„Intézetünk az utóbbi időben az EBP jegyében tevékenykedik. Nem oly régen indult útjára egy sajtótájékoztatóval az egyik EBP, s máris egy újabb EBP mutatkozik be az SZEI-ben. A kettő között mégis nagy a különbség, bár összefüggéseket is találhatunk. Ugyanis az egyik az Egészséges Budapest Program volt, míg mai kiállításunknak ef Zámbó István az Egyedi Beavatkozási Példány nevet adta” – mondta el dr. Pázmány Annamária, a SZEI igazgatója 2018. november 15-én, a szakorvosi rendelő új kiállításának megnyitóján. Ef Zámbó István képzőművész kiállításának megnyitóján köszöntőt mondott Vincze László papírmerítő, a kiállítást Kopin Katalin művészettörténész nyitotta meg, fuvolán közreműködött Elter Luca.

„Mai kiállításunkat nevezhetnénk Egészség Biztosító Programnak is, mert a művészet a testi és lelki egészséget is szolgálja. Vagyis ma azt folytatjuk, amit már elkezdtünk, s eredményéről ma ef Zámbó István gondoskodik. Mert mint ő mondja, és itt is olvasható: Minden ugyanaz másképpen.” – fűzte hozzá köszöntőjében Dr. Pázmány Annamária, a SZEI igazgatója a kiállítás megnyitóján.

Kopin Katalin művészettörténész gondolatai az efZámbó-kiállításról:

„A SZEI galériában bemutatott, legfrissebb vegyes technikájú, merített papírra nyomtatott-festett 15 darabos kollekció motívumai, az életmű korai szakaszában megfogalmazott filozófiai gondolatkísérletek lenyomatai. Az ebp-k, azaz egyedi beavatkozású példányok, ötvözik a sokszorosított és egyedi grafikát, hiszen bár nyomatokról van szó, mégis minden mű egyedi és magán viseli az alkotó kéznyomát, az utólagos festés és beavatkozás révén.
Ef Zámbó István művészete, motívumai összefüggő, egymásra épülő láncolatot alkotnak, szabad asszociációk mentén. Művein összekapcsolódnak a képelemek, a tárgyak életre kelnek, a házak gyökeret eresztenek, karjaikkal egymásba kapaszkodnak, a csontokból levél sarjad, a fák hegyén szemek pislognak rügyek helyett. A szív szárnyra kap, szabad madárként repül, a pöttyös labda Szaturnuszként kering a térben. Az ujj megérinti a végtelent, semmi sem lehetetlen, sőt minden lehetséges ezeken a képsorokon.
A műveket egyedi szimbólumok alkotják, melyek felülírják a hagyományos értelmezési lehetőségeket. A kiragadott motívumok a popkultúra elemeiből származnak, legyen szó akár a börtöntetoválások képi világáról vagy a tömegízlést kiszolgáló tárgyak szimbolikájáról. A felhasznált jelképek együttesen szürrealista-neodadaista művészi univerzumot teremtenek.”