Szentendre városa szeretné feldolgozni a XX. század második felének főbb helyi vonatkozású történéseit a II. világháborútól, a Szovjetunióba való elhurcoláson, a hadifogságon, az 1956-os forradalom momentumain keresztül az azt követő megtorlás eseményéig. Azon szentendreiek vagy Szentendréről elszármazottak beszámolóit várjuk, akiket a II. világháború után kényszermunkára vagy hadifogságba vittek, vagy részt vettek az 1956-os forradalom eseményeiben. A projekt vezetőjével, dr. Hoppál Bulcsúval beszélgettünk.
• Ön egyetemi oktató. Honnan jött az ötlet, hogy történelmi dokumentumokat gyűjtsön Szentendrén?
Az elgondolás a történelem, a múlt iránti szeretetemből fakad, de ezúttal sem csinálok mást, mint anyagot gyűjtök, jelen esetben történelmi emlékeket, és ezekből következtetek az adott kor társadalmi viszonyaira.
• Ez hogyan történik?
A módszerem nagyon egyszerű: beszélgetek az emberekkel. Úgy próbálom az interjúkat vezetni, hogy az mindkettőnk számára élvezetes legyen, tehát, ha szabad így fogalmazni, egy jót beszélgetünk. Ilyenkor kinyílnak az emberek, és amint ezt számtalan példa bizonyítja, sok addig rejtett történelmi tudás, kincs bukkanhat elő.
• Igazából mit gyűjt?
A szó legteljesebb értelmében mindent, mert semmit sem zárhatok ki a kutatás spektrumából, minden értékes lehet. Azoknak az anyagoknak az esetében, ami elsődleges fókuszunk, sajnos már a túlélők, szemtanúk, résztvevők egyre kevesebben vannak. Így a leszármazottak (gyerekeik, unokáik) visszaemlékezései is nagyon fontosak. Sőt, sokszor ezek izgalmasabbak, mert egyrészt ezek a beszámolók mindig tartalmaznak egy szemléletet, egy többszörös reflexiót, ami „sűrítetté”, érthetővé teszi a megtörtént eseményeket, másrészt a leszármazottak olyan történeteket, megfigyeléseket is elmondanak, amelyeket a túlélők sokszor nem is vesznek észre. Ilyenek például egy-egy trauma, melyet a résztvevők észrevétlenül, megmagyarázhatatlanul hordoznak magukban, miközben a távolabb álló gyermekek, unokák egész viselkedéssorokat föl tudnak fűzni rá.
• Miért kell a történelemről beszélnünk?
A múlt ismerete egy nemzet számára helyes értékszemléletet ad, míg az ember számára az önismeret egyik módja. Másrészt az embereket beszéltetni kell, még olyan történésekről is, amelyekről, mint leszármazottaknak, esetleg kevés információval rendelkeznek. Higgye el, amikor egy valódi beszélgetést elkezdünk, hirtelen rájövünk, hogy az emberekben nagyon sok kincs rejlik. A videó-archívum felállítása itt Szentendrén is abból az igényből fakad, hogy adósságunk van a szovjet táborokban raboskodott és az 1956-os forradalomban részt vett elődeink felé. Az ő sokszor néma hősiességük örök példa számunkra.
FELHÍVÁS
Szentendre városa egyedülálló kezdeményezésben való részvételre hívja fel polgárainak figyelmét. Szeretnénk feldolgozni a XX. század második felének főbb helyi vonatkozású történéseit a II. világháborútól, a Szovjetunióba való elhurcoláson, hadifogságon, az 1956-os forradalom momentumain keresztül, az azt követő megtorlás eseményéig.
Várjuk tehát azon szentendreiek vagy Szentendréről elszármazottak beszámolóit, akiket a II. világháború után kényszermunkára vagy hadifogságba vittek, vagy valamilyen formában részt vettek az 1956-os forradalom eseményeiben. Várjuk továbbá a leszármazottak emlékeit is. Az ő esetleg töredékes visszaemlékezésük (dokumentumok, tárgyi emlékek, fotók) is nagyban segíthet megérteni az akkori idők szentendrei történéseit.
Célunk egy videó-archívum létrehozása. A beérkező adatokat minden esetben tudományos vizsgálat tárgyává tesszük.
Jelentkezésüket ide várjuk: +36 30 973 3379
vagy khoppal@yahoo.com
