Rendkívüli földrajzóra és filmvetítés a Ferencesben - www.szentendre.hu
2018. november 27., 13:07

A „Magyarok a világ nyolcezresein” csapata rendkívül fontosnak tartja a tömegsport és életmód sportok népszerűsítésén kívül, környezetünk, élővilágunk sajátos ismertetését. Rendhagyó földrajz-óráik is ezt a célt szolgálják, korosztályra való tekintet nélkül. Ennek szellemében november 30-án, pénteken 12.55 órakor tartanak földrajzórát, majd aznap 18 órakor a felnőtteket is várja Kollár Lajos hegymászó a Ferences Gimnáziumban.

Rendhagyó földrajzóra

A „Magyarok a világ nyolcezresein” Himalája expedíciós sorozat (alapítói: Kollár Lajos, Erőss Zsolt, Mécs László) MOZDULJ programja keretében rendhagyó, 2×45 perces földrajzórákat tart Kollár Lajos hegymászó. Az első részben „A hegyek szerepe életünkben” címmel a hegyek és domborzatok kialakulásáról beszél, és a történelmi, vallási, filozófiai kapcsolódási pontok mentén mutatja be az ember és a hegyek viszonyát. A második részben levetítik Még az üveghegyeken is túl… című filmet a grönlandi jégtakaró első, magyar átsíelésének történetéről, mely nem csak sport, hanem történeti érdekességeket is feltár egy egzotikus táj bemutatásával, miközben kemény küzdelem folyik a sarkvidék kihívásainak megoldására.

Előadás

A „Magyarok a világ nyolcezresein” elnevezésű expedíciós sorozatot Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Mécs László a 2002-es, sikeres Mont Everest mászás után indították el azzal a céllal, hogy földünk 14 nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát mássza meg magyar hegymászó, és népszerűsítse az ezzel kapcsolatos életmód-sport értékeket! Expedíciós rendszerük munkáját és elszántságát csak Erőss Zsolt 2010-es tátrai balesete törte meg, melynek során egyik lábát csonkolni kellett. Zsolt példátlanul gyors felépülése lehetővé tette a program folytatását, az újabb nyolcezres csúcsok elérését. A 2013-as Kancsendzönga expedíciók végén, a sikeres csúcsmászás után, a hegyről lejövet közben Erőss Zsolt és Kiss Péter életét vesztette! A film ennek az expedíciónak a sikereit, küzdelmeit és tragédiáját mutatja be élő narrációval.

Előadásainkon meglepően sok érdeklődővel találkozunk. Tapasztaljuk, hogy élménybeszámolóink, ismeretterjesztő programjaink  hatására mind többen kezdenek kirándulgatni, túrázni, síelni, vagy éppen hegyet, sziklát mászni. Egyszóval: mozdulni! Utat nyitva ezzel egy jobb hangulatú, egészségesebb életnek” – mondta Kollár Lajos.

Kollár Lajos (1951. 08. 26. Budapest)

1972-ben kezdett hegyet mászni, az Arany János Színház (majd az Új Színház) ügyelőjeként. Hamar kapcsolatba kerültünk a Művész tér két oldalán, és 10 éven keresztül együtt másztunk Péterváry Gáborral (Jumbó), hol kettesben, hol hármasban. Ezáltal Lajos is Tálos[1] „tanítvány” lett: sokat volt a Magas-Tátrában: Sárgafal, Jégvölgyi-csúcs déli fala, Triumetal északi fal, több út a Késmárki csúcs déli falán és némi síelés. Utána végre az Alpok következett. 1978-ban Gáborral egy sikeres Bergell: Piz Badile (3308 m), Piz Gemelli (Vasaló, 2680 m), majd 1980-ban Jumbó nélkül ismét Bergell: Gallo (2774 m), Spazzacaldera (2487 m), egy 3 hetes eső, végül  2 szuper mászás a Bernina csoportban: Bianco-gerinc (4049 m), Piz Cambrena 3606 méteres jégorra.  Az egyesületi (BSE) munkák mellett Lajos alpin-technikai kisipart váltott ki, kb. 100 templomtornyot festett, villámhárítózott, vakolt különböző „segédekkel”. 1983-ban egyesülettel a Glockner-csoport: Fuscherkarkopf északi-fal (3331 m), Kleinglockner(3770 m), majd egy év múlva Chamonix következett: Mont Blanc (4808 m) keresztezés, Aguille de la Mer, La Brioche).

1985-ben Kaukázus: Nakra Tau (4451 m), Dzsan Tugan (3483 m), Elbrusz (5642 m); majd kétszer Grönland, ezalatt már Izbégen a Kadarka utcában építkezett, majd 1997-ben Mezőszemerére költözött. 2001-ben Kiss Csabával (Nagysármás, Kolozs megye) és a szintén szentendrei Tarjányi Istvánnal átsíelték Grönlandot (700 km), ami világviszonylatban is jelentős teljesítmény volt. Következő évben a nemzetközi szinten ugyancsak elismert szentendrei Ozsváth Attilával megalapították a „Magyarok a világ nyolcezresein” mozgalmat. Attila abban az évben eltűnt a Karakorumban, és Erőss Zsolttal, Mécs Lászlóval folytatta a szervezést. Ezzel elkezdődött a magyar expedíciózás 11 éves fénykora.

év hegy magasság résztvevők csúcson megjegyzés
2003. Gasherbrum II. 8035 m 13 9 (4 nő) Vörös László[2] is
2005. K2 (Chogori) (8611 m) 5 + 2 külföldi sikertelen MOL K2 exp.  8350 m
2006. Dhalaguiri 8167 m 6 1  
2007.

Gasherbrum I.

Broad Peak

8068 m

8047 m

11

7 (3 nő)

4 (3 nő)

Tarjányi[3] és Vörös is.

Első alpesi stílusú exp.

2008. Makalu 8463 m 4 1 Erőss a csúcson, felesége 30 méterre!
2009. Manaszlu 8156 m 4 2  
2010. Cso-Oju 8201 m 7   Zsolt már műlábbal
2011. Lhotse 8516 m 5 2  
2012. Annapurna 8091 m 5    
2013. Kancsendzönga 8586 m 4 2 Zsolt és Kiss Péter †

28 személy indult a 10 alkalommal, sokan többször is. Lajos és Zsolt mindegyiken ott volt (utóbbi összesen 16 magyar expedícióban volt jelen). Mécs nem vett részt a Manaszlu-expedíción. Erőss Zsolt összesen 10 nyolcezresen állt a 14-ből (a Nanga Parbatot 1999-ben egyedül mászta meg, az Everestet pedig 2000-ben). Zsoltnak hiányzik a legnehezebb K2 (Chogori), az Annapurna, az egyik legkönnyebbnek tartott Cho Oju, ahol 2010-ben, közvetlenül az amputáció után volt sikertelen a „rehab(ilitációs)-expedíción”), és a kérdésekkel bonyolított Shisha Pagma (8012 m).

 

Az expedíciók fő szervezője, logisztikusa, kommunikációsa és szponzorszerzője Kollár Lajos volt, időnként Mécs is segített, a későbbiekben Zsolt hírneve is hozott pénzt. Egy expedíció jó esetben két hónap, de a kedvezőtlen időjárás növelheti az időt. Ilyenkor az alaptáborban pihennek, várakoznak a hegymászók: beszélgetnek, esélyt latolgatnak. Változatosság kedvéért ilyenkor Lajos főzögetett (néha a fél nemzetközi tábornak is) és színházi, szentendrei történetekkel szórakoztatta a közönséget (néha sherpa-angolul a nemzetközit is). Mindenesetre olyan ismeretségek épültek a 10 év alatt, hogy Mécs Lacival máig több kontinensen szerepeltek hegymászó előadásaikkal, kitartóan ápolva Zsolt és Kiss Peti emlékét az aktív, sportos élet szószólójaként mindenütt, ahol számottevő magyarság él.

[1] Tálos Zoltán (1926-1998.) pannonhalmi tornatanár, a „konzervatív” hegymászók  követője a világháború után, egy 10-20 fős csapat (nagyrészt bencés diákok) mestere, majd barátja 1961-től haláláig.

[2] Vörös László (Cinó) is szentendrei lakos.

[3] Tarjányi István is szentendrei.