A szúnyogok elleni védekezésben Szentendre a környezetbarát, biológiai gyérítést alkalmazza a természetesen megrekedt álló- és pangó vizeknél. A kifejlett vérszívók jelentős része azonban a magáningatlanok kertjében kel ki, ezért fontos a lakosság aktív együttműködése a hatékony védekezés érdekében. Cikksorozatunk első részében a ház körüli, leggyakoribb szúnyogkeltető helyek felszámolásához nyújtunk segítséget.

Szentendre a környezetre ártalmas kémiai irtás helyett minél nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a biológiai gyérítésre, amellyel környezetbarát módon előzhető meg a csípőszúnyogok kifejlődése. Az induló szezonra készülve a Környezetvédelmi és Közösségi Részvételi Iroda munkatársai megkezdték a közterületi pangó vizek feltérképezését, köztük a Papszigeti Duna-holtág és a Pannónia-tó rendszeres terepi ellenőrzését. Ez utóbbinál említésre méltó a magánkézben lévő terület tulajdonosának pozitív, segítőkész hozzáállása, együttműködése a terepbejárás tekintetében. A mintavételek alapján eddig egyedül a Rózsa utcai árok zsilipjénél volt szükség beavatkozásra, ahol célzottan, kézi biológiai gyérítéssel és granulátum kiszórásával szorították vissza a lárvákat. A hatékony védekezés érdekében az önkormányzat a lakosság segítségét is kéri, így a lakók a szunyog@szentendre.hu e-mail-címen pontos helyszín megjelöléssel és fotóval jelezhetik a felfedezett szúnyogkeltető helyeket. Mivel a magánkertek területe a közterületek többszöröse, a szakemberek a kerti vízgyűjtők lefedésére és a ház körüli megelőzésre is nyomatékosan felhívják az ingatlantulajdonosok figyelmét.

A nőstény szúnyogoknak elhanyagolható mennyiségű, akár egy gyűszűnyi állóvíz is elegendő ahhoz, hogy lárvák százai fejlődjenek ki benne rövid idő alatt. Ha ezeket a helyeket módszeresen átnézzük és kezeljük, drasztikusan csökkenthetjük a lakókörnyezetünkben zümmögő vérszívók számát.

Megelőzés helyben

Az egyik legnagyobb lárvanevelde az esővízgyűjtő hordó. A csapadékvíz tárolása környezetvédelmi szempontból hasznos, ám ha a tartályokat nyitva hagyjuk, ideális terepet biztosítunk a szaporodáshoz. A megoldás egyszerű, szorosan záródó fedéllel vagy sűrű szövésű hálóval kell letakarni a tartályokat, így a szúnyogok nem férnek hozzá a vízfelszínhez. Hasonló figyelmet igényelnek a kerti növények alátétei is. A cserépalátétekben napokig megálló öntözővízben szinte azonnal megtelepednek a lárvák, ezért érdemes a felesleget rendszeresen kiönteni, vagy kavicsot, homokot tölteni az alátétbe.

Gyakran a szemünk előtt lévő, szabadban hagyott használaton kívüli tárgyak is könnyen szúnyogtenyészetté válhatnak. A régi gumiabroncsok belső ívében megreked az esővíz, a sötét, védett mikroklíma pedig kifejezetten vonzza a tojásokat lerakó nőstényeket. Minden udvaron elszórt tárgyat, nejlondarabot, gyerekjátékot vagy üres vödröt javasolt fejjel lefelé fordítani vagy fedett helyre vinni, hogy ne gyűjthessék össze a csapadékot.

A házi kedvencekről való gondoskodás során is keletkezhetnek keltetőhelyek. A háziállatok itatótálkáiban a vizet legalább hetente kétszer teljesen ki kell cserélni, a frissítés előtt pedig célszerű az edény falát alaposan átdörzsölni, mert a szúnyogpeték erősen tapadnak a szilárd felületekhez. A kerti medencék, amennyiben nincsenek használatban és nincsenek letakarva vagy vízforgatóval tisztítva, szintén milliós lárvaállománynak adhatnak otthont.

Anyagi ráfordítás nélkül, rendszeres odafigyeléssel megelőzhető, féken tartható a szúnyogállomány. Ha hetente egyszer rászánunk tízpercet a kertünk ellenőrzésére, és kiöntjük a pangó vizeket, azzal megszüntetjük a fejlődő egyedeket, egyben kedvét szegjük a nőstényeknek a petézésre.

A siker érdekében járjunk el körültekintően a saját ingatlanainkon, hiszen a magánterületekre a hatósági gyérítést végző szakemberek nem juthatnak be, így az ottani források felszámolása kizárólag a tulajdonosokon múlik.

(Illusztráció: Szentendre.hu, borítókép: Hevér Ivett )