A 2018. évi szentendrei könnyűzenei tehetségkutató verseny győztesének, a ViGaD együttesnek jelenleg négy állandó tagja van: Eredics Vince, Zetelaki Gáspár, Zetelaki Dániel és Csőke Dávid. Az együttes megalakulásáról, a terveikről Vincével beszélgettem.

Nagyon fiatalok vagytok mind a négyen, te vagy a legidősebb a 19 éveddel… Bemutatnád magatokat röviden?

Az ikertestvérek, Gáspár ás Dániel 18 évesek, a Református Gimnázium 11. évfolyamos tanulói. Dávid 17 éves, ő Leányfalun él, és szintén 11. évfolyamos a Ferences gimiben. Én is ferences diák vagyok, most érettségizem. Gáspár és Dániel prím- és basszprím tamburán játszanak, Dávid hegedűn és brácstamburán, én pedig harmonikán játszom.

Hogyan kezdődött a közös zenélés?

Néhány évvel ezelőtt a szentendrei zeneiskolában édesapám, Eredics Gábor vette át az oktatást a tamburaszakon, ő tanította az ikreket. Én is régóta kacsintgattam a népzene felé, hiszen édesapám sokszor magával vitt a Vujicsics együttes próbáira is, igazából ezen nőttem fel. Így először a Vujicsics Tihamér zeneiskolában, hárman kezdtünk el zenélni, de ekkor még csak hobbi szinten, délutáni szabadprogramként. 2013-ban jelentkeztünk egy országos népzenei versenyre, akkor alakult meg hivatalosan is az együttesünk ViGaD Trió néven.

Hogyan sikerült a megmérettetés?

Megnyertük a versenyt, sőt két különdíjat is nekünk ítéltek. Ez volt az első sikerünk, ez hozta meg az áttörést. Ettől kezdve komolyabban foglalkoztunk a zenéléssel, és rendszeresen felléptünk. Kezdetben a Vujicsics és a Söndörgő Együttes szárnyai alatt: velük mentünk a különböző fellépésekre, mint például a Pesti Vígadóba vagy az Oroszlános Udvarba a Mesterségek ünnepén.

Később négytagúvá bővült az együttes…

Igen, rá két évre csatlakozott hozzánk Dávid. Ha jól emlékszem, édesapám ötlete volt, hogy az együttesben legyen egy hegedűs. Dávid régóta hegedült, de klasszikusokat játszott, vagyis népzene-szűz volt. Ennek ellenére rendkívül gyorsan megtanulta a népzenélés fortélyait, a csatlakozása után egy hónappal már közösen koncerteztünk.

Ez a felállás véglegesnek tekinthető?

Szeretnénk ötödik tagot is, egy nagybőgőst, aki félig már van is. Dragan Fucin zeneakadémista, és alkalmanként már velünk zenél.

2018-ban megnyertétek a szentendrei tehetségkutató versenyt is. Jelentett ez is valamifajta változást az egyesület életében?

A tavalyi Nagyszínpad siker óta sokkal nagyobb irántunk a helyi érdeklődés: felkérnek minket önálló fellépésekre is, ami korábban nem volt jellemző. Talán kicsit önállóbbak lettünk, most már ránk is odafigyelnek.

Többször szóba hoztad a Vujicsics és a Söndörgő Együttest, ahol egyébként négy unokatestvéred is játszik. Hangodból mindig a tisztelet és csodálat érződik. Mit köszönhettek nekik?

Az ő zenéjük inspirál minket, és nemcsak a zenében adnak mintát, hanem előadásmódjukban is. Ők a példaképeink, és mi igyekszünk a nekünk tetsző dolgokat a gyakorlatba is átültetni. De más területen is nagyon sok segítséget kapunk tőlük: például kölcsön adják a hangszereiket, ami azért óriási segítség, mert ritka és értékes népi hangszerekről van szó.

Hogyan jellemeznéd a stílusotokat?

A stílusunk még kialakulóban van, és még nem is törekszünk mindenáron az egyedi hangzásra. A Söndörgő együttes is sokáig tradicionális népzenét játszott, mostanában kezdték el igazán saját útjukat járni, és a kifejezetten rájuk jellemző, egyedi hangzást megteremteni. Az együttes vezetője, Áron mondta egy alkalommal: ahhoz, hogy a népzene által ihletett zenét játszanak, nem lehet megúszni, hogy eredeti formában, mesteri szinten el ne sajátítsák a népzenét. Mi most ebben a fázisban tartunk: szeretnénk a népzene mesterévé válni, és csak azután kísérletezni saját stílussal, kipróbálni új utakat.

Hosszabb távra tervezitek az együttzenélést? Zenei pálya felé orientálódtok?

Szeretnénk hosszabb ideig együtt maradni, de nem egyértelmű, hogy mindegyikünk zenész akar lenni. Én most például a műszaki pálya felé indulok, mert fontosnak tartom a több lábon állást. Mindegyikünknek van B-terve, de számolunk a zenei pálya lehetőségével is.