Városi ünnepségünket hagyományosan a Kálvária dombon lévő emlékműnél rendeztük a Magyar Honvédség Katonai Akadémiájának közreműködésével. 

„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok! Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.” – Aulich Lajos utolsó mondata

 Az Aradi Vértanúk Emléknapján dicsőséges tábornokainkra emlékeztünk, akik életüket áldozták hazánkért az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után. Török Olivér, ünnepeink narrátora köszöntötte a megjelenteket, és a Ferences Gimnázium diákjai: Tóth János, Papp Domonkos és Nádai Domonkos közreműködésével elevenítették fel a tábornokok személyét, életét és tetteit.

A műsorban nagyjainkra emlékezve az emlékezők tisztelettel hajtottak fejet tábornokaink emléke előtt.

Szentendre város nevében Petricskó Zoltán alpolgármester mondott köszöntőt, beszédében Gróf Leiningen-Westerburg Károly feleségéhez szóló utolsó leveléből idézett és a szabadság gondolatát elemezte: „Mi vihette őket (a tábornokokat) arra, hogy az oldalunkon küzdjenek, és az életüket adják a mi szabadságunkért? Azt hiszem, a válasz abban lehet, hogy nem a mi szabadságunkért, hanem A SZABADSÁG-ért harcoltak. A függetlenségért, az önrendelkezésért, felismerve, hogy minden népnek elidegeníthetetlen joga a maga sorsáról, a maga életéről önmagának dönteni. Arról voltak meggyőződve, hogy az a helyes, ha egy nép, egy nemzet önmaga irányítja önmagát, a nemzet maga dönt arról, neki mi a jó, mi a rossz. A szabadság alapvető tétel, nem csak nekünk, magyaroknak, hanem emberi alapigény, nem véletlen, hogy Petőfi is így ír: „Kik érted haltak, szent világszabadság” .

Beszédét ezzel zárta: „Hadd fejezzem be emlékezésemet szintén Gróf Leiningen-Westerburg Károly börtönfeljegyzésével: A lámpák kialudtak, sötétség, mint tegnap. De még ezer meg ezer év múlva is oly fényesen tündöklenek a csillagok, melyekhez ma fölnézünk. Ők, a mi hőseink is ott tündökölnek azok között a csillagok között, tettük felejthetetlen, és kötelességünk évről-évről fejet hajtani, imát mondani értük, hogy a szabadság eszménye maradjon továbbra egy nemzet tekintetében a vezérelv.”

Petricskó Zoltán után a Ferences Gimnázium igazgatóhelyettese, Bencze Dávid ünnepi beszédében elemezte nagyjaink tettét, és példaként állította őket nemcsak a mai ifjúság, hanem mindannyiunk elé. „Úgy kell élnünk, olyan országot, társadalmat kell építenünk, hogy büszkék lehessünk arra, hogy magyarok vagyunk, hogy például szolgáljunk mások számára, úgy, ahogy ezt tábornokaink tették” – mondta.

Az ünnepség befejezésképpen a város vezetői, a pártok, egyesületek, iskolák helyezték el az emlékműnél a kegyelet virágait, majd a Református Gimnázium tanárai és diákjai helyezték el az emlékezés mécseseit.

Isten áldja hőseinket!

Fotók: Deim Balázs