95. születésnapja alkalmából otthonában köszöntötte Fülöp Zsolt polgármester Robics Ferencné Véninger Piroskát. Nem aggódni, de örülni, aminek lehet, a nehézségeket nem tragikusan venni, a fizikai munkától nem tartózkodni, a természet ajándékait örömmel fogadni – így lehet összegezni Piroska néni életbölcsességeit, amelyeket egy derűs napon osztott meg az őt köszöntőkkel.

Saját kertjében fogadta Fülöp Zsolt polgármestert Piroska néni, aki egyedül él szentendrei otthonában, de népes családja körében ünnepelte nemrégiben 95. születésnapját, és szeretteivel nem csak az ünnepeket, hanem a hétköznapok gondjait is megoszthatja.

Robics Ferencné 1930. június 21-én született Újfehértón, ott kezdte meg tanulmányait és ott élt 10 éves koráig. Szertendrére 1940-ben költözött családjával, az akkori Lenin, most Szentlászlói útra, azóta kisebb megszakításokkal itt él. A szőlő és a gyümölcsfák gondozását édesapjától tanulta, a mai napig dolgozik  kertjében. Nem csak termeli, hanem szívesen fogyasztja is a gyümölcsöket, gyógyszerek helyett pedig, ha csak lehet, gyógynövényeket használ.

Tanulmányait Szentendrén fejezte be, előbb az Irgalmasrendi Leányiskolába járt (a mai Szent András iskola), majd a háború idején otthon, a Néprádió adásait hallgatva tanult. Végül a csendőrlaktanya légópincéjében, a mostani Ferences Gimnáziumban, jó eredménnyel végezte el polgári iskoláit.

Aratáskor termelési napló vezetéséhez írni, számolni tudó fiatalokat toboroztak, Piroska is itt vállat először munkát, majd gyors- és gépirói képesítést szerzett. A Nehézipari minisztériumba nyert felvételt, innen került Veszprémbe, a hadiüzem vezérigazgatójának titkárnője lett.

Itt ismerkedett meg férjével, Robics Ferenc katonatiszttel, akivel 1951 szeptemberében kötöttek házasságot. Házasságuk elején többször költöztek, előbb Jobbágyiba, majd Sirokba vezényelték férjét, itt született első gyermekük, Ferenc. 1957-ben hazaköltöztek Szentendrére. Piroska nem szeretett volna a katonaság miatt költözni, kérésére férje leszerelt, megszületett második gyermekük, aki szintén a Piroska nevet kapta. Abban az időben nem volt még GYES, 5 hónap szülési szabadság után Piroska néni a töltőtollüzem személyzeti osztályán helyezkedett el. Később a Pest Megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat munkaügyi előadója lett. 1960-ban megszületett harmadik gyermekük, Marianna.

Piroska nénit a ‘70-es években Budapestre, az Autóker Vállalathoz hívták munkaügyi előadónak, onnan ment nyugdíjba. Kollégái nagyon szerették, megbízható, pontos, segítőkész volt, a közös programokban szervezőként vállalt szerepet.

Hobbija a varrás, kötés, horgolás, hímzés, főzés és kertészkedés, idős korában is ezek töltik ki mindennapjait. Nem egyszer egyedi ruhákat készített magának, gyermekeinek, majd kilenc unokájának, és még a tizenkét dédunokájának is. Tevékeny, nagy szeretetével tartja össze népes családját. Életszeretetével, vendéglátásával, szerető gondoskodásával örök értékeket mutat fel és hagy örökül családjának.

Veszteségei Piroska néninek is vannak. Férjét, fiát, idősebb lányát már elvesztette, de elfogadva azt, amin változtatni nem lehet, mindenben a szépet és jót keresve éli tovább életét.

Isten éltesse Piroska nénit!