Néha meg kellene állni egy percre! Emlékezni azokra, akik a XX. század vérzivataros háborúi áldozataivá váltak. A Szentendrén, a Bükkös patak partján 2007-ben felállított emlékmű a város II. világháborúban elesett katonáinak állít emléket. Sokan, nagyon sokan haladnak el nap mint nap az emlékmű előtt. Megszokták, hogy ott van, de, hogy kiknek állít emléket, azt már csak kevesen tudják. Főként az öregek. A fiatalok már kevésbé. Tudomásul veszik, hogy ott van egy „szobor”, hozzá tartozik a városképhez. Pedig fontos lenne, ha a fiatalabb generációk is megállnának itt egy percre emlékezni! Emlékezni azokra, akik egykor az életüket áldozták a hazáért. Most, amikor a háború szele, a terrorizmus képében meg-meg legyinti Európát, minket európaiakat, különösen fontos ez. Azért, hogy soha ne kelljen többet ilyen emlékműveket állítani, háborúkban elesett, vagy terroristák által megölt honfitársaink emlékére.

A MATASZ Pest Megyei Szervezetének tagjai ennek szellemében ápolják  az emlékmű a környezetét. Tettük ezt az idén április 14-én is. A tél nyomainak eltüntetése, az emlékmű környezetének tavaszi rendbetétele már hagyomány szervezetünk életében. Jó alkalom volt ez arra is, hogy elbeszélgessünk az arra járó helyiekkel, akik érdeklődve nézték mit csinálunk. A munka idejére kihelyeztük a MATASZ címerét, amit látva sokan kérdezték kik is vagyunk valójában. Büszkén mondhattuk el nekik, hogy volt katonák, tartalékosok és civilek, akik fontosnak tartják a haza szolgálatának ügyét. Örömmel tapasztaltuk, hogy néhány szempárban megcsillant valami. Csak remélni tudjuk, hogy aki látott bennünket és tudja, hogy miért voltunk ott, ha arra jár, megáll majd egy percre emlékezni.

Mert néha meg kellene állni egy percre!

Szöveg: Bíró Sándor nyá. hőr. alezredes

Kép: Rédei Istvánné