Hagyományosan Vízkereszt idején bontjuk le a díszeket karácsonyfáról, s tesszük el a csillogó gömböket a következő ünnep ideéig. Fő terünkön azonban még teljes pompájában áll a szép fenyőfa, ugyanis a városvezetés fontosnak tartja az itt élő nemzetiségek hagyományait tiszteletben tartani. Január 6-án, Vízkeresztkor ünnepli a szerb ortodox egyház a karácsonyt, ugyanis a szerbek naptári ünnepei a nyugati keresztényekhez képest két héttel eltolódnak, mert a szerb ortodox egyház nem tért át a Gergely-naptárra, változatlanul a Julianus-naptárat használja.
Szerbiában ma már a nálunk is hagyományos feldíszített fenyőfát találjuk meg a családoknál, de a szerb házakban eredetileg nem szokás karácsonyfát állítani. Szenteste (Badnje veče) reggelén a hagyomány szerint a családfő kimegy az erdőbe fiatal tölgyfaágért (Badnjak), amit este bevisz a házba, mézzel beken, búzaszemekkel meghint; a fiatal Krisztust szimbolizáló jelkép jelzi a karácsonyi ünnepek kezdetét. Korábban a nagy tölgyfatuskót meggyújtották, s a karácsonyestét követő napon is égett.
Öt óra tájban a harang megszólalása jelzi a Szenteste beköszöntét. A házigazda feladata ilyenkor a szalma bevitele, amiből a lakás minden helyiségébe tettek – jelezvén, hogy készen állnak Jézust házukba fogadni. Ma már csak jelképesen, az asztal alá szórnak belőle. A szalmát csak a harmadik nap reggelén vitték ki a házból.
Karácsony napján az ünnepi asztal egyik elmaradhatatlan tartozéka az egészség-kalács volt. A kör alakú “nagy kalács” (Veliki kolač) közepébe az úgynevezett rózsa kerül tésztából, ami megsütve rózsa alakban szétnyílik; ennek közepébe egy szétvágott diót helyeznek, melynek belsejébe piros szalaggal átszőtt bazsalikomot tesznek, továbbá díszítik kalász-, szőlővirág- vagy hordómintával melyek a bőség szimbólumai..
A vacsora végeztével a családfő a szoba négy sarkába egy-egy diót dobott, hogy jó termés, nagy vagyon és sok gyerek legyen a háznál. Hajnalban családostul elmentek a templomba, ami szintén szalmával volt felszórva, és ezekkel a szavakkal köszöntötték egymást: „Krisztus megszületett – Igazán megszületett – Hristos se rodi – Vaistinu se rodi”. Egészen Újévig megmarad az üdvözletnek ez a formája.
