Adventi interjú Verseghi-Nagy Miklós polgármesterrel.
Amikor az olvasó elé kerül a beszélgetésünk, már a negyedik gyertyát is meggyújtottuk a város adventi koszorúján. Mit jelent ez az időszak a ma emberének?
Ha a minket körülvevő béke és a többség számára elérhető viszonylagos jólét nem is illúzió, de törékenységét mindannyian megsejthettük az elmúlt néhány évben. Ezért is fontos, hogy megbecsüljük, ami megadatott. Simone Weillel szólva: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” Értem ezt a saját, személyes életünkre és a város közös dolgaira is. Az advent várakozása a lecsendesedésben valósulhat meg. Egy csendes, nyugodt számvetésben megállapíthatjuk, hogy lépésről lépésre haladunk a 2014-ben kitűzött célok felé, az épített környezet fejlesztése, a közösségek megerősítése és a szolgáltatások színvonalának emelése terén. A fejlődést meg kell tanulnunk a lehetőségeinkhez mérten, relatíve értelmezni.
Ezzel szemben nagy a zaj, a napjainkat talán túlságosan is meghatározó virtuális közösségi terekbe bárki bármit belekiabálhat. Az eredményeket publikáló híradásokat egyharmad rész elégedetten nyugtázó komment és kétharmadnyi részben sorjázó panasz- és kívánságáradat kíséri.
Minél több régi problémát oldunk meg, annál inkább nyílik az olló a lakossági elvárások és az önkormányzat lehetőségei között. Persze jól ismert emberi tulajdonság, hogy ami megvan, az rögtön természetessé válik, és mindig többet és többet akarunk. Fontos, hogy legyenek álmaink és terveink, de szem előtt kell tartanunk a lehetőségeinket. Kis önkormányzat vagyunk adott költségvetéssel. Ráadásul a konkrét igényeket megfogalmazó egyes ember mindig a saját szűk körét képviseli, miközben a városvezetésnek az egész közösség érdekeit kell szem előtt tartani. Egy forgalmirend-változás, ami az egész városnak, minden közlekedőnek könnyebbséget jelent, az adott utcának lehet kényelmetlen. Nagyon fontos lenne, hogy saját érdekünket alkalmanként képesek legyünk a közösség érdekei mögé sorolni. Ha valaki úgy érzi, hogy egy közösség számára pozitív változás a személyes érdeksérelmével jár, gondoljon úgy is a dologra, mint a városért hozott áldozatra, vagy kevésbé drámaian: egy gesztusra, amit a többieknek tett.
Egy másik ellentmondás is meghatározza a városépítő munkát: a jelen igényei és a város egészének hosszú távú érdekei között húzódó ellentét. Jó példa erre az utóbbi évek tendenciája: Szentendre kedvelt lakóhellyé vált, sok fiatal család települ be. Örülünk ennek, jó látni a sok gyermeket, de tudnunk kell, hogy a lakosságszám további jelentős növekedését nem bírja el a város infrastruktúrája. Nem lehet emeleteket húzni a belváros kis házaira és nem lehet sztrádát építeni az eredetileg kis zártkerteket kiszolgáló utak helyére.
Mi a megoldás?
A jelenleg tapasztalható beépülés a korábbi szabályozás következménye. A rendelkezésünkre álló eszközökkel igyekszünk gátat szabni a további beépítéseknek. Épp zajlik a városszerkezeti terv és a HÉSZ (Helyi Építési Szabályzat) felülvizsgálata. A meglévő építési jogokat nem korlátozhatjuk, ezért a gyakorlatban, a már meglévő építési engedélyek alapján egy ideig folytatódhat a beépítés, de nem szeretnénk további területeket belterületbe vonni, növeljük ugyanakkor a zöldterületek arányát. Egy felelős városvezetés nem csak a következő ciklusig lát, hanem a település hosszú távú érdekeit tartja szem előtt.
Szentendre a múltjával, nemzetiségi összetételével, művészeivel és építészetével egy kuriózum. Mint közigazgatási egység azonban, átlagos Pest megyei település vagyunk. A rendelkezésre álló időben és anyagi keretek között, feszített tempóban dolgozunk, és munkánkat nagyban meghatározzák a sok éves, esetenként évtizedes lemaradások, melyekkel átvettük a várost. Ehhez kell mérni az elért eredményeket.
Adott körülmények között miben látja az önkormányzat fő feladatát?
Egy szóban összefoglalva ez a gondoskodás. A kifejezésről többnyire az egészségügyi, szociális terület jut eszünkbe, e téren is haladunk, de a városfejlesztésben elért eredményekben is a gondoskodás nyilvánul meg. A napokban készült el a belvárosi csapadékcsatorna át-
építése: óriási, nyomasztó problémáját számoltuk fel ezzel a városnak, mely nem elhanyagolható kockázatot jelentett. A kor-
szerűtlen, egyesített csatornarendszerrel gyakorlatilag évtizedek óta minden nagyobb eső elöntéssel fenyegetett, ennek most vége, fellélegezhetünk. Zajlik a Kossuth u. 15. sz. alatti önkormányzati épület homlokzati felújítása, ezzel is régi elmaradást számolunk fel, akárcsak a gyermekorvosi rendelő belső felújításával vagy a családsegítő épületének tetőfelújításával.
Az utak, járdák állapotának javítására kidolgozott programunk, az 1+1 program rendkívül sikeresnek bizonyult, már tucatnyi út- és járdaszakasz, illetve közterület újult meg az önkormányzat és a szentendreiek összefogásában. Ezért is döntöttünk a program folytatása és kibővítése mellett: 2017-től más közcélú beruházásra is igényelhető lesz a városi támogatás.
Újra és újra feladja a leckét a parkolás kérdése, e tárgyban épp sikerrel vizsgázik a Duna-korzón szeptemberben pilot jelleggel bevezetett okos parkolási rendszer, de alkalmazzuk a hagyományos módszereket is, a HÉV környékén újabb területeket vonunk be, a meglévők pedig egy „ráncfelvarráson” esnek át hamarosan.
Meg kell említeni azokat a beruházásokat is, melyek megléte és szükségessége „békeidőkben” és az átlagember számára talán nem nyilvánvaló. Azonban nagyon is érezhető hiányuk a bajban. Ilyenek például az árvízvédelmi rendszerek, a felszín alatti létesítmények, mint a csapadékcsatorna. Fontos előrelépés történt e téren a belváros mellett a Füzesparkban is, ahol az elavult, eldugult csatornarészek cseréje az év utolsó heteiben kezdődött meg. Még fontosabb a nádastavi zsilip rekonstrukciója, hiszen a zsilip már működésképtelen volt, és az egész Pannónia-telep elöntését jelenti egy árvíz esetén.
Mindez valóban örvendetes, jött ugyanakkor egy nem várt küldemény is decemberben a háztartásokba. Nem lehetett volna korábban vagy később kiküldeni az elmaradt hulladékszállítási díjakat?
Ahogy mondja, sajnos, nem lehetett volna. A borítékon a VSz neve is szerepel feladóként, és most ismét a Városi Szolgáltató számláz, de a döntés és az időzítés a hulladékkezelésre létrehozott állami szerv, az NHKV Zrt. hatásköre. Nincs választásunk. Azaz, mégis van. Nézzük ezt abból a szemszögből, hogy egy már igénybevett szolgáltatást kell kiegyenlítenünk, és az április óta, azaz 8 hónapja elmaradt számlákat nem egyszerre, hanem három tételben kell rendezni. Ebből decemberben háromhavi díjat kell befizetni, vagyis a 8 havi kintlévőségből 5 havi a felhasználónál marad. De ismétlem: e téren a döntés és hatáskör a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Zrt.-é, mely azonban részletfizetési lehetőséget is biztosít, és ez könnyebbséget jelent a háztartásoknak.
Az ünnepek előtt miben nyilvánul meg az önkormányzati gondoskodás?
Az ellátórendszer pozitív változásai tartósak és mindenkit érintenek. Említettem már a gyermekorvosi rendelő és a családsegítő megkezdett részleges felújítását. Látványosabb változás a szakorvosi rendelő várólistáinak csökkenése és a rendeléseken a várakozási idő csökkenése. Köszönhető mindez a SZEI kapacitásbővítésének, ami azt jelenti, hogy több orvos dolgozhat tágabb rendelési időkeretben. Az ugrásszerű javulás például a laborvizsgálatoknál érezhető, amire már régóta vártunk.
Az adventi időszakban ugyanakkor számos, mindenki által látható és bárki által támogatható akciónk van a hátrányos helyzetű embertársaink megsegítésére. Az elmúlt időszakban zajlott le a krumpliebéd, melyen a résztvevők egy vasárnapi ebéd árát adták össze egy közösen elköltött, főtt krumplis egyszerű étel mellett. Ezt a formát még a nemrég elhunyt Tolonics Gyula képviselőtársunk honosította meg, sajnos, az idei alkalmon már csak emléke volt velünk.
Már hagyományos, hogy adománygyűjtést hirdettünk a hátrányos helyzetű gyermekek városi karácsonya támogatására, ahol minden meghívott személyre szabott ajándékcsomagot kap. Visszatérő eleme ennek az időszaknak az idén is sikerrel zajló Mikulásfutás, amelyre rászorulóknak gyűjtött tartós élelmiszerekkel lehet nevezni. Idén ebben a formában új kezdeményezésként melegételosztást tartottunk a Szentendrei Altiszti Akadémia felajánlásával, az önkormányzat együttműködésével és támogatásával. 400 adag meleg ételt osztottunk ki rászorulóknak.
Egy közösség összetartó erejét jellemzi az adakozási hajlandóság, büszke vagyok arra, hogy Szentendrén ez évről évre nő.
