy Szabó Gábor mondta el Lackfi János költőnek három évvel ezelőtt, egy Facebook-bejegyzésben megjelent sorait.
A megemlékezés végén egy utolsó mécsest gyújtottak első felelős miniszterelnökünk, gróf Batthyány Lajos és a szabadságharc további áldozatainak emlékére. Ezt követően az önkormányzat, az önkormányzati intézmények, a városban működő pártok és civil szervezetek helyezték el az emlékezés koszorúit, virágait.
A Szentendrei Kulturális Központ kisfilmje a városi ünnepségről:
(FOTÓ: Bácsi Róbert László)
