A március 31. és április 1. között megrendezett múzeumi konferencián a jövő múzeumának kérdéseit tárgyalták meg a vendégelőadók és az érdeklődők.

Az elmúlt években nemzetközi szinten jelentős vitát generált a múzeumi szakmában az ICOM (International Council of Museums – Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) új múzeumdefiníciója, így az előadások nagy része foglalkozott a 21. század múzeumának újrafogalmazásával is. A téma nemcsak a koronavírus világjárvány utáni tapasztalatok miatt, de a mindent átszövő digitalizáció térhódítása, a vizuális oktatást átvevő múzeumi szerepkör és az egyre nehezebb fenntarthatóság miatt is időszerű.

Ahogy Dr. Szende László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főosztályvezetője bevezető előadásában megfogalmazta: a konferencia nem a múzeumok panaszáról szólt, hanem a múzeumok erejéről, azaz felvonultatta azt a gazdag ötlettárat, amely a jelenre reflektál: a rendelkezésre álló financiális térben igyekszik új utakat találni, és a társadalmi igényekre, a jövő generációira fókuszál.

A konferencia témakörei érintették az intézmények közötti kapcsolatok lehetséges irányait, a digitális tér és a valóságos tér egyensúlya megtartásának módját, a társadalmi szerepvállalás feladatköreit, a közönségből közösséget teremtő programok fontosságát. A múzeumi mecenatúra kérdései is felmerültek: az imázsépítés, marketingstratégia ugyanolyan létkérdés az intézményeknél, mint a fenntartás elősegítése a támogatói szektor bevonásával és kreatív, vállalkozói szemlélettel.

Az előadások az intézmények szerepén és jövőképén túl azt is vizsgálták, hogyan tud lépést tartani a múzeum a technológiai kihívásokkal, hogyan képes a hozzáférés demokratizálódásán javítani, hogyan válhat a múzeum olyan nyilvános térré, amely a sokszínűséget befogadja.

Ma már a múzeumoknak túl kell lépniük a hagyományos sémán: nem nyújthatnak pusztán passzívan szemlélhető kirakat-tudást. Különösen igaz ez a 21. században, amikor nemcsak a kultúra, de a múzeum is globális jelenség. Új múzeumok létesülnek világszerte, de az európai kultúra fellegvárait nem lehet egy az egyben átültetni egy ázsiai, latin-amerikai vagy afrikai közegbe.

Az alkotásra, tanulásra, bevonódásra elsősorban a múzeumpedagógusok adtak választ kreatív, játékos programjaik bemutatásával. Az egyik legfontosabb cél a jövő generációinak figyelmét felkelteni, azaz a fiatalok kirobbantása a digitális kultúrából vagy például a telefon beépítése a mindennapok szintjén múzeumi applikációkkal. A korral haladva ma már a klasszikus intézmények mellett jól megfér akár egy szelfimúzeum vagy mémmúzeum is.

Milyen a jó múzeum? Az előadásokból kirajzolódott, hogy a modern múzeum fenntartható, nyitott, inspiráló, sokszínű, a tudásmegosztást előtérbe helyezi, elszakad a konvencióktól. A múzeum a lokális értékek egyfajta gyűjtőpontja, s egyben az elfogadás, találkozás és a szocializáció terepe is. Fontos, hogy a múzeumokat ne csak turistaként látogassák, hanem a saját közösség  tagjaival együtt, sajátként kezelve a helyszínt.  A múzeumok „horgonyként szolgálhatnak a viharban”, amikor háborúval, kirekesztéssel, tudatlansággal kell szembesülni, mert az itt megszerzett tudás a legnagyobb erő.

A konferencia részletes programja és előadói: https://femuz.hu/a-muzeum-ereje-konferencia/

https://femuz.hu/
https://www.facebook.com/ferenczymuzeumicentrum
https://www.instagram.com/muzeumicentrum/

Fotók: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum