Jókai Anna volt a Pest Megyei Könyvtár Zsíros kenyér extrákkal című programsorozatának vendége április 19-én. Az írónő bámulatos előadói tehetségével több mint másfél órán keresztül örvendeztette meg gondolataival a hallgatóságot. Eddig huszonkét kötete jelent meg, de ezen az estén nem a könyvekről volt szó, hanem a szellemi hátterükről. Az írónőnek nagyon tetszett a rendezvény címe, ugyanis élete egy részében sokat élt zsíros kenyéren. Mint mondta, szeretne ezen az estén ínyencfalatot is adni a zsíros kenyér mellé. Az biztos, hogy az érdeklődők, akik teljesen megtöltötték az olvasótermet, nem távoztak csalódottan a rendezvényről.

Panelek nélkül

Jókai Anna előadását azzal kezdte, hogy ötven éven keresztül kíméletlen realizmussal szemlélte a világot. Ez a kritikai hajlama ugyan a mai napig megmaradt, de már nem lát mindent olyan sötéten, mint korábban. Kérte, hogy senki ne várjon tőle konvencionális gondolatokat, mert egy írónak azt kell elmondania, amit lát, és nem szabad panelekben gondolkodnia. Mint mondta, jelenleg a memoárját írja, amivel szeretné lezárni a pályáját. Őszintén akar szembenézni a múltjával, és ha már a világot kritikusan szemléli, akkor saját magát sem nézheti más szemmel.

Az írónő a bevezető után olyan ma divatos témákról mondta el véleményét, mint a nyitottság (ettől óva intett mindenkit), a feminizmus vadhajtásai. Hosszan taglalta a szingliélet és a magányosság közti különbséget, a házasság lényegét, a gyerekvállalás és gyereknevelés nehézségeit, örömeit.

Hazaszeretet

Jókai Anna soha nem titkolta mély hazaszeretetét, ezen az estén is elmondta, hogy szerinte nem véletlenül született/születtünk magyarnak. A magyarságérzést viszont szerinte nagyon el lehet rontani, és a visszájára fordítani. Sokan hivatkoznak az Európai Unióra is, hogy már nincs is szükség hazafias érzésre, de látni, hogy Európa elromlott. A brókerek Európájában élünk, a pénz dönt el és ural mindent.

Az estét végül is pozitív gondolatokkal zárta az írónő. Szerinte lesz még ünnep a világon, számára ez ad reményt, ezért ír. A Földet újból át kell lelkesíteni, ha pedig úgy érezzük, hogy nincs hozzá erőnk, akkor gondoljunk Jézus szavaira: Ne féljetek, én veletek vagyok a világ végezetéig! Az örömhír az, hogy a világnak nincs vége, és nekünk sincs végünk.

Mint mondta, sokan megkérdezték már tőle, ugyan mit tehetünk mi, „kisemberek” a világ jobbításáért. Erre Teréz anya szavaival válaszolt, aki szerint a világ egy rettenetes óceán, de ők megpróbálnak mindennap egy cseppet elvenni belőle. Nekünk nem kell a világot megváltanunk, „csupán” az a dolgunk, hogy egy cseppet mi magunk is kivegyünk ebből az óceánból. Sok feladatot kaptunk, de bölcsességet is a küldetésünk végrehajtásához.