2017. november 29., 13:51
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 6 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Rédli András világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes párbajtőrvívó Tapolcán született 1983-ban. 2014-ben vonult be a szentendrei Magyar Honvédség Altiszti Akadémiára, azóta a Mecséri János Kiképző Osztály katonai testnevelési és közelharc-módszertani részlegének testnevelőtisztje századosi rendfokozatban.

Fantasztikus sporteredményeket ért már el idáig, egyéniben és csapatban is. Melyekre a legbüszkébb?
Már mindenfajta, -színű érmem van, de az olimpiai aranyérem hiányzik még. Talán mindig az éppen aktuális tölt el a legszebb érzésekkel. Nagyon büszke vagyok például a legutóbbi aranyérmemre: a november 18-19-én Milánóban rendezett világkupán 275 versenyző között szereztem meg az első helyet. Azért is nagy eredmény ez számomra, mert nyolc évvel ezelőtt nyertem utoljára világkupát.

Mennyit kell edzenie ahhoz, hogy folyamatosan az élvonalban lehessen?
Minden nap edzek, ezt muszáj. Vívóedzésem heti 4-5 alkalommal van, és havi rendszerességgel veszek részt versenyeken, amelyek általában 2-3 naposak. Nagyon odafigyelek a rekreációra is: gyógytornázom, pszichológushoz járok. Gulyás Zsolt őrmester kollégámmal nemrégiben elkezdtük a földharcot gyakorolni, ez a küzdősport az erőnlét szempontjából is nagyon hasznos. Az életemben egyértelműen a sport tölti be az első helyet, ez határozza meg a mindennapjaimat.

Emellett jut idő a családra, hobbira?
Szüleim, testvérem Tapolcán laknak. Még nőtlen vagyok, de az álmom három gyerek. Óbudán élek, tehát nagyon közel Szentendréhez. A várost már idekerülésem előtt is elég jól ismertem, gyakran megfordultam a programokon, vagy túráztam a környező hegyekben. Kedvelt időtöltéseim a természethez kötnek: a biciklizés, hegymászás, túrázás jelenti számomra a feltöltődést, a nyugalmat. S bár ez nem hobbi, de nagy Fradi-drukker vagyok.

Eddigi eredményeit díjak sokaságával ismerték már el. Ezek közül a legkiemelkedőbbek: Junior Prima díj (2009), Az év magyar vívója (2014), Magyar Arany Érdemkereszt (2016).
A díjak a sporteredményeimhez köthetőek. Nagy öröm volt országunk vezetőitől átvenni a kitüntetést a Parlamentben, az élmények még mindig bennem vannak. De nagyon kedves számomra a Katonák Példaképe Díj is, amit az olimpiai után kaptam meg tágabb értelemben vett családomtól. Nekem a páston kell bizonyítanom, a díjak is erre ösztönöznek.

Melyek a közeljövő tervei?
2019-ben Budapesten rendezik meg a világbajnokságot. Bízom benne, hogy a hazai közönséget sok szép csörtével, jó eredményekkel tudjuk megörvendeztetni. Utána pedig a legfontosabb cél, hogy 2020-ban kijussak a tokiói olimpiára egyéniben és a válogatott csapattal is. Ha ez sikerül, az éremért szállok harcba. Ezek a célok határozzák meg a gondolataimat, a hétköznapjaimat.