Zakar Ágnes, az Oktatási és Kulturális Bizottságot vezetője a Manorka (MAgyar NORvég KApcsolatok) program keretében júniusban négynapos tanulmányúton járt Norvégiában a TÖOSZ és a Norvég Civil Alap támogatásával. Az esélyegyenlőséget és a munka-élet egyensúlyának jó példáit Stange városában tanulmányozta a képviselő asszony, akit a helyszíni tapasztalatokról kérdeztük.
• Hogyan került az érdekes projektbe?
2014-ben Szentendre Város Önkormányzata is részese lehet a Norvég Civil Alap és a TÖOSZ által támogatott projektnek, melynek címe: „Önkormányzati kapacitásépítés norvég-magyar együttműködéssel”. Azt a megtisztelő feladatot kaptam Szentendre önkormányzati képviselőjeként, hogy a női esélyegyenlőség megvalósulását, a munka-élet egyensúlyát tanulmányozzam először egy budapesti 3 napos megbeszélésen, majd júniusban Norvégiában. A következő feladatom, hogy a konferencián és a Norvégiában szerzett tapasztalataimat megosszam szentendrei hölgyekkel. Ebből a célból a város vezetői és a polgármesteri hivatal segítségével munkaüléseket (workshopok) szervezünk szentendrei nőknek, ahol fiatal anyákkal, nyugdíjas hölgyekkel, közalkalmazottakkal, vállalkozókkal, művésznőkkel, városi köztisztviselőkkel, képviselőkkel vitatjuk meg a kérdést, és próbálunk megoldásokat találni a nők könnyebb boldogulására itt, Szentendrén is. Az eszmecserék, ülések eredményeként azt várom, hogy mi nők az otthoni, munkahelyi és városért végzett munkánk könnyebb összeegyeztetésére kapunk majd ötleteket, segítséget az előadásokból és egymástól. Ez alkalomból egy esélyegyenlőségi füzetet is készítünk az eddigi eredményekről, és a nők helyzetét segítő terveinkről. Augusztus végén, amikor ezek a munkaülések zajlanak majd, városunk vendége lesz 5 napig Eva Sognebotten, Stange alpolgármestere Norvégiából, aki előadásokat is fog tartani, és meglátogatja a Városházát, egy óvodánkat, a MűvészetMalmot, a Skanzent, a Karitaszt, a Szentendre éjjel-nappal rendezvényt, találkozik helyi képviselőkkel, művésznőkkel, önkéntesekkel.
• Milyen az élet Norvégiában, azon belül Stange városában?
Norvégia gazdag ország, erre büszkék a norvégok. Általában magabiztos, nagyon önálló életvitelt folytatnak, és ez a fajta biztonság nem csak a magas életszínvonalnak köszönhető, hanem egyfajta Skandináviára jellemző életmód. Mindenkinek azonos jogai vannak, nagy energiát fordítanak a szegények, menekültek, betegek gondozására. Kevés autót láttam az utcán, pl. Oslóban. Mindenki tömegközlekedést használ: villamos, metró, vonat, ha csak lehetséges, természetesen környezettudatosak. A saját „norvég útjukat” járják, nem várnak kívülről segítséget. Norvégia kétszer mondott nemet az EU-csatlakozásra, ez mai napig akár vitatéma is lehet családokon belül. Ennek ellenére ott vannak Brüsszelben, és beleszólnak az EU politikájába.
Stange 20 ezres város nagy része jól működő, évszázados hagyományokra visszatekintő farmergazdaságból áll, engem is egy ilyen szálláson látott vendégül az ottani alpolgármester asszony, Eva Sognebotten. A norvégok ámulattal nézték a szentendrei városi, művészeti kiadványainkat, amiket ajándékként vittem el nekik. Az elbeszéléseim hatására 4 nap helyett 5 napig szeretne nálunk maradni a norvég partner, remélem, neki is olyan tartalmasan fog telni az ittléte, mint nekem Norvégiában!
• Milyen a helyi önkormányzati rendszer, hogyan működik az oktatási, szociális rendszerük?
Utunk során meglátogattuk Stangéban a Városházát, ahol az ügyfélszolgálat a felmérések szerint Norvégiában a második legjobb szolgáltatást nyújtja. Nem panaszirodaként működik, mint nálunk.
A Városházán a helyi oktatási tanácsadóval az oktatási rendszerről beszélgettem. Kristin Scietne elmondta, hogy a tankötelezettség Magyarországhoz hasonlóan 6-16 éves korig tart Norvégiában is. A problémás, mentálisan sérült gyerekeket külön iskolában nevelik. Az általános iskola után következő középiskolai rendszer már más, mint nálunk, mivel van alsó- és felsőfokú középiskola. A gyerekeket arra biztatják, hogy tanuljanak tovább. Az élethosszig tartó tanulás fontos része a norvég oktatási rendszernek. A 2003-ban az oktatás eredményességéről készült első PISA jelentés nem túl jó norvég eredménye óta nagy hangsúlyt fektetnek az oktatás fejlesztésére a norvégok. Külön tanulmányútra mentek el norvég oktatáspolitikusok és tanárok Finnországba, hogy rájöjjenek a finn oktatási siker nyitjára. Rosszabb technikai felszerelést, hasonló fizetéseket tapasztaltak. Kristin véleménye az volt, hogy a dolog nyitja a finnek szorgalmában rejlik. Persze tudjuk, hogy e mögött több is van: magas olvasási kultúra és ún. komprehenzív, mindenki számára elérhető, ugyanolyan oktatás. Az elit iskolákat a finnek már rég száműzték. A mindennapi oktatás problémái állandó fókuszban vannak a norvég sajtóban is. Az egyik ilyen probléma a fiúk és lányok oktatási eredményei közötti jelentős különbség, valamint a fiúk rossz órai magaviselete, melynél megoldási javaslatot jelentett az elkülönítés. Ez azt mutatja, hogy az iskolai integráció nem olyan mereven kezelt, mint nálunk. Az esélyegyenlőség központi helyen áll a norvég oktatás-politikában az 1970-es évek óta.
A szociális rendszer egész Skandináviában nagyon fejlett, így Norvégiában is. Itt is díjmentesen jár a nyugdíjasoknak az otthonápolás. Stange városa bevételeinek kb. felét költi betegek, idősek, sérültek gondozására. A 20 000 fős városnak 500 szociális bérlakása van, mely a rászorulók lakhatási gondjainak megoldásában segít, akiknek nagy része menekült, emigráns, esetleg drogfüggő.
• Látogatása során megismerhetett egy helyi óvodát is…
Míg az időseknek az otthonápolás ingyen jár, addig Norvégiában az óvodai ellátás egyáltalán nem ingyenes, sőt 2400 norvég koronát kell fizetniük a családoknak gyermekenként havonta, forintba átszámolva ez nagyjából 96 000 Ft. Az óvodai oktatás nem is kötelező, csak az utolsó, iskola-előkészítő év ajánlott. Merete Nilssen óvodavezető ismertette velem a norvégiai óvodák, bölcsődék helyzetét. Az Utsikten magánóvodában, ahol én jártam, 80 gyerekre vigyáznak, a 23 pedagógus, gondozó közül négy férfi. Érdekesség, hogy Norvégiában a kisgyerekeknél kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Magyarországon: 7 gyerek egy csoport a bölcsődében, 14-18 gyerek egy csoport az óvodában, egy csoportra jut 4 pedagógus-dajka. Nagyon tetszettek az udvari fajátékok, és az, hogy ételeiket közös főzéssel készítik óvó nénik és gyerekek, valamint több férfi pedagógus is foglalkozik a kicsikkel.
• Milyen program várta még a négynapos látogatáson?
Az Ottestad Frivillig Önkéntes Házat látogattuk meg. Norvégiában minden önkormányzat működtet önkéntes központot abból a célból, hogy összegyűjtsék mindazokat, akik önkéntes munkát akarnak, tudnak végezni, és egyúttal azokat is, akiknek segítségre van szükségük: a háztartási munkában, kertészeti munkában, jogi tanácsadásban, templomba eljutásban, szállításban, babavigyázásban. Ezen kívül működtetnek egy használt ruha, árucikk boltot is az Önkéntes házban, ami a Karitasz és más civil kezdeményezések börzéire emlékeztetett.
• A tapasztalatok alapján milyen megvalósítandó tervei vannak?
Elsősorban fontos lenne egy önkéntes központ működtetése Szentendrén hasonló rendszerben, mint Norvégiában. A többi elképzelést, tervet az augusztus 30-án rendezendő „Nők a nőkért”, „Nőiség norvég szemmel” című munkaülésen fogom megosztani a szentendrei, környékbeli érdeklődőkkel, mely rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Sz. N.
