Aknay János festőművész és Ézsiás István szobrászművész PANNONIA – GEOMETRIA című kiállításának finisszázsa a MANK Galériában 2017. szeptember 10-én, vasárnap, 14 órakor kezdődik. A program során kötetlen beszélgetésre nyílik lehetőség a művészekkel. A tárlat aznap 17 órakor zárul.
Cím: Szentendrei Régi Művésztelep (Szentendre, Bogdányi utca 51.)
Pannonia – Geometria
Aknay János festőművész és Ézsiás István szobrászművész kiállítása augusztus 16-án nyílt meg a MANK Galériában. A kiállítást Novotny Tihamér művészeti író nyitotta meg. Az alábbiakban a megnyitóbeszédből közlünk részleteket.
A Hamvas Béla – Kemény Katalin szerzőpáros többek között azt írja a Forradalom a művészetben – Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon című kötetük előszavában: „az a kollaborációs műfaj, amelyet ez a kis könyv megkísérel, nálunk még nem tartozik a gyakori jelenségek közé. (…) A közös útból és közös élményekből, tapasztalatokból, de főként az elsődleges életközösségből ez a közös könyv önmagától született meg közösnek”.
Aknay János és Ézsiás István esetében a fentebb megfogalmazott gondolat lényegét nyugodtan átültethetjük a képzőművészet területére, mert ezen a kiállításon egy festő kollaborál a szobrásszal, egy síkbeli kifejezés rezonál a térbeli megformálással, egy konstruktív szellemiség működik együtt a geometriás szerkezetességgel, egy mértani képarchitektúra szubjektív emléktára fonódik össze a szögletes és íves alapelemekből építkező szobrok eszméjének cirka százéves hagyományával és megfordítva.
Mindkét művész nagy elánnal, elszántsággal, már-már prófétás, egylelkű, monomániás hittel és céltudatossággal érkezett a művészi pályára, úgy a hatvanas évek közepétől, a hetvenes évek elejétől számítva a „közös” időt. S ennek a generációnak bizony közös a sorsa, közös a története, közös az élményvilága, amely az avantgárd szellemiség melletti állásfoglalásban, a modern tradíciók iránti fogékonyságban és elkötelezettségben fogalmazódott meg.
Ézsiás Istvánnál radikálisabb az a választott cezúra, amely valósággal elfalazza őt a klasszikus művészeti hagyományoktól, leginkább az ábrázoló műfajoktól, hiszen az ő példaképei legfőképp a tízes-húszas években kibontakozó absztrakt-konstruktivista irányzatok képviselői közül kerülnek ki. Ézsiás alkotótevékenysége tehát az újragondolás, a továbbfejlesztés, valamint a kipróbálás és kiterjesztés megszakítatlan processzusában, mondhatni a tiszteletdadás és a hódolat folyamatos, ugyanakkor testre szabott műfajában teljesedik ki.
Aknay Jánosnál viszont a mégoly konstruktív-geometrikus képei esetében sem találjuk azt a radikális határvonalat, amely egyértelműen leválasztaná őt az elmúlt korok művészeti hagyományairól és szakrális tradícióiról. Még a jelenlegi, tehát a szigorúan vett konstruktív-szürreális, illetve konstruktív-geometrikus tematikájú sík architekturális festményeinek is vannak olyan felhangjai, átérzései és tartalmi eredői, amelyek egyrészt a megnevezhető szentendrei, illetve az általában vett megnevezhetetlen ház- és templomépítészeti örökség, vagyis az ideák emlékvilágába vezetnek. Másodrészt az elmúlt korok, a trecento és a quattrocento festőinek – például Simone Martini, Giotto vagy Fra Angelico – szentséges érzés- és áhítatvilágát is megidézik. Harmadrészt tudatosan a festőváros Vajda Lajos-i, Korniss Dezső-i, Barcsay Jenő-i, Bálint Endre-i, Deim Pál-i vagy Balogh László-i modern és újító szellemű tradícióira építenek. S azt is jól tudjuk, hogy Aknaytól az ikonikus, valamint az ábrázoló jellegű korpusztémák, illetve az evangéliumi történetek sem idegenek, bár ezek a művek a jelenlegi kollaborációs kontextusban nem jelennek meg.
Kis leegyszerűsítéssel mondhatnánk azt is, hogy ebben a párosításban, ebben a felállásban Ézsiás István szobrai és reliefjei a világi, Aknay János táblaképei pedig a szakrális oldalát mutatják ugyanannak a konstruktív-geometrikus művészetnek. Vagy finomabban árnyalva ugyanezt az ellentétpárt: míg Ézsiás alkotásai világiasabban konkrét és önmagukért való, játékosan konstruktív szoborköltemények, addig Aknay festményei szakrálisabban univerzális és érzelmesen átszemélyesített sík geometrikus érzet-emlékképek.
