2016. április végétől az olaszországi Gubbio is Szentendre testvérvárosa lett. A festői kisváros egyik szép hagyománya tavasszal a Festa di ceri.
Festa di Ceri – a Gyertyák ünnepe
A Festa dei Ceri az egyik legrégebbi olasz fesztivál, melynek keletkezését keresztény és pogány hagyományok őrzésével magyarázzák. Gubbióban 1160 óta minden május 15-én Szent Ubaldo, a város egykori püspökének, későbbi védőszentjének halálára emlékeznek. Eleinte gyertyás körmenettel tisztelegtek a püspök emléke előtt, a felvonulók végigjárták a város utcáit, majd az Ingino-hegyet megmászva a Szent Ubaldo Bazilikához értek, ahol a püspök bebalzsamozott teste fekszik egy üvegkoporsóban.
Az útvonal ma is ugyanaz, mint több száz éve, de a gyertyákat a XIX. század végén többméteres faoszlopok váltották fel (a cero szó viaszgyertyát jelentett). Mindegyik oszlop tetején egy-egy szent figurája utazik: Szent Ubaldo, Szent György és Szent Antal. A sorrend rendkívül fontos, kizárt dolog, hogy valamelyik szent megelőzze a másikat a futam során, a Festa dei Ceri tulajdonképpen nem verseny. A célja, hogy a három szobrot a három különböző csapat, minél gyorsabban végigvigye a városon, majd naplementéig feljussanak vele a Szent Ubaldo Bazilikába.
A futam komoly szervezést igényel, hiszen a nehéz szobrokat 12-16 ember szaladva viszi, menet közben váltják is egymást a ceraiolók úgy, hogy közben a terhet nem teszik le. Óriási megtiszteltetés, ha valaki viheti a cerót, de természetesen egyben komoly kihívást is jelent, ha ledől a szobor, az bizony szégyen, és balesetveszélyes.
Gyakorlatilag az egész májust az ünnepnek szentelik. Május 1-jén a Bazilikában celebrált reggeli mise után a városlakók kíséretében lehozzák a ceriket a hegyről a Piazza Grandéra; itt még nem futva, hisz a cerik tetején kisgyerekek ülnek. Május 15. maga a nagy ünnep, de a következő két hét végén újabb futamokat szerveznek a fiatalabb generáció számára is „gyakorló cerókkal”.
Május 15-én a Fő téren gyülekeznek a cero vivők a szobrok társaságában, és várják a jelet az indulásra. Harangszó kíséretében kinyílik a Palazzo dei Consoli kapuja, és a csapatok a vállukon viszik le a cerókat a tömegbe, majd felállítják a talapzatot, és a szenteket ábrázoló faszobrokat hozzárögzítik. Ezután a csapatok őrült rohanásba kezdenek a tér közepén felállított zászlórúd körül, háromszor megkerülik, majd elindulnak a város különböző pontjai felé, ahol az otthon maradottaknak és az időseknek bemutatják a cerókat.
Délután kettőkor a Palazzo dei Consoliban együtt ebédelnek a csapatok és a város díszvendégei. Fergeteges fiesta ez olasz módra: hétfogásos ebéd, a több száz embernek tucatnyi pincér szolgálja fel az étel a hosszú asztalok között, ahol gyakorlatilag semmi hely sincs. Két fogás között a zenekar helyi indulókat játszik, és mindenki együtt énekel.
Hat órakor kezdődik a futam, amikor is a hárommázsás cerók őrült sebességgel haladnak át a kis téren, a hangulat a tetőfokára hág. A szobrok láttán a nép óriási ovációban tör ki, aztán a tömeg felfoghatatlan fegyelmezettséggel szétnyílik, utat engedve a ceróknak. A hegytetőn a kapuhoz Szent Ubaldo érkezik elsőként, akit bevisznek, és a kút körül futnak vele tovább. A kapu közben bezárul, Szent Györgynek és Szent Antalnak várnia kell, ők majd csak akkor léphetnek át a kapun, amikor Szent Ubaldo áthaladt a bazilika legbelső ajtaján is. Érdekes, hogy minden mozzanatot úgy ünnepel a tömeg, mintha nem tudnák egészen pontosan előre, hogy mikor mi fog történni. Végül a második két szobor is bebocsátást nyer, körbeszaladnak velük is a kút körül, és a Bazilikában helyezik el őket is, ahol várnak egy évet a következő ünnepig.
