A SzeVi október 5-én megjelent írása: 

Jelenleg tizenkét óvodapedagógus hiányzik a rendszerből. Ez azt jelenti, hogy pedagógiai asszisztenseket veszünk fel helyettük délutánra, a törvény erre ad lehetőséget, és nyugdíjas kollégákat foglalkoztatunk vissza, hogy el tudjuk látni a feladatainkat. Két pedagógiai asszisztenssel is kevesebb van, épp most hirdetjük az állást, reméljük, betölti majd valaki.

Miért alakult ki ekkora munkaerőhiány?

2013-ban vezették be a pedagógus életpálya modellt, és ekkor volt komolyabb béremelés is. Akkor még jöttek újonnan pedagógusok, de körülbelül 2016 óta nincs pályakezdő óvodapedagógusunk. Ha meghirdetem az állást, nem jelentkezik senki, esetleg idősebb kollégák jönnek. Ebben az évben egy óvodapedagógus jelentkezett a meghirdetett állásra, egyetlenegy!

A fiatalok egyáltalán jelentkeznek a képzésre?

Ötszázzal kevesebben jelentkeznek a főiskolára, mint korábban, ezért több osztályt is megszüntettek. De ha elvégzi valaki a képzést, akkor sem kezd el dolgozni ezért a bérért. A pályakezdő pedagógusnak körülbelül 320 ezer forint a bruttó fizetése, amiből nem tud megélni. Ezért attól tartunk, hogy azok, akik most dolgoznak, hamarosan nyugdíjba mennek, és nem tudjuk majd pótolni őket. Elég kilátástalannak találjuk ezt a helyzetet, és még az is megtörténhet, hogy a gyerekekkel csak délelőtt lesz óvodapedagógus, délután pedig egy pedagógiai asszisztens. A másik lehetőség, hogy szét kell szednem olyan csoportokat, ahol már húsz-harminc éve dolgoznak együtt a kollégák, mert biztosítanom kell, hogy minden csoportban legyen egy óvodapedagógus.

Vannak olyan települések, ahol jobb a helyzet, vagy ez országosan tapasztalható jelenség?

Esetlegesen vannak olyan önkormányzatok, ahol erőteljesen támogatják a pedagógusokat. Ilyen például Budapest XIII. kerülete. Ott elég szép munkáltatói bérpótlékkal egészítik ki a közalkalmazotti fizetést. Nálunk is kapnak az óvodapedagógusok bérkiegészítést, de sajnos ennek koránt sincs akkora ereje, hogy a pályán tartson elegendő fiatalt. Talán, ha több szolgálati lakást tudnának felajánlani, lenne olyan fiatal, aki szívesen a városba költözne. De úgy tudom, jelenleg erre sincs az önkormányzatnak lehetősége. Ráadásul a dajkák közül is sokan elhagynak bennünket, mert a bölcsődékben ők is magasabb fizetést kapnak. A bölcsődék ugyanis a szociális ágazathoz tartoznak, és ott magasabb a fizetés. Ezért előfordulhat, hogy egy bölcsődei gondozónő többet kap, mint mondjuk egy hat csoportot vezető két diplomás óvodavezető, ez pedig elég nagy bérfeszültséget okoz.

Hol helyezkednek el a kilépő pedagógusok? Mit lát, milyen más pályákat választanak?

Tavaly öt pedagógus állt föl, és nem is fog már óvónőként dolgozni soha, bankba mennek, külföldre, programozónak informatikai céghez. Változatos a kép, hiszen a fizetésükből egy albérlet árát sem tudják kigazdálkodni.

Az energiaválság hogyan érinti az óvodákat? Kell-e a szülőknek emiatt korlátozott ellátásra vagy más intézkedésekre számítaniuk?

Intézkedési tervet dolgoztunk ki, ennek keretében kértük az tagóvoda vezetőket, hogy napközben korlátozzák az elektromos áram használatát, a villanyt kapcsolják le. Víztakarékos gazdálkodást is folytatunk, már nyáron sem locsoltunk, illetve vízszűkítő berendezéseket szereltettünk fel a csapokra, ezzel egy picit hozzá tudunk járulni a takarékoskodáshoz. Kértük ugyanakkor a fűtési rendszer korszerűsítését, hogy egy energetikai szakértő segítségével tervezzenek új, energiatakarékos rendszert. Már önmagában az is problémát jelent, hogy nyolc óvodából négy nem óvodának épült. Sok helyen szükség lenne a nyílászárók cseréjére, kazáncserére, a radiátorok szabályozhatóvá tételére. Ezeket a problémákat pályázatokkal próbáljuk megoldani. Idén az Izbégi Tagóvoda energetikai felújítására nyertünk is hatvanhat millió forintot. Tehát ezen a téren előbb-utóbb történik majd valami.

Mire számítanak, a gázszámla mekkora lesz? Ki tudják majd gazdálkodni a megnövekedett árakat?

A számlákat még csak ezután fogjuk kézhez kapni, de nem hiszem, hogy ezt ki tudnánk gazdálkodni, ebben az önkormányzat segítségére számítunk. Egyelőre azonban még csak most alakult egy bizottság az önkormányzatnál, és most kezdődtek el a tárgyalások az intézményvezetőkkel.

Számítani kell-e bezárásokra?

Tudunk olyan önkormányzati óvodáról, amit kénytelenek voltak bezárni, de nem az energiaválság, hanem a munkaerőhiány miatt, ezeken a helyeken arra kényszerültek, hogy összevonjanak csoportokat. Ha nincs pedagógus, akkor nem lesz senki a gyerekekkel, és erre előbb-utóbb mindenhol számítani kell. Közben az összevonások azért sem jelentenek majd megoldást, mert az előírások szerint két négyzetméterenként lehet egy gyerek, az új építésű óvodák esetben pedig három négyzetméterenként.

A szülők tudnak valahogy segíteni?

Minden óvodának van alapítványa, azon keresztül a szülők támogathatják az intézményt. De a pedagógusbérekre ez sem jelent megoldást, hiszen az alapítványi hozzájárulásokból inkább csak gyerekjátékokat lehet vásárolni. De most a szülőkre is nagy nyomás nehezedik, senki nem tudja, hogy mi lesz, mi fog történni a munkahelyeken, mennyire terheli meg a családi költségvetést az infláció. Könnyen lehet, hogy sokaknak megpróbáltatást jelent majd a számlák kifizetése.

Egyébként látják a szülőkön, a családokon, hogy növekszik rajtuk a teher?

Ez már a koronavírus alatt elkezdődött, azóta egyre több segítséget kérnek az óvoda pszichológusától. Többen fordulnak hozzájuk gyermekneveléssel, otthoni problémák kezelésével kapcsolatos kérdésekkel. Az anyagiak miatt egyelőre nem érezzük, hogy panaszkodnának, sokkal inkább mentálisan fáradtak.

Az óvodapedagógusok hogyan érzik magukat?

Azok a kollégák, akik egyedül viszik a csoportokat, túlterheltek, eléggé elkeseredett mindenki, szenvednek a megbecsülés hiányától. Ennek ellenére sokan kiemelkedően magas szakmai színvonalon dolgoznak, most három óvoda is mesterprogramot dolgozott ki, és több mesterpedagógussal is büszkélkedhetünk.

Rist Lilla

A borítóképen Hajnal Szilvia intézményvezető látható – Fotó: SzeVi

A Szentendre és Vidéke teljes, októberi száma ITT olvasható.