A megszokott sablonokkal szakítva a nők forradalomban betöltött szerepére koncentrált a szentendrei városi ünnepség. A virágba borult fák és az ünnepi dekoráció emlékezetes kulisszát biztosítottak a jó ízléssel összeállított zenés-irodalmi műsorhoz. A Városháza előtti teret megtöltő közönség többször tapssal fejezte ki tetszését. Fülöp Zsolt polgármester hangsúlyozta: itt az idő, hogy Magyarország minden polgára méltóságát megőrizve úgy élhessen, ahogy szeretne, hogy érezhesse magát jól ott, ahol él. Hogy az ellenségképek és a megosztottság mérgező légköre helyett az egymás iránti bizalom és az együttműködés kultúráját megtapasztalva nőhessenek fel a gyerekeink.

Ahogy a korábbi években, idén is a Sztaravodai úti temetőben kezdődött az 1848-1849. évi Forradalom és Szabadságharc megünneplése. Reggel 9 óra után Márki Miklós alezredes, helyőrségparancsnok méltatta a szabadságharc hőseit, majd  a város vezetése, a pártok és egyesületek helyezték el az emlékezés koszorúit Petzelt József mérnök, honvéd alezredes sírjánál. 

A Városháza előtti központi ünnepség egyik szónoka a polgármester volt. Fülöp Zsolt beszédében hangsúlyozta, jeles elődeink egyéni érdeken vagy osztálykorlátokon felülemelkedve megmutatták: van másik Magyarország! Van emelkedő nemzet! Képesek vagyunk arra, hogy kivívjuk Európa elismerését! A reformkor nagyjai Európa legjobbjaival összhangban arra tanítottak, hogy a haza és a haladás elválaszthatatlanok. A nemzeti önállóság igénye nem zárja ki a nyitottságot a nemzetek feletti, általános emberi értékek, a szabadság és szolidaritás eszméje iránt. Kiálltak azért, hogy büszkén emeljük fel nemzeti kultúránkat, és ennek részeként a népi kultúrát. 

Mérgező megosztottság helyett egymás iránti bizalom

– Közös történetünk árnyalatait a helyi közösségek, a családok, az egyes emberek emlékezete őrzi. Ilyen fontos – évszázadokon át árnyékba szorult – árnyalata a történetírásnak a nők szerepe – folytatta. – Ezért külön öröm számomra, hogy a március 15-i ünnepi műsor idén Szentendrén ez utóbbira koncentrál. 

A polgármester hangsúlyozta, itt az idő, hogy Magyarország minden polgára méltóságát megőrizve úgy élhessen, ahogy szeretne, hogy érezhesse jól magát ott, ahol él. Hogy az ellenségképek és a megosztottság mérgező légköre helyett az egymás iránti bizalom és az együttműködés kultúráját megtapasztalva nőhessenek fel a gyerekeink, mert itt az idő, hogy cselekedjünk! Ragaszkodjunk ahhoz, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Ne tűrjük a kirekesztést, és ne tűrjük a kevesek kiváltságát! – Meggyőződésem, hogy elég egymás felé fordulnunk. Őszintén, gyanakvásmenetesen. Nem betartva, nem szapulva, nem ellendrukkerként. Mert nemcsak akkor kell büszkének lenni a városunkra, annak értékeire, amikor éppen nálunk van a gyeplő, hanem mindig! – fogalmazott Fülöp Zsolt. (A beszéd teljes szövege itt olvasható – a szerk.)

A fiatalok nevében Csury Szonja, a Móricz Zsigmond Gimnázium 12. osztályos tanulója mondta el gondolatait. Emlékeztetett, a reformkor nemzeti lelkesedése a magyar nőket is magával ragadta. Ki szóval, ki karddal, ki más tettekkel mutatta meg hazafiasságát. Bányai Júlia férje nevével jelentkezett a honvédséghez, és katonai kémkedéssel szerzett magának hírnevet. Később Bem Józseftől az erdélyi hadsereg főhadnagyi rangját kapta. Lebstück Mária is férfiruhába bújva álnéven állt be a magyar honvédseregbe és katonai érdemeiért főhadnaggyá nevezték ki. Mások, például Kossuth Zsuzsanna, az egészségügyben segédkeztek. Kossuth Zsuzsanna a tábori kórházak főápolónője volt az 1849-es események alatt.  – Ezt a napot nem ünnepelhetjük úgy, hogy nem ünnepeljük a nőket is – hangsúlyozta Csury Szonja.

Nők a forradalomban!

Az ünnepi megemlékezést szervező Kult kft.  a megszokott sablonokkal szakítva az idén is új szempontokat villantott fel, amikor a nők forradalomban betöltött szerepére koncentrált. Hámori Gabriella Jászai Mari díjas színművésznő és Törőcsik Franciska színművész előadásában nem a halált megvető bátorsággal harcoló férfiak álltak a középpontban, hanem a művészek 1848-49  nőalakjainak szavain keresztül és korabeli kémjelentések alapján mutatták be, milyen fontos szerepet töltöttek be a nők a forradalomban. 

Szathmáryné Farkas Lujza így emlékezett a dicső napokra: „Nem fogom elfelejteni azokat a tekinteteket. Sem a lépteket. Sem a felhevült testünkből áradó energiát. A közöttünk cikázó áramot. És minden későbbi borzalom ellenére azt mondom: megérte.” 

Laborfalvi Róza a dicső napokól szólva megjegyezte: „Ezt amúgy szeretem, amikor a férfiakat tűzbe hozza a forradalom. Hogy ők most a sarkukra állnak és megmutatják!”

Szendrey Júlia így szólt nőtársaihoz: „Rövid idő múlva vagy egy szabad haza boldog gyermekei, vagy egy meggyilkolt hon szerencsétlen árvái leszünk. És ha a közelgő elhatározó perczben megóv bennünket a magyarok Istene az elcsüggedéstől, azt ezereknek örömrivalgása fogja követni, amellett tudatja a világgal, hogy közös egyetértéssel harczoló népünknek sikerült szabadságát kivívnia. Elég sokáig maradtunk érzéketlenek hazánk szenvedései iránt; elég sokáig mellőztük honleányi kötelességeinket, most már kétszeresen kell lerónunk tartozásunkat: bűnhődnünk az elveszett múltért s méltókká tenni magunkat a jövőre.”

A virágba borult fák és az ünnepi dekoráció emlékezetes kulisszát biztosítottak a jó ízléssel összeállított irodalmi műsorhoz, melyet Szabó Balázs zenei produkciója kísért.  A Városháza előtti teret megtöltő közönség többször tapssal fejezte ki tetszését.

A megemlékezések több helyszínen folytatódtak.

A Fő téren a Magyar Honvédség Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokságának Katonazenekara adott elő térzenét. A szokásoknak megfelelően a templomdombi Petőfi-szobornál,  majd a Vasvári-szobornál emlékeztek a szentendreiek a forradalom hőseire. Ezt követően a Kálvária út végén található Székelykapunál korabeli három fontos tábori ágyúval díszlövést adtak le a ’48-as katonai hagyományőrzők nyargaló és ifjú császári tüzérei. Az ünnepi programsorozat a P’art Moziban 1848-49-es témájú filmvetítésekkel zárult.

(Fotó: Szentendre.hu)