A Szentendrei Tavaszi Fesztivál programjában adott meghitt hangulatú koncertet Zászkaliczky Tamás orgonaművész. A Szentendrei Református Gimnázium kápolnájában Bach és barátainak műveit, illetve Kodály Csendes miséjét hallgathatta meg a közönség azon a hangszeren, melyet a művész maga tervezett.

Zászkaliczky Tamás orgonaművész, zenetörténész, a Magyar Bach Társaság alapító-elnökének szakterülete a XVI-XVIII. századi billentyűs hangszerekre írott zene. Az Editio Musica munkatársaként közreműködött többek között a J. S. Bach összes orgonaművét magában foglaló gyűjtemény kiadásában. Díner Tamás fotográfiáival illusztrált könyve, Az orgona képes krónikája mellett számos zenetörténeti publikációt jelentetett meg.

Az orgonaművész bensőséges koncertjein a szeretetteljes muzsikálás mellé mindig szolgál plusz zenetörténeti, történelmi és életrajzi adatokkal. Fontosnak tartja, hogy az elhangzott művek szerzőit, életük apró titkait, az adott kor történelmi közegét is közelebbről megismerjük, és rácsodálkozzunk a hangszerek királyára, az orgonára. Zászkaliczky Tamás a város több orgonáját tervezte meg, átörökítve az egykori, legendás orgonaépítők tudását. A Református Gimnázium kápolnájának modern orgonája is az ő tervei alapján épült, csakúgy, mint a hamarosan, az Evangélikus Templomban megszólaló hangszer. Ritkán láthatjuk testközelben az orgonát megszólaltató művészt, de itt külön élmény volt az oldalpadokon ülőknek látni, milyen hallatlan koncentrációt igénylő feladat ezen a hangszeren játszani. A megannyi billentyűt, lábpedált mozgatni egyben komoly sportteljesítmény, az elégetett kalóriák száma felér egy vájár napi energiaégetésével – meséli a művész mosolyogva a koncert szünetében.

Az est első részében Bach néhány örökzöldje – mint a D-moll toccata és fuga – mellett Böhm, Buxtehude, Krebs művei is felcsendültek. Bach legkedvesebb tanítványa, Krebs B-A-C-H zenei hangokra komponálta művét, mint azóta oly sok zeneszerző. Megható volt úgy hallgatni Bach capriccióját, hogy a háttértörténetet is megismerhettük. Szeretett bátyja elutazására íródott a mű, s a búcsú többet jelentett akkor a mainál, nem tudhatták, viszontlátják-e még egymást. A sors valóban úgy akarta, hogy többé nem találkoztak.

Az est második részében Kodály Zoltán 1944-ben írt Csendes miséje hangzott fel. A béke utáni vágyakozástól áthatott Missa brevis, in tempora belli azaz Csendes mise háborús időkben Kodálytól szokatlan, orgonára írt mű. Kodály gyakran utazott Galyatetőre, ahol egyszer az ottani templom plébánosa megkérte, hogy mise közben játsszon a harmóniumon. A felkérés indította el a Csendes mise komponálására. Az orgonamű utolsó szakasza kifejezi az emberiség örök vágyát: „Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, Dona nobis Pacem” – „Isten Báránya! Te elveszed a világ bűneit: Adj nekünk békét!”