Nepomuki Szent János régi, nagyszabású ünnepét idézték meg a szentendrei dalmát közösség szervezésében a szent szamárhegyi szobránál és a Duna parton.
Az ünneplők május 13-án, szerda délután négy órakor találkoztak a Temető utca és Bartók Béla utca sarkán álló Nepomuki Szent János szobornál. Miután Dr. Balázs György néprajztudós felelevenítette az ünnephez kapcsolódó szokásokat, a résztvevők koccintottak a Tudovicza nevű pálinkával, és megosztották az erre az alkalomra készített túrós-mákos süteményeket, a nepomuki lepényeket. Az egybegyűltek a koccintás után Riverside pontonhoz vonultak, ahol a Duna vizére helyezett koszorúval emlékeztek a vízimolnárokra és hajósokra. Az ünnepi alkalmon részt vett Fülöp Zsolt polgármester és Weszelits András képviselő is.
2019-ben, a Szentendrei Horvát Nemzetiségi Önkormányzat megalakulásakor fogalmazódott meg az igény az Ivandan mellett több régi, kedvelt kisebb ünnep újraélesztésére. Ezek közé tartozik Nepomuki Szent János ünnepe is, amelynek felújításával a nyelvét és hagyományait részben elvesztett szentendrei dalmát-horvát közösség megerősítését kívánják segíteni.
Nepomuki Szent János napja egykor jelentős városi ünnep volt Szentendrén, különösen a szamárhegyi dalmát mála közösség körében. Az ünnepen a vízimolnárok és halászok a Pap-sziget déli, alsó végétől – ahol a középkortól kezdve legalább két vízimalom működött a Dunán – csónakos, fáklyás felvonulást tartottak a mai Postás strandig. A szent virágokkal feldíszített szobrát csónakon szállították. A kísérő csónakokból kátrányba mártott, égő szalmakoszorúkat helyeztek a Duna vizére, felidézve a szent legendáját és a vízen megjelenő fényeket. A különleges látvány még ünnepélyesebbé tette a vízi felvonulást. A menet megérkezése után a parton kezdetét vette a fiesta: a résztvevők dunai halászlét és túrós csuszát fogyasztottak, mellé pedig bőven folyt a szentendrei vörösbor.
Szerda délután Nepomuki Szent János mellett a szentendrei dalmát hagyományokra és a régi ünnepre is emlékeztek, igaz, egyelőre vízi felvonulás nélkül.
Nepomuki Szent Jánost a katolikus egyház a gyónási titok mártírjaként tartja számon. A legenda szerint 1393-ban IV. Vencel cseh király azért vetette börtönbe, kínoztatta meg, majd dobatta a Moldva folyóba, mert a király parancsára sem volt hajlandó megszegni a gyónási titoktartást. A hagyomány szerint holtteste felett apró fények jelentek meg a vízen. Kultusza a 17. században terjedt el, 1729-ben avatták szentté. A vízenjárók, tutajosok, molnárok, halászok, gyóntatók és a hidak védőszentje, a katolikusok számára pedig a titoktartás, a bátorság és a megbízhatóság jelképe.
(Fotó: Bellai László / Szentendre.hu)
