2013. március 7., 09:51

„Megálltam itt a nyugtalan világban
és vándor-párom, erre hoztalak.
Megállítottak a patakos erdők,
a vércsés sziklák és a várfalak.

Megkötözött a kép: a víz világa,
szálló hajó a torlódó vizen,
hősi tető, hol vadvirágcsokorból
harcos középkor és múlás üzen.”

Áprily Lajos: Királyasszony kertje

Szentendre természeti környezete

Az Áprily-vers szellemében ha megnyugvást, felfrissülést keresnek, töltekezni kívánnak a tájjal, ha korábbi kirándulásaik során elmentek olyan értékek mellett, amelyekre érdemes odafigyelni, akkor segíteni szeretnénk az eligazodásban, hogy merre érdemes barangolni, mit figyeljenek meg környékünkön.
Mi lehet a titka annak, ami ezen a tájon varázst, kötést adott már az ókor, a középkor és az újkor emberének is? Azok a vulkánikus hegyek, amelyek tizenötmillió évvel ezelőtt, nagy belső feszültségek, forrongások során keletkeztek, és ma Visegrádi-hegységnek nevezzük. A sziklák engedtek az akaratos, nagy folyónak, hogy kaput nyisson és betörjön a már megszilárdult óriás katlanba (kalderába), majd újabb áttörés után, megtalálja a kivezető utat is magának.
Ha mai tudásunk szerint próbáljuk behatárolni térségünket, a középkor és újkor elején egységesen Pilisnek nevezték, erre utal több helységnév is. Ma már a földtannal foglalkozó kutatóink Visegrádi-hegységnek nevezték el, a vulkanikus hegység központjában lévő településünkről. A Visegrádi-hegységet az Északi-középhegységhez sorolják, amely a Börzsöny-hegységgel, Cserháttal, Mátrával, Tokaji-hegységgel alkot kapcsolatot.
Az óriási hegyes-völgyes erdőrengeteg nagy része királyi, úgynevezett kincstári birtok volt. Szentendre határának erdeit, vadjait hitbizományban kezelték. Az erdőket kezelő erdészek óvták erdős táji értékeit. Teszik ezt – jó gazdai féltéssel – mind a mai napig. Hazánknak, de egész Európának is első olyan területe lett az 1970-es évektől, ahol az erdők szerepének hármas rendeltetést szántak: a termelést (erdő és vadgazdálkodást); a védelmet (talaj-, levegő-,  felszíni vizek-, tájvédelmét) és a közjólétet (kirándulást, pihenést, iskolán kívüli természettudatos magatartásformálást). A meghatározó közjóléti szerep miatt lett Pilisi Parkerdőgazdaság. A természetvédelem érdekében 1978-ban Pilisi Tájvédelmi Körzetté nyilvánították, majd 1981-ben az UNESCO Bioszféra Rezervátuma lett. 1997-ben a Duna-Ipoly Nemzeti Park magalakulásával annak egyik fő területévé vált, ezzel zöld tájunk, féltett kincsünk, hazánkban a legmagasabb természetvédelmi fokozatot szerezte meg.

Földrajzi kialakulás

Jó tizenötmillió évvel ezelőtt a megrepedt földkéreg fölé, úgynevezett résvulkáni tevékenység során, óriási robbanások következtében került felszínre a vulkáni hamu és magma. Ez a tevékenység többször ismétlődött meg a földtörténet harmadkorában, a miocén korszakban. A felszínre került magma, a lerakódó, a hamuba ágyazódó kisebb-nagyobb magmás tömbök kőzetté szilárdultak az évmilliók során. Ezt az összecementálódott kőzetet nevezzük agglomerátumnak. A vulkáni hamuból tufa lett az idők folyamán. Ilyen formát láthatunk a szurdok-szerű Dömör-kapui szikla szorosnál, vagy a Kőhegy letörésénél. Geológusaink andezitnek, andezit-tufának nevezték el az itt található vulkánikus kőzeteket az amerikai Andokról.
A kialakult, többé-kevésbé szelíd, de kemény felszíni formákat az újabb évmilliók hőmérsékleti különbségei aprították, porlasztották. A lezúduló nagy mennyiségű csapadék mosta, vitte a törmeléket, völgyekké mélyítette útját. Folyásában csendesedve, rakta le, terítette kisebb-nagyobb asztalszerű laposokká a hordalékát. Szép példáját láthatjuk ennek a felszínt alakító jelenségnek Izbég aljában, a Kisbán környékén.
Jöttek újabb ezer évek, évmilliók, és a kemény domborzati felszínek a hőmérsékleti hatásokra porladtak, talajjá alakultak. Ez a kialakuló réteg már táptalaja lehetett a megjelenő spórás, majd virágos növényeknek. E fenti folyamatra is van apró helyi példánk a felhagyott Dömör-kapui bánya sziklafalán és aljában. A Bükkös-patak mentén lévő bánya, a hegység keresztmetszetének látványát is elénk tárja. Ha időnk engedi, érdemes felkeresni.

A térség természetes növénytakarója

Aki arra is kíváncsi, hogy milyen lehetett a jégkorszak előtti élet környékünkön, annak érdemes egy kirándulás során elmenni az Ipolytarnóci őslénytani feltárásokhoz. A mi környékünkön jelenleg látható növénytakaró, az erdőállományok a második jégkorszak után alakultak ki. A felmelegedés időszakában jelentek meg, keveredtek a melegebb, déli kitettségű hegyoldalak tölgyesei közé a cseresek. A hűvösebb északi oldalak, a völgyek bükkösei közé a gyertyánosok. Ebben az időszakban foglalják el helyüket azok a patakvölgyeket követő égeresek, amelyek ma is kísérnek bennünket utunk során. Természetesen több ezer esztendő alatt, több százszor megújulva.
A laza koronájú, fényáteresztő cseres-tölgyes erdők gyepszintjét, lágyszárú növényzetét, elsősorban perje és csenkeszfélék társulása gazdagítja a mai napig. A galagonyás, somos, vadrózsás, kökényes cserjések is leginkább ezeket az állományokat színesítik.

A zártkoronájú, bükkös-gyertyános hársas erdők kora tavaszi, lágyszárú odvas-keltikés virágpompája után szinte csupasztalajúak, avarral borítottak lesznek. Ahol, bármilyen okból eredően, kicsit több fény kerül a talajszintre, ott áthatolhatatlan szövevénye jelenik meg a szedernek és a csalánféléknek. Lenyűgöző, hogy ezer esztendőkön keresztül, többé-kevésbé a leírt táj képét örökítik környékünk lombhullató erdei.

A vadon élő állatokról

Térségünk vadonélő gerinces állatainak világát, nagy vonalakban, a második Jégkorszak utáni időktől próbáljuk áttekinteni.
A nagyemlősök közül már kipusztult barlangi medve és turáni szarvas csontjait, tőlünk 20 km-re lévő pilisi barlangokban megtalálták. Jó okunk van feltételezni, hogy egykor itt is előfordulhattak.
Európai bölényre, barna medvére, farkasra, hiúzra Mátyás király idejében még vadásztak Visegrád környékén.
A hiúz, eltűnése után évszázadokkal, még az 1980-as években visszamerészkedett. Nyomait, két éven keresztül látták erdészeink.
Patásaink közül, ma is az erdők királya a gímszarvas. Kedves jelenség az őz. Kirándulókat rémiszt a sötét szőrzetű vaddisznó, bár embert észlelve maga is rémülten menekül. A muflon
gyakran kerül a mai ember szeme elé. Százharminc esztendővel ezelőtt írmagja sem volt látható. Fiatal erdeink örökös visszarágó kérődzője ez a korzikai vadjuh. Betelepítése, a vadászatot kedvelő ember rossz gondolata volt.

Szőrmés állataink közül a legnagyobb, a mindig rejtőzködőn élő vadmacska. A sorok írójának, húsz év szolgálati ideje alatt, csak egyszer sikerült látnia. A fehér-fekete csíkos
bundát viselő, éjszakai egérvadászatra induló borzzal, az aszfalt utak autósai is gyakran találkozhatnak. Vigyázzanak rájuk! A rőt bundás rókát ismerik legtöbben. Szép számmal
fordul elő környékünkön. Veszettségi járvány idején, számunkra is veszélyt jelenthet!
Ilyenkor a sétáló emberhez merészkedik. Kerüljük az ilyen állattal való érintkezést!
A hosszú, bozontos farkú, sárga mellényű nyuszttal, a rá sokban hasonlító, de fehér mellényű nyesttel ma már városok utcáin, padlásain is találkozhatunk. Mindkettő szorgos rovarpusztító.
A mókus környékünkön ritka tornász, de fenyves, diós kertekben, a Bükkös patak mentén szerencsénk lehet villámgyors mozdulataiban gyönyörködni. A pelékről, cickányokról, rovart és makkot fogyasztó egerek fajtáiról, mint a legkisebb szőrmés rágcsálókról is meg kell emlékeznünk.
Főleg az utóbbiak időnkénti túlszaporodása, sokszor borítja fel az erdő életközösségének, ember által elképzelt rendjét.
A környék legnagyobb ragadozó madarai, egykor is minden bizonnyal, a sasok fajaiból kerültek ki. Az 1980-as évek közepén a parlagi sas szép példányát, két méter körüli szárny-fesztávolságát, röptét sikerült megfigyelnünk, sőt lefényképeznünk. Sajnos kóbor, vissza-visszajáró madár lehetett, mert azóta sem láttuk. A Duna-mentén, olykor fel-feltűnik a halászsas egy-egy példánya. Néha völgyünkbe is bevitorlázott. E különleges látványok ellenére, letűnt századok eltűnő levegő-királyai nem jellemzőek ma már vidékünkre.
Ölyvek közül, az egerésző kecses röptét, fakoronák közé suhanását, viszont ma is gyakran láthatjuk. Az 1970-es évektől, az ember jótékony beavatkozásának hatására a fekete holló
sok párját láthatjuk keringeni. Hallhatjuk sajátos, érces kurrogásukat. Ők a természet légi gyepmesterei, állati tetemek eltüntetői.
Éjszakai szárnyas ragadozók közül, a baglyok több faja is előfordul. Így a gyöngy-, a macska-, a fülesbagoly, a kuvik és nagyon ritka fészkelő az uhu is. Köpeteikkel, kis szőrgolyócskákkal sétánk során is találkozhatunk.
Az apró énekesmadarak vidám sokaságával,    a kertekben, patak mentén, erdőszéleken személyesen is megismerkedhetünk.    A Bükkös-patak felső folyása mellett, szomorúan emlékezünk a nemrégen még ott fészkelő vízirigóra.

Erdő és az ember viszonyáról

Az emberi kultúra nyomai, a mi vidékünkön, ősközösségi társadalmak barlangban élő
ősemberének, vadászatainak maradékával kezdődtek.
A vaskor népe együtt, sőt benne élt az erdőben. Tőlünk 25 km-re, az Árpád-várnak nevezett hegy tetején földsáncot, földvárat épített közösségének védelmére.
A kelták, majd a rómaiak misztikumként kezelték a sűrű erdőrengeteget. Mégis ők kezdtek hegyen-völgyön keresztül utakat építeni. A mai napig láthatóak megmaradt részleteik Dobogókő környékén.
Ők kezdtek erdőt irtani, védelmi építmények faigényéhez.
A honfoglaló magyarság, majd Árpádházi-királyaink alatt és utánuk is évszázadokon keresztül a környék erdei elsősorban a vadászati lehetőségeket biztosították az Udvar számára. Egyebek közt, ennek ellenőrzésére hozta létre, ezer esztendővel ezelőtt Szent István királyunk a mai megye elődjét: a Pilisi-várispánságot, visegrádi központtal. A környék legnagyobb erdei –kisebb-nagyobb megszakításokkal- 1945-ig a Kincstárhoz (a Koronauradalomhoz) tartoztak. Az utolsó időszakban Gödöllőről irányították ügyes-bajos dolgait. Szentendre erdeit hitbizomány formájában tudatosan kezelték. Elsősorban tűzifanyerés céljából. Szentlászló erdei, egykor a Pálos rend tulajdonában a Hegytetőig húzódtak.
Mária-Terézia uralkodása alatt kezdődtek, a Kiegyezés után folytatódtak, a térségben, a nagyobb arányú fakitermelések, a fejlődésnek indult Pest és Buda tűzifa, kisebb mértékben építési faanyaggal való ellátása miatt. A többszöri, 30-40 évenként visszatérő sarjaztatás, az erdők egészségi állapotának romlásához vezetett. A vadászati szempontoknak megfelelt, hogy a kivágott erdők, tuskósarjakról újultak fel.
Az első tudatos, mesterséges erdősítések, erdőtelepítések is Mária-Terézia uralkodási idejére tehetők. Az akkori idők bányászati mélyművelési munkáihoz szükséges bányafa igény
biztosítására, erdősítettek, ültettek fenyőcsemetéket oda, ahol előtte lombhullató erdők üres területei maradtak.
Trianon után, a megnyirbált ország területének 11 %-án maradt csak erdő. Hatalmas területű fenyveseink odavesztek. A bányászati fa, az építési faigény kielégítésére az 1920-as évek végén, újabb fenyvesítési  programot  indított be Kaán Károly, az erdésztársadalom egyik nagy alakja.  Az első természetvédelmi és új erdőtörvény (1935) összekovácsolása, megalkotása is az ő nevéhez fűződik. Ő volt az, aki Tessedik Sámuel (1780-as) akácos homokfásítási kísérletei után, újra kezdeményezte az Alföld fásítását.
Lajos-forrás környéki fenyves emlékeztetett az 1920-as évek fenyő erdősítéseire.
Ezt a nagyszabású munkát, a harmincas évek végén kialakult világválság és az azt követő II. világháború rekesztette be.
Magyarország a húszas évek erdősítési, fásítási, fenyvesítési programját újítja fel. Az 1950-53-as esztendőkben, az erdőművelés úgynevezett aranykorának időszakában. A kopárfásításokon kívül is, minden üresen maradó erdőterületre –nem igazán megfontoltan- fenyőerdősítést kezdeményeznek elődeink. Sok területen a gyertyánosok, cseresek mára már visszafoglalták őshonos helyüket. A Bükkös patak jobb partján a Szilágyi Bernát-forrás környéke emlékeztet erre.
A hatvanas évek elején beindított: „nyárfát, nyárfát, de gyorsabban!” országos mozgalomból
környékünkön, a Szentendrei-szigethez simuló Torda-, Révész-, Kecske-sziget nemes nyár telepítéseivel elégítették ki a központi tervutasításos rendszer akaratát.
Az 1960-as évek végén indult negyedik, országos fenyvesítési program, „erdészeti kordivat”,
egybeesett a nemzet minden gazdasági ágára kiható „Új Gazdasági Mechanizmus” beindításával.
Ez a negyedik országos fenyvesítés már alaposabb, tudatosabb előkészítést kapott. A munkák előkészítésében fontos szerep jutott, – a kivitelező gazdálkodón kívül, – az Erdészeti Tudományos Intézetre is. Híres akadémikus tudósa Dr. Solymos Rezső, itt él ma is Szentendrén. A magtermeléstől, a csemetenevelésen keresztül, a megfelelő termőhelyek és az arra való földrajzi fajváltozatok ajánlásában igen sok útmutatást kaphatott a feladatot végrehajtó erdészet. Országszerte szaporodtak a fenyvesek. Pilisszentlászló határában középkorú, 40 év fölötti fenyvesei is ennek a nagyszabású, országra kiterjedő erdészeti munkának lettek nagyon szép részei.
Az akácosok, szintén erdészeti kortörténet tanúfái. Az 1867-es Kiegyezés után fellélegző Magyarország lakosainak gyors, 30 éven belül megtérülő hasznot ígérő fafajaként terjedt el. Vízmosások megkötésére is úgy tűnt, alkalmas, hasznos fa lesz. Az első akácosok ekkor kerültek környékünkre a Szigeten és vízmosásokba a Kő-hegy alján. Azóta, kihasználva jó sarjadzó képességét, több vágásfordulót, kitermelést értek meg. Sajnos egészségi állapotuk a folytonos sarjaztatás miatt, fokozatosan romlott.

A mai új erdőtörvény alkotó előkészítők egyik jelentős egyénisége, dr. Nagy Dániel itt nőtt fel, tanult általános iskolában és a Móricz Gimnáziumban.

Összeállította: Kertész József

« 2022. augusztus » loading...
h K s c p s v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
ked 16

P’Art Mozi – filmszínházi programok

2022. 01. 01. - 2029. 12. 16.
ked 16

Kovács Margit, a Duna királynője

2022. 01. 03. - 2029. 12. 31.
ked 16

Kmetty kiállítás – újragondolva

január 3.. 17:00 - november 13.. 18:00
ked 16
ked 16

Vas István emlékkiállítás

június 24. - szeptember 25.
ked 16
ked 16
ked 16
sze 17

Teátrum 2022 / A feleség negyvennél kezdődik

augusztus 17. - augusztus 18.
sze 17
pén 19

Szerb búcsú

augusztus 19.. 10:00 - 22:00
pén 19

Pörkölt Projekt koncert

augusztus 19.. 20:00 - 21:00
csü 25

Teátrum 2022 / Hárman a padon

augusztus 25. - augusztus 26.
pén 26
pén 26
vas 28