Testvérvárosunkban, Zilahon évente augusztus 1-jén ünneplik a Zilahi Napokat a római telepesekre emlékezve római felvonulással és háromnapos fesztivállal, amely még erdélyi útikönyvekben is szereplő esemény.

A Zilahi Napok 11 éve bevezetett különlegessége a római ruhába öltözött felvonulás, amelyet a szombathelyi Savaria Napok mintájára, szombathelyi segítséggel találtak ki és rendeznek meg. Számunkra természetesen a magyar vonatkozású programok, események voltak igazán érdekesek. Zilahról idén többször írtunk, hisz idén ünnepeltük a testvérvárosi szerződések aláírásának 25. évfordulóját, járt ott kirándulócsoport városunkból, most viszont hivatalos meghívásra látogattunk el a híres-neves fesztiválra.

Zilahról tudni kell, hogy míg 1968-ban 98%-ban éltek itt magyarok, mára a hatvanezres városban arányuk csak 16% körül van. A helyi magyarok szerveztek nekünk egy magyar-magyar találkozót, ahol az RMDSZ-tagok, a helyi országgyűlési képviselő és szenátor úr (kétkamarás Parlament van), zenészek, újságírók,
tanárok vártak bennünket óriási vendégszeretettel és őszinte örömmel, hogy magyar szót vittünk hozzájuk.
Külön érdekesség volt a helyi református templom meglátogatása is. A lelkész körbevezetett minket a debreceni után második legnagyobb magyar református templomban. Az istentiszteleteken egyszerre 1500-an vehetnek részt, és telente gyakran zsúfolásig megtelik a templom! A vallás és a magyarságtudat összetartó erejének szó szerint szívszorító példáival találkoztunk ottlétünk alatt. Sajnos, az egykoron ragyogó régi Fő tér a Wesselényi-szoborral mára már nem Fő térként működik, az Angyalkás kút angyalkáinak nincsen szárnya, a Városházán nem leng magyar zászló…
A Partiumban élő erdélyieknek kifejezett kívánsága, hogy ha Erdélybe indulunk, ne csak Székelyföldet látogassuk. Ne feledkezzünk meg róluk, a szórványban élő magyarokról! Láttuk, hallottuk, hogy élnek, és éreztük azt a belülről jövő meleg szeretetet, amellyel fogadtak, kísértek, elárasztottak bennünket. Igazán különleges bánásmódban részesültünk: a város vezetése Radu Capilnasu román polgármester vezetésével, illetve a helyi magyarok is kitüntetett figyelemmel gondoskodtak rólunk, melyért köszönet jár innen is.
A szentendrei olvasóknak pedig melegen ajánljuk, hogy látogassanak el Zilahra, Ady egykori iskolájába. A költő szellemisége máig meghatározó jelleggel ott lebeg a város felett, és szinte hallani a híres versét.

FÖL-FÖLDOBOTT KŐ
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.