Az Art Capital programsorában nyílt meg Rappai Zsuzsa kurátor rendezésében az Előhívás című fotókiállítás a Ferenczy Múzeum Szentendre termében. A tárlat bepillantást ad a szentendrei művészvilág hétköznapjaiba, portrék, családi fotók, jellegzetes kulturális események metszetén keresztül.

A mélyen emberi és finom humorral átszőtt fotókhoz párosított leírások csak vázlatai a kötetnyi titoknak és történetnek, melyek a képekben rejtőznek. Rappai Zsuzsa művészettörténész, újságíró, megannyi igényes művészeti album képszerkesztője-szerzője több mint húsz éve együtt létezik a város élénk művészeti életével, jó barátságban van szereplőivel. Ezt a baráti, bizalmi viszonyt tükrözik a fiókok mélyéről, albumokból előkerült személyes fotók is, melyekkel mi, a kiállítás nézői is közelebb kerülünk az alkotókhoz, megismerhetjük hétköznapi arcukat.

A Szentendre-terem ideális helyszíne a kiállításnak, az osztott, boltívekkel tagolt térben mint egy művészet album lapjain kapnak helyet a különböző korszakok, művészek, témakörök. A kiállítás elegáns látványtervét, tipográfiai megjelenését Kemény Zoltán tervezőgrafikus készítette.

Rappai Zsuzsával képről képre végigjárva beszélgettünk a tárlatról.

– Ez a kiállítás betekintést enged a szentendrei művészeti életbe, láthatjuk, hogyan léteznek, alkotnak, szórakoznak a város festői, szobrászai, iparművészei – egykor és ma. Egy ilyen áttekintés szükségképpen esetleges. Fiókokból, dobozokból, mappákból kerültek elő privát fotók, gyűjteményekben kotorászva találtam felvételeket a régmúltból, fotósok adtak képeket a közelmúlt vagy a ma történéseiről. A kiválasztott 400 képből 250 fért el a kiállításban  – a válogatáskor a személyességen volt a hangsúly. A szentendrei képzőművészetet nem stílusirányzatok egymásra hatásán vagy csoportosulásokon át szerettem volna megjeleníteni, hanem a baráti társaságokat, a privát létet bemutató képeken keresztül. Ettől lett nagyon más ez a kiállítás – ilyen talán még nem volt eddig Szentendrén. Kérésemre a helyi művészek közül sokan váltak játszótársammá, kitartóan kutattak otthon régi fotók után. A keresgélés során feltörő emlékek nagy élményt adtak számukra. Remélem, a látogatók számára is. A tervek szerint meghívom mindazokat, akik képeket adtak a kiállításhoz, hogy beszéljünk ezekről az emlékekről közönség előtt.

A kezdetek

– A tárlat első csoportképe 1927 augusztusában készült az akkor alakuló Szentendrei Festők Társaságáról, az utolsó blokkban pedig a 2017-es Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva fesztivál egyik eseményén, a Futó utcai alkalmi tárlaton készült csoportkép látható. Ezt a kilencven évet öleli fel a tárlat. A kezdetek, a húszas-harmincas évek művészvilágát bemutató fotók, egy szalonnasütés, árvízi evezés vagy farsangi mulatság egyaránt játékos, bohém, vidám közösségi életet mutatnak. Látható, milyen jól érzik a művészek magukat együtt.

Portrék

– Nem akartam egy lineáris idősíkra vagy témakörökre felfűzni a kiállítás anyagát, ezért a különböző témák mellett minden korszak egy vagy több meghatározó alakjának is szenteltem kiemelt felületet. Például az első korszak emblematikus alakjainak: Barcsaynak, Czóbelnek, Ilosvainak. Fontosnak tartottam, hogy Czóbel Béla felesége, Modok Mária, aki remek festő volt, de művészfeleségként háttérbe szorult, nagyobb hangsúlyt kapjon a kiállításban.

Sokat gondolkodtam a képek egymásutániságán, hogy íve legyen a kiállításnak. A kezdetekben Barcsayról látható például a legtöbb kép, aki mintegy átkötésként megjelenik a modern korban is. Látjuk fiatalon a Duna partján, majd látjuk gyönyörű portréképeken az ősz szakállú mestert a műtermében, vagy a lírai hommage-képen a Czóbel-szobornál.

A háború utáni időkbe egy kézzel festett plakáttal vezetem át a látogatót. Itt a kor emblematikus figurája, Pirk János és Deim Pál kapott kiemelt szerepet, de a korszak szinte minden jelentős szentendrei alkotója felbukkan a fotókon.

Ünnepek és mulatságok

– Ezek az ellesett pillanatok családi, baráti koccintások, születésnapok emlékképei, a kiállítás legszemélyesebb fotói. Mennyi humor, játékosság, életöröm árad ezekről! A hetvenes évek fergeteges bulijai elevenednek meg ezeken a fotósorozatokon, például a Borsódy családnál rendszeresen tartott slambuc-bulikon. A képeken jól követhető, miként vedlik át a konszolidált társaság bohém, felszabadult csapattá.

Családi kör

– Külön blokkban szerepelnek a Művészcsaládok, címében és céljában kicsit visszautalva korábbi, a Szentendre és Vidékében megjelent családi portrésorozatomra. Balogh László, Farkas Ádám, Asszonyi Tamás, Regős István, Csíkszentmihályi Róbert és mások családjuk körben láthatók, kedves, meghitt, gyakran vidám képeken.

Civil művészet

– Emlékezetes volt a hetvenes évek időszaka a Templomdombi Játékokkal. A város művészei által létrehozott Szentendrei Respublika önálló fizetőeszközzel rendelkezett, mint a suska, a buznyák, a szentendrei félpénz és társaik. A pénzérméket Asszonyi Tamás, Csíkszentmihályi Róbert és Ligeti Erika készítették – ezek is láthatók a kiállításon elhelyezett tárlóban. A Kocsis Imre által festett vásári háttér előtt fotózkodók egy órán belül megkapták az előhívott képet, hiszen futár szaladt le a negatívokkal a Fő téri fotóüzlethez, ott készültek el a képek.

Fontos szerepet játszott a kilencvenes években a Szepes Gizi vezette Dalmát Pince, ahol a város krémje gyűlt össze, állandó irodalmi, zenés és beszélgetős esteken. A Dalmát nyaranként kitelepült a Sziget fesztiválra, külön szigetet alkotva a szentendreieknek.

Török Katalin kiállítása, a Művészet inkubátorban az egykori szülőotthon épületében valósult meg. Bár a civil kezdeményezés nem akadályozta meg az ingatlan eladását, de a három órán át tartó nagyszerű eseményt nemcsak a fotók, hanem az emlékezet is őrzik mindmáig.

Az Erdész Galéria és az Aranysárkány Vendéglő kezdeményezése, a Művészkonyha is e korszak jelentős művészeti-gasztronómiai kezdeményezése volt.

Kiállítóhelyek

– A kiállítás harmadik termében, a kortárs szentendrei művészet csoportosulásait, valamint kollektív és egyedi színtereit is bemutattam. A városi kiállítóhelyek képcsoportjában a jelentősebbeket igyekeztem bemutatni, a Műhely Galériától a MűvészetMalomig. Kerültem a protokolláris kiállítás-megnyitó fotókat, itt is a közönségre, a megnyitón részt vevő ismert művészekre koncentráltam a válogatásnál. A hetvenes évek emlékezetes Templomdombi Tárlatát felidéző utcatárlat, a Futó-művek zárja a kiállítást.

Üzenőlap

– A kiállítás Szentendréről, főleg szentendreieknek készült. Valaki azt mondta, hogy ez egy lélekkel teli kiállítás. Örülök, ha tényleg érezhető az a szeretet, amivel a szereplőket, a történeteket megmutattam. Arra kérek mindenkit, ha a fotókon felismer olyan szereplőt, aki nincs megjelölve, ha eszébe jut róla egy történet, a falon elhelyezett nagy üzenőlapra írja fel, ossza meg velem, velünk, szentendreiekkel. Ezzel is hozzájárul a múlt jobb megismeréséhez.

Előhívás
Ferency Múzeum, Kossuth Lajos utca 5.
A kiállítás megtekinthető 2017. november 19-ig, keddtől-vasárnapig 10-18 óra között