2012. szeptember 23., 12:42
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 12 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

London fényesen bizonyította: a sport több mint testmozgás. Hiszen a három hét alatt példaképek születtek, elfelejtettük a politikát, gazdasági nehézségeinket. Sportolóink bebizonyították, hogy kis ország is tud nagy lenni. A csapatsportágakban, különösen a labdajátékok területén – kivéve a vízilabdát – ki vagyunk éhezve a sikerekre. Ennek tükrében kézilabdásaink sikeres szereplése üde színfolt volt palettán. Legyünk őszinték: nem vagyunk a  világ negyedik legjobb csapata. De ott és akkor azok lettünk, és ez a legfontosabb.

Nagy László személyisége és szerepe megosztotta az országot. Egy-két embernél kiverte a biztosítékot. Például a mindenki által tisztelt Laurensz László kijelentette, ha Lacit beválogatják a csapatba és játszik, ő nem nézi a mérkőzéseinket. (Nézte, sőt kommentálta a tévében, szerintem nem ingyen). Az én véleményem, hogy ennek a megítélését a játékosokra kell bízni. Ők döntöttek Laci mellet. Nem mellékes: nélküle a legjobb nyolc közé sem kerültünk volna.

Térjünk ki egy másik játékos, Lékai Máté szereplésére is. Ahogy Debrecen büszke Risztov Évára, egy kicsit Szentendre is büszke lehet, hiszen 15 éves koráig Máté a mi játékosunk volt. Máté rendkívüli tehetség, zsigerből van érzéke az összes labdajátékhoz, és hogy kézilabdás lett, abban van némi szerepünk. Emlékezzünk a koreaiak ellen nyújtott második félidei játékára, valamint az izlandiak ellen az utolsó másodpercben a csapatot négy közé juttató góljára.

Összegezve: a sikeres olimpiai szereplés elősegíti a kézilabdasport előrelépését. Szükség is van rá, mert a világ kézilabdasportja rohamosan halad előre – dinamikusan fejlődő sportág.

Tóth Lajos

A fenti cikket örömmel fogadtuk Tóth Lajostól, és szerettük volna a neve alá írni a Szentendrei Kézilabda Clubban betöltött tisztségét is: elnök. Korábban ugyanis rendszeresen tartottuk vele a kapcsolatot, kaptuk az információkat a kézilabda-meccsek eredményéről és következő mérkőzések időpontjáról. De most megtudtuk: majd két évtizedes munka után kilépett a klub elnökségéből, és nemrégiben klubtagságáról is lemondott.

Tóth Lajos 1992-ben alapító elnöke volt a sportklubnak. Kérdésünkre, hogy mi volt az oka lemondásának – hiszen aki ismeri, tudja róla, milyen szenvedélyes rajongója a sportnak és mekkora áldozatokat vállalt a csapat sikere érdekében -, óvatosan válaszolt, hogy senkit se sértsen meg. A következőket mondta el lapunknak: „Azzal az úttal, amit a jelenlegi vezetőség többsége képvisel, nem tudok azonosulni, ami természetesen nem zárja ki, hogy az én elképzeléseimben van a hiba – ezt majd a jövő dönti el. Mint néző, nagyon szurkolok a csapatnak, teszem ezt egyrészt, mert szentendrei vagyok, másrészt pedig azért, mert jó néhány játékosnak – képletesen – én adtam a kezébe a labdát.

A szerk.