2014-es alapítása óta első alkalommal került sor a Semmelweis Díj átadására június 30-án a polgármesteri hivatal dísztermében.

Szentendre Város Egészségügyi Intézményei rendezésében tartottak megemlékezést Semmelweis Ignác születésének 197. évfordulója alkalmából. A rendezvény résztvevőit Verseghi-Nagy Miklós polgármester köszöntötte, aki megköszönte az egészségügyben dolgozók áldozatos munkáját, és az orvosi hivatás fontosságát egyéni példája alapján hangsúlyozta: „Édesanyám arra kért gyerekkoromban, ne ünnepeljük az anyák napját, hiszen ő az év háromszázhatvanöt napjában nekünk szenteli figyelmét, szeretetét. Ugyanez a tisztelet kell, hogy övezze az egészségügyben dolgozókat, akikre nagy felelősség hárul.” Ünnepi beszédet dr. Bánki László sebész szakorvos mondott, összegezve Semmelweis életútját, s kiemelte „az anyák megmentője” korszakalkotó kutatómunkáját.

A Semmelweis Díj a kimagasló egészségügyi teljesítményt nyújtó közalkalmazottak személyes megbecsülése és további ösztönzése céljából ítélhető oda. A díjat Verseghi-Nagy Miklós polgármester adta át dr. Irsai Éva főorvosnak, aki munkáját évtizedek óta a betegek nagy megelégedésére végzi. Ezt követően igazgatói dicséreteket és főorvosi kinevezést adtak át, majd beszámolót tartottak az „Egészségügyi szakemberfejlesztés a SZEI-ben” című program lezárásáról.

Dr. Pázmány Annamária, a SZEI intézményvezetője a díjátadás után megköszönte munkatársainak küldetéstudatát, empátiáját és türelmét, ami nélkülözhetetlen hivatásuk gyakorlásához.

Az ünnepség végén Elter Luca, a Szentendrei Református Gimnázium tanulója fuvolajátékával köszöntötte a megjelenteket.

Semmelweis Díj 2015:

Dr. Irsai Éva

1966-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1966-tól a Miskolci Megyei Kórház ortopédiai osztályán kezdett dolgozni, ahol az ortopédiai betegeken kívül reumás betegekkel és rehabilitációval is foglalkozott. 1977-től Budapesten, az ORFI-ban folytatta munkáját, ahol sokféle műtét elvégzésére volt lehetősége. 1989-től dolgozik Szentendrén, mint ortopéd szakorvos, főorvos. Ortopédiai szűrővizsgálatot végez a kistérség településeinek általános iskoláiban, skoliózis-szűrést végez a gyógyúszáson résztvevő gyermekeknél, önkéntesen ellátja az intézmény higiénikusi teendőit. 2 gyermeke és 4 unokája van.

A díjátadás utáni ünnepi pillanatokban kérdeztük dr. Irsai Évát.

• Miért választotta ezt a pályát?
• 1944-ben az idősebbik bátyám cselédkönyves volt… nagyon tetszett a karszalagja… Amikor hároméves elmúltam, akkor elmondták, azért itt nagyon sokat kell tanulni. 1960-ban elkezdtem az egyetemet, és hat év múlva, nő létemre nagysebészeti pályára mentem, ortopédsebész lettem. Azt hiszem, ezzel jól jártam, mert az én céljaim között is ott volt, hogy gyerekeket szeretnék nevelni, ezt az én pikírt megfogalmazásomban úgy mondanám: „akinek 20 éve bütyke van, annak még három napig lesz.” És így bizony fel is neveltem a két gyerekemet…

• …akik szintén az orvosi hivatást választották?
• Egyikük sem. A lányom Philadelphiában egy tudományos kutatóintézet személyzeti és adminisztratív igazgatója, a fiam a Digi Tv-nél zenei szerkesztő.

• Akkor kicsit messze estek az almák a fájuktól. Milyen eredményre a legbüszkébb pályája során?
• Az aktív időszakomból arra, hogy képes voltam a műtéteket úgy elvégezni, mint akármelyik férfi, illetve a számomra kissé inaktívabb időszakból, hogy sikerült olyan kapcsolatrendszert kiépíteni az orvosok, az intézetek és a betegek felé, amire büszke lehetek, bár néha könnyebb lenne, ha kevesebb jutna ebből.

• Úgy tudom, nagyon népszerű a betegek körében. Van valami, amit szeretne még elérni szakmailag?
• A betegeim nagyon ragaszkodnak hozzám. 73 éves elmúltam, mit is szeretnék még? – egészségesen dolgozni még egy darabig.

• Az egészségügyben most tapasztalható változások hogyan befolyásolják a mindennapi munkát?
• A folyamatok alapvetően jók, ami gondot okoz itt is: az az orvoshiány. Sajnos ez még hosszú ideig változatlan marad. Ami Szentendrén kiemelkedő: nagyon jó a légkör az intézményben, minket a szakma érdekel elsősorban. Én például semmiért sem cserélném el asszisztensnőmet, jellemző, hogy a kitüntetésről sem tudtam, ügyesen titkolta, abszolút meglepetés volt. Köszönöm!