A Szentendreiek a  Csúcson sorozatban 2020 januárjában a molinón: Drahos István.

Szentendrén nőttél fel, ide köt a családod, a barátaid, és több évtized életanyaga… Talán nem túlzás azt mondani, hogy városunkban egy jól ismert személy vagy. Persze nem elsősorban attól, hogy itt élted le az életed nagy részét, hanem attól, amivel közel 30 éve foglalkozol nem kis eredményeket elérve, és ez nem más, mint a kutyaszán hajtás, melyet szó szerint itt kezdtél el.

Mindig igyekeztem megúszni, hogy bármilyen címke kerüljön a nevem mellé, így azt sem szeretném, hogy Drahos, a kutyaszános legyek, mert azzal úgy érzem, elveszíteném a Drahost, a néptáncost, a Drahost, a Dalmát Pince pultosát, vagy a Drahost, a Templomdombi iskola rendszergazdáját, és még sok minden mást, de tény, hogy a kutyaszánozás, vagy inkább mondjuk úgy, hogy a szánhúzó kutyák egy olyan szerelem, ami már hosszabb ideje tart mint bármi más.

Azt, hogy mi vezetett oda, hogy ezzel foglalkozzak, talán megmagyarázza, hogy a sok-sok dologból, amit szeretek, kettő kiemelkedik: a hó, ami a tisztaságot és a kutya, ami a barátságot jelenti számomra. Ez a két dolog pedig pont együtt van a kutyaszánozásban.

Az egész valóban Szentendrén kezdődött, és erről egy régi Szentendre és Vidékében is van bizonyíték. A Kőhegyen edzettem a kutyáimmal, amikor egy a lapnak dolgozó fotós megállított, és az akkor készült fénykép meg is jelent az újságban. Aztán Észak-Amerikában folytattam a kutyaszánozást, majd jött Norvégia, ahol most már a 12. telemet töltöm.

Hogyan kell elképzelni a kinti munkádat, mit csinálsz pontosan?

Egy évünk nagyjából három részre osztható. A nyarat Szentendrén töltjük, a következő szezon tervezgetésével és pihenéssel. A versenyterveimet ilyenkor gondolom végig, minek van realitása, mire tudunk megfelelően felkészülni. Ilyenkor igyekszem itthoni szponzorokkal találni, és örülök, ha megkeres valamilyen média. A kutyák – húszan vannak –, a nyarat pihenéssel, közös játékkal, benne Dunázással töltik – ami a csapatszellem építése szempontjából nagyon fontos. Magyarországon sokkal változatosabban tudjuk őket etetni, mint fönt északon, mert több minden beszerezhető, és miután sportkutyákról van szó, ez nem utolsó szempont. Bizonyos termékeket, táplálék-kiegészítőket is itthon tudok beszerezni számukra a legjobb minőségben.

Szeptembertől az első hó érkezéséig terjedő időszakot már Észak-Norvégiában töltjük. Ez a felkészülés időszaka, amikor csak a kutyákra fókuszálunk. Szinte egész nap csak velük foglalkozunk. A tréning programunkat követve fokozatosan építjük fel a kutyák izomzatát, az edzések intenzitását és hosszát lassan növelve. A fizikai mellett a mentális tréning legalább akkora hangsúlyt kap. Egy jó szánhúzó kutyának a sportoló mentális erejével is bírni kell. A napi kétszeri etetés is nagy odafigyeléssel történik, mert az étvágy a legjobb jelzőrendszer az edző számára. Az edzések alatt még jobban erősödik a bizalom is egymásban. Egy 12-14 kutyából álló csapatban a végén hatalmas erő van.

A harmadik szakasz, amikor megérkezik a várva várt hó, és előkerülnek a szánok. Innen kezdve a munkám a túravezetés. Elsősorban kiscsoportos, több napos kutyaszán túrák vezetője vagyok. Bár a tavalyi évet Finnországban, Rovaniemiben töltve erre nem volt lehetőségem. Ott a leghosszabb túránk az egynapos volt.

Március a maratoni kutyaszánversenyek időszaka, áprilisban pedig saját privát túráimat vezetem Tromsø környékén. Talán ezeket szeretem a legjobban. Egy tavalyi négynapos túrámról egy 5-6 perces videót készített az egyik olasz vendégem, amit a Husky Expeditions facebook oldalunkon már több ezren láttak. Akit érdekel, ebből kaphat egy kis ízelítőt, hogyan is néz ki egy ilyen kaland.

A szezon végéhez közeledve már csak a pakolás marad hátra, és egy 4-5 napos, 3400 km-es autóút, hogy újra Szentendrén, a Nyár utcai CBA-ban vegyem meg a reggeli kávémhoz a tejet.

Mesélj egy picit arról, milyen egy ilyen több napos túra, merre mentek, hol töltitek az éjszakát?

Az előbb említettem a videót, de amit csinálok, ahhoz hasonlót a hazai tévécsatornákon is láthattak, akik az elmúlt években követték a Magyarországon is népszerű és a médiában minden évben megpörgetett eseményt, egy svéd túrafelszerelést gyártó cég reklámkampányát, a  Fjällräven Polart. Ez egy ötnapos kutyaszántúra, amin a szavazatok alapján bejutott résztvevők ingyen, a cég termékeit viselve vehetnek részt. Persze az útvonal már jóval azelőtt létezett, hogy a Polar elindult volna. Többször vezettem az azonos útvonalon túrát, Signaldalen-ből le délre, a kirunai Jég Hotelig. Ezek hasonló nagycsoportos túrák voltak. Saját privát túráim csak részben követik ezt az útvonalat, és mindig egyénre szabottak. Az éjszakákat sátorban töltjük, de a hegyekben szükség esetén elérhető néhány kabin is.

Beszéljünk egy kicsit a szánhajtás másik oldaláról is, a versenyzésről, amiben kiemelkedő eredményeket értél el már eddig is.

 A versenyzés egy teljesen más világ, ott csak én vagyok és a kutyáim. Ez a legkomolyabb teszt, a végső vizsga, ahol mindenkiről kiderül, hogy hogyan tanulta meg a leckét, és az extrém körülmények között minden apró hiba sokszorosan bosszulja meg magát. Az állatorvosok mondják, hogy a hosszútávú versenyek szánhúzó kutyái a világ legjobban gondozott kutyái közé tartoznak. Aki valaha  elindult már ilyen versenyen, az tudja, hogy a nyertes csapat az lesz, amelyik a legtöbb odafigyelést, a tökéletes ellátást kapja.

Cserébe ők olyan helyekre visznek el engem, ahova kevesen juthatnak el, olyan dolgokat élünk át együtt, ami csak kevés embernek és kutyának adatott meg. Amikor a hóviharban küzdjük magunkat előre, könnyű elhinni, hogy az ő érzékszerveik az enyémek is, és az izmaink egy ritmusra dolgoznak.

Őrzök egy képet az emlékezetemben egy holdvilágos éjszakáról, amikor a telihold fénye millió ezüst szikrát vetett a jégfalon, ami mellett ők, a kutyáim némán és szinte lebegve suhantak el. Én álltam a szánon és csavargattam a fejem, hogy minél jobban emlékezzek a látványra, ahogyan csillog a hó a szemközti hegyeken és a hold tükröződik  a fjord vizében. Mögöttünk csak egy kis párafelhő maradt a hidegben. Arra gondoltam, hogy ez csak egy Walt Disney film lehetne, de annál sokkal jobb, mert nincs olyan szuper számítógépük, amin ezt a káprázatos képet valaha meg lehetne szerkeszteni.

Az olvasóknak alább egy kis áttekintés a fontosabb versenyekről:

• 2015 február-március: első magyarként kvalifikálta magát Európa leghosszabb kutyaszánversenyére, a norvégiai Finnmarksløpetre,
• 2015 április: Gold Rush Run 8 kutyás kategória 200km (Finnország) – 1. hely
• 2016 január: Troms Quest Open kategória (Norvégia) – 2. hely
• 2016 március: első magyarként teljesítette a teljes, 548 km-es távot a Finnmarksløpeten, mely 8 kutyás kategóriában Európa leghosszabb versenye. (Ez után keresett meg Tóth Artin dokumentumfilm rendező, melynek eredménye az Egodetox című film.)
• 2016 április: Pasvik Trail 300km (Norvégia) – 5. hely
• 2019 március Kuusamo (Finnország) Open kategória 3. hely

Aki többet akar megtudni az igazi főhőseinkről, a szánhúzó kutyáinkról vagy a túrák érdeklik, nyugodtan keressen minket Facebookon, a kérdésekre szívesen válaszolunk.

http://huskyexpeditions.com/hu/

https://www.facebook.com/TrailAthletes/

Sodin Abigél