A Dunakanyar körúton, Pismány elején talányos nevű cégtáblára lettem figyelmes: PolcosBazár. A bazár szóról elsőre az isztambuli nagybazár ötlik az ember eszébe, kisebbre véve a léptéket legalább bolhapiacra gondol az ember. De mitől polcos? Kíváncsian léptem a kis helyiségbe…

Polc hátán polc

Két kedves hölgy, Horváth Éva és Kérdő Anita fogadott. Körülöttünk sok-sok polc, és azokon rekeszek tele áruval: antik bronzcsillár, porcelántárgyak, tündéri gyerekruhák, divatos táskák, rádió. Bizonyára látszott rajtam, hogy elsősorban a kíváncsiság hozott ide, így a hölgyek örömmel adtak felvilágosítást. Svájcban és Németországban már nagy népszerűségnek örvendő polcbazárok mintájára hívták életre kereken egy éve a PolcosBazárt. Szerettek volna egy olyan vállalkozást létrehozni, amivel akár Szentendrén, akár a környéken élő embereknek segítséget nyújthatnak.

A működés lényege

Bárki kibérelhet egy-egy polcot egy hónapra rendkívül kedvező áron, ahova, mint egy piaci standra, kiteheti az áruját. Tipikus áru például egy ajándékba kapott, de nem használt tárgy, vagy akár könyv, amelyet valaki nem akar kidobni. A magyar ember általában nem tapasztalt alkudozó, és itt mindenki „inkognitóban” piacolhat. A hölgyek elmondása szerint igen nagy örömet okoz a polcbérlőknek, amikor megtudják, hogy sikerrel „elment” egy-egy portékájuk.

Nonprofit és jótékony

A mai világban ritka mint a fehér holló; a működés nem profit-orientált a tulajdonosok számára. Elmondásuk szerint alapvető céljuk a közösségépítés és jótékonysági tevékenység. A PolcosBazár több alapítványt és civil szervezetet támogat a lehetőségein belül, többek között az Árvácska Szentendrei Állatvédő Egyesületet és a Vasárnapi Merőkanál-Szentendre szervezetet, mely ételt oszt a rászorulóknak. Az Árvácskának saját polcot adnak, amire kitehetik a pénzre váltandó, ajándékba kapott tárgyaikat: így lesz az ajándék pórázból eledel az elhagyott állatok számára. A segítőkészség itt alapérték; Éva saját készítésű szörpökkel, lekvárokkal is támogatja a Vasárnapi Merőkanált, merthogy az országban harmadikként már 14 év óta őstermeléssel foglalkozó szakember, bio lekvárokat és szörpöket készít házilag.

Visszagondolva a látogatásra talán annak örültem a legjobban, hogy vannak közöttünk még Horváth Évák és Kérdő Aniták, akiknek nem kérkedő, csendes, mindennapos tevékenysége a közösségek önzetlen építése, a bajban lévők segítése.