Zaszlavik Jenő hetvenedik születésnapjának apropóján a Kmetty Múzeumban „Zarándoklat és Pihenő turizmus” címmel összefoglaló kiállítást láthattunk műveiből.

Törtfehér kalap, hasonló színárnyalatú laza zakó, sétapálca, sokunknak ismerős ez a kép, Zaszlavik Jenő emblematikus alakja városunknak. Több mint negyven éve él Szentendrén, s mint mondja, Pest után, amit e város adott neki, az az újdonság és a természet közelsége: „Órákig el tudtam üldögélni egy gyümölcsfa alatt. Figyeltem a fa szerkezetét, fel tudtam bontani, színben, vonalakban az önkifejezés igényével magamévá tudtam tenni.”
Szakmája szerint grafikusművész és rajz-művészettörténet szakos tanár. Szentendrei életének első felében kultúraszervezőként dolgozott, az akkori Városi Tanácshoz tartozó Szentendre Rendező Irodát alapította és vezette. Munkaköre kapcsán gyakran adódtak alkalmazott grafikusi munkák is, így például ő tervezte meg az akkori Szentendrei Nyár arculatát és a grafikailag egységes városi információs rendszert is. Művészi pályája a hetvenes évektől bontakozott ki, Dániában, Franciaországban, Horvátországban, Németországban megrendezett csoportos kiállításokon szerepeltek művei. Itthon Budapesten, Szegeden, Debrecenben, Szentendrén és még számos helyen találkozhatott alkotásaival a közönség. „Ötletembernek tartom magam. Szentendrén volt hozzá közegem, a művészek körében meg volt az affinitás, hogy csináljuk meg azt, ami még nem volt.” 1987-ben néhány kollégájával létrehozta a Kreatív Gyermekműhelyt, ahol szombat délelőttönkénti „Nyitott napok” keretében művészek és pedagógusok közreműködésével rajzolás-festés, agyagmintázás, textilmunka és a magyar népi kismesterségek alapjaira tanították a szentendrei és a környékből érkező gyerekeket. Ettől a ponttól új fejezet kezdődött az életében, pedagógusként, iskolaalapítóként vált közismerté. A „Nyitott Napok” sikere után Zaszlavik Jenő megalapította és elnökölte az „AGY” Alkotó Gyermekműhely és Kulturális Egyesületet. „A főművem talán az, hogy valóságos kapcsolatokat tudtam kialakítani, ezen belül létrehoztam az „AGY”-at” – mondja.
Megalkotja az AGY Humán Reál Tanoda Általános Iskola és az AGY Környezetkultúra Alapfokú Művészeti Iskola szakmai programját, majd 1999-ig elnök-igazgatóként felügyelte az intézményeket, ezután örökös elnökké választották. Az iskola diákjai és vezetői már a kezdetektől több nemzetközi és hazai elismerésben részesültek, és vitték a jó hírét Szentendrének.
Csoportos fődíjat és első helyezést értek el a növendékek 1990-ben a BBC és az MTV rajzpályázatán. Egy évre rá Finnországban szerepeltek sikeresen az „AGY”-os diákmunkák, ahol Zaszlavik Jenő miniszteri dicséretben is részesült. Ez után az INSEA (Vizuális Művészeti Nevelés Nemzetközi Társasága) európai tagozata – az „AGY”-ban folyó szakmai munka elismeréseként – Szentendrére szervezte a szimpóziumát. 1996-ban az EU Socrates Comenius kulturális projektben angol, belga, izlandi, holland és olasz partnerekkel dolgoztak együtt. Az „AGY”-os iskolavezetés nemzetközi művészeti diáktáborokat is szervezett finn, német, angol, litván, dán, erdélyi, valamint szentendrei fiatalok részvételével. Az INSEA Glasgowi konferenciáján Zaszlavik Jenő előadott a művészeti nevelési programjukról, szakmai sikereikről. Erre az alkalomra nyolcvan diák alkotását vitte magával. Munkájában nagy segítségére volt lánya, aki művészpedagógusként diplomázott.
„A legkisebb növendékem Szabó Gergő izbégi kisfiú volt, akit az édesanyja háromévesen hozott el hozzám. Ekkortól járt rendszeresen a foglalkozásainkra. Ma már befejezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafikus szakát.” Zaszlavik Jenő tanítványai közül sokan művészeti egyetemet végeztek, a teljesség igénye nélkül e sorba tartozik Bagdi Katalin, Bálint Gábor, Benkovits Balázs, Benkovits Bálint, Deák Edina, Deim Réka, Hargitai Ágnes, Kisjuhász Viktória, Kitzinger Gábor, Mákó Kató, Mákó Rozi, Oltay Katalin, Somogyi Ágnes, Szabó Gergő, Szilágyi Zsófia, Tarr Hajnalka, Zászkaliczky Ágnes és Zászkaliczky Mátyás.
„Makacs ember, ha belekezd valamibe, azt befejezi” – tartja róla a családja. Maga erről így vall: „Nem volt olyan ajtó, amin ne tudtam volna bemenni” – és ezt az állhatatosságot sokszor a közösség szolgálatába tudta állítani, amit Szentendre a város értékeit növelő, kiemelkedő tevékenysége elismeréséül 1999-ben Pro Urbe Emlékéremmel jutalmazott.
Sajnos romló egészségi állapota miatt ideje korán nyugdíjba kényszerült. „Mint a gépszíj, úgy kapott el a betegségek sora, amiben a magyar orvostudomány tehetetlen: a stroke-tól az ízületi gyulladásig és minden köztük lévő betegséggel rendelkezem. Ez van, de rosszabb lemondani. Küzdeni kell!” – nyilatkozik kissé ironikusan önmagáról. Az utóbbi években újból az alkotás felé fordult, a Polgármesteri Hivatalban, a Dalmát Pincében és a P’Art Moziban megrendezett kiállításai után ezúttal hetvenedik születésnapjának apropóján a Kmetty Múzeumban „Zarándoklat és Pihenő turizmus” címmel egy összefoglaló kiállítást láthattunk tőle. Az eseményt Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester nyitotta meg, a szakmai köszöntőt Gulyás Gábor múzeumigazgatótól halhattuk. A telt házas eseményen igazán bensőséges hangulatot teremtett Borbély Mihály és Eredics Salamon kettőse, valamint a Nemesházi Beatrix lírai előadásában elhangzó Kosztolányi Dezső vers.
E jubileumi ünnepre kiválasztott erőteljes alkotások megtöltötték a Kmetty Múzeum falait, méltó keretet adva Zaszlavik Jenő egész eddigi életművének.