2017. november 30., 12:11
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 7 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Különös, emberre és állatra egyaránt hasonlító lények népesítik be Csíkszentmihályi Róbert Kossuth-díjas szobrászművész kiállítását a Ferenczy Múzeum Szentendre-termében. Ez a tárlat már címével, a talányos Rejtekerdővel is az életmű meghatározó motívumára, a természet szeretetére utal. Kiállításmegnyitó: 2017. december 8. péntek, 17 óra.

Mit rejt az erdő a művész számára?
A természet, s különösen az erdő iránti vonzalom a gyerekkoromból ered. Apámék minden vasárnap kirándulni vittek minket azért, hogy levegőn legyünk. A háború után ugyanis a család egy pici szobában élt a Tarcsay Vilmos utcában – öten voltunk testvérek. Szenvedélyes állatbarát voltam mindig, gyűjtöttem a bogarakat. Valaha azon gondolkoztam, hogy erdész leszek. Aztán mégis a szobrászat mellett döntöttem. Marci fiam majdnem megvalósította az álmomat – Sopronban járt az Erdészeti Egyetemre, aztán rájött, hogy ez a munka nem erről szól, inkább adminisztratív. Ő is imádja a természetet, bár nem tanítottam erre, soha nem járt velem erdőt járni. Végül fotós lett.

Kevés szobrász van, akit ennyire érdekel az állatvilág.
Valóban. Én még a Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglalómat is Állati címmel tartottam. Az én állatszobraim nem mítikus eredetűek, kentaurok, elefántfejű Ganésák vagy más, állatokból összeragasztott figurák, hanem valóságosak.

Aki ennyire kötődik az állatokhoz, hogyan tudja összeegyeztetni a vadászatot az állatok szeretetével?
Sehogyan. Életemben egyszer voltam valaha vadászni Bihari Jóskával, Farkas Ádámmal és Kocsis Imrével – igyekeztem cinikusan szemlélni azt, de többé nem mentem.

Ha nem vadászott, hogyan tudta az erdei állatokat ennyire valósághűen megformálni? Voltak a szobroknak modelljei?
Nem modell alapján mintáztam ezeket, hanem emlékezetből. Mindig érdekeltek, tehát sokat figyeltem az állatokat. Amikor végre fényképezőgépem lett, lencsevégre kaptam minden erdei élőlényt. Egy normál géppel, ha jól emlékszem, egy Zeiss típusúval jártam az erdőt. Főiskolás korom óta a hétvégi nappalokat vagy gyakran az éjszakákat is a környék erdeiben és barlangjaiban töltöttem. Tanultam az erdő rejtett életét. Mágikus vonzalmat éreztem az erdei vadak iránt. Leselejtezett katonai sátrat vettem, nyáron ezzel táboroztam, és fotóztam az állatokat. Nem teleobjektívvel, nem vakuval, hanem zseblámpával. Volt úgy, hogy egy vaddisznó felkergetett a fára.

Hogyan születtek a kiállításon is látható különös, félig ember-félig állat szobrok?
Ezek az arányokkal való játék révén alakultak ki. Kezdetben valódi állatokat mintáztam. Aztán ezek átalakultak sajátos anatómiájú plasztikákká, majd 1994-ben csináltam egy szobrot a Műcsarnok kiállítására. A Ködös reggel címet adtam neki. Szerettem volna megmutatni, hogy mire ébred valaki, milyennek látja a feleségét, egy őzikéhez hasonlító arcú nőt. Az ember-állat figuráim azt akarják láttatni, hogy rokonok vagyunk az állatvilággal, s bizonyos torzításokkal létezik egy sor anatómiai azonosság ember és állat között, csak az arányok mások. Ha egy madár például széttárja a szárnyait, karjai lesznek. Rájöttem például, hogy kis torzulással az őzikéből madár lehet.

Emberi tulajdonságok, jellemek hordozói ezek a bronz szobrok. Szinte tükröt tartanak elénk, hogy ilyenek vagyunk. Hogyan reagálnak rájuk az emberek? Nem érzik sértőnek?
Vannak személyek, akiknek láttán rögtön eszembe jutott egy állat. Persze ezt nem mondtam nekik soha, de otthon megcsináltam a szobrot. Eleinte sokan felháborodtak ezeken, aztán elfogadták. Vagy talán megértették? Az emberek hiúak, nem akarnak magukra ismerni.

Egy kiállítás mindig összegzésre készteti az alkotót. Hogyan fogalmazná meg ars poeticáját?
Elgondolkoztató, hogy a szoborkészítés eszköztára évezredek óta alig változott – vésővel, kalapáccsal dolgoztak a görögök és Michelangelo is. Én ebben az „ósdi” közegben érzem jól magam. Formáiban, hagyományaiban is követem a régieket.

A kiállítás 2017. december 8-tól 2018. február 4-ig tekinthető meg, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között a Ferenczy Múzeum Szentendre-termében.

Megnyitó eseménye: https://www.facebook.com/events/1977881495572287/

Rappai Zsuzsa

Szárnyas

 

Ködös reggel