Barcsay Jenő erdélyi szülőfalujában, a Kolozs megyei Katona községben avatták fel a Kossuth-díjas festő, grafikus, művészpedagógus bronz mellszobrát, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős szobrász hallgatójának Tyurin Dániel alkotását. Az avatáson Szentendrét képviselve Gulyás József alpolgármester és Vincze Ottó képzőművész vett részt.

A mellszobor az elnéptelenedő erdélyi falu katolikus templomának kertjében áll – a maga cselekvéstelenségében, ahogyan Barcsay maga fogalmazott a kompozícióiról, amelyeket a geometrikus alapidomokra leegyszerűsített formák, a részletek elhagyása, a jelszerűség, az időtlenség jellemez.

„Jel. Annak jele, hogy az elnéptelenedő falvak, a félig elfeledett történetek, az elszivárgó közösségek is hordoznak értéket – sőt: innen is indulhat művészet, ami megmarad. Ünnep volt. Méltó ünnep egy méltatlanul elfeledett helyen – olvasható a Transtelex cikkében, amelyben a szerző, Gáspárik Attila köszönetet mond a Képzőművészeti Egyetemnek, a kolozsvári magyar konzulátusnak és Gulyás József szentendrei alpolgármesternek a meghívásért.

A büsztről Feledy Balázs művészeti író, a Barcsay Képzőművészeti Alapítvány elnöke így írt: „Az egész mű egy erős tartással rendelkező, elegáns megjelenésű professzort ábrázol, aki azonban nem szigorú tekintettel néz ránk, az érdeklődőkre. Komoly, de barátságos, sőt a bajusza alatt elővillanó száj ívén mintha még egy kis mosolyt is érzékelnénk. … Jó döntés volt, hogy ezúttal nem szemüvegben ábrázolódik a művész… Így tekintete is biztatással teli. … A mű méltó megemlékezés az anatómia professzoráról, a tudós festőről.”

Fotó: Fehér Ildikó