A szerb-magyar barátság nagyhatású képviselőjeként számontartott szentendrei származású író, politikus születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendeztek nemzetközi konferenciát a Városháza Dísztermében 2022. december 7-én. A résztvevők megkoszorúzták Jakov Ignjatović belvárosi emléktábláját és mellszobrát, valamint felavatták a róla elnevezett belvárosi utca szerb nyelvű tábláját.
Jakov Ignjatović születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a Budapesti Szerb Intézet és a Matica Srpska (a szerbiai újvidéki székhelyű szerb nemzeti intézmény) szervezésében tartottak nemzetközi tudományos konferenciát Szentendrén. A konferenciát Lásztity Péró, a Szerb Intézet igazgatója, Dragan Stanić, a Matica Srpska elnöke, Rusz Boriszlav, a budapesti Szerb Önkormányzat elnöke és Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere nyitotta meg.
Dragan Stanić örömét fejezte ki azért, hogy Szentendre adott otthont a konferenciának. Mint mondta, Jakov Ignjatović számára Szentendre egy kulturális oázis volt. Ignjatović sokáig nem beszélt magyarul, csak Vácra kerülésekor, gimnazistaként értette meg, hogy milyen kisebbségiként élni a többségi társadalomban. Folyamatosan alakult ki nála az az új kulturális tudat, mely a szerb irodalmi kultúrát a közép-európai irodalom keretei között formálta. A szerb nemzetiség célja, hogy megmaradjon annak, aki volt, de képes legyen megújulásra is – mondta Dragan Stanić – , és erre Jakov Ignjatović munkássága is jó példa. Közölte: az elhangzott előadásokat nyomtatásban is kiadják majd.
Fülöp Zsolt polgármester köszöntőjében arról beszélt, hogy Szentendrén hagyománya van a nemzetiségek együttélésének. Egymás életének részesei vagyunk, felelősséggel viseltetünk egymás iránt – hangsúlyozta. – Szerb és magyar között a közös nyelv a szeretet nyelve lehet. Vigyázzunk egymásra, hiszen ahogy egymással bánunk, az a hazánk – idézte a kőhegyi menedékház mellett olvasható mondást Szentendre polgármestere. Hozzátette: örül annak, hogy Szentendre a szerb kultúra ápolásának részese lehet.
A konferencián Jakov Ignjatović műveit és életpályáját elemezték szerb és magyar nyelven. A hallgatóságot szinkrontolmács segítette. Az előadók kitértek a magyarországi nemzetiségi viszonyokra és a szerbek helyzetére a dualizmus korában, téma volt Jakov Ignjatović politikai tevékenysége és irodalmi munkásságának fogadtatása a korabeli magyar sajtóban. Lásztity Nikola (ELTE TÓK, Budapest) Jakov Ignjatović és Milosevits Péter Szentendréje címmel, Török Katalin (várostörténész, Szentendre) Az oázistól a kialudt vulkánig: Jakov Ignjatovics Szentendréje címmel, Vujicsics Marietta (műfordító, szerkesztő, Budapest): Jakov Ignjatović emlékének őrzése címmel tartott előadást. (A teljes program ITT olvasható.)
A konferencia napján a Városháza első emeletén kétnyelvű roll-up kiállítás nyílt „Jakov Ignjatović (1822 – 1889) az első szerb realista író, Szentendre szülötte, a szerb-magyar barátság híve” címmel. A tárlat csak a tanácskozás idején volt megtekinthető, de a tervek szerint 2023-ban kibővített formában újra látható lesz Szentendrén.
December 7-én este zenés irodalmi összeállítást mutattak be a Magyarországi Szerb Színház előadásában A szentendrei Jásó nyomában az ő szavaival címmel, majd másnap, az író születése napján a Szamos Marcipán szentendrei cukrászdájának Klimt Termében irodalmi találkozót tartottak Jakov Ignjatović tiszteletére. Az eseménysorozat zárásaként megkoszorúzták az író belvárosi emléktábláját és mellszobrát, valamint felavatták a múlt héten elhelyzezett szerb nyelvű utcanévtábláját.
Az ünnepségen részt vett az író szülőházát példaértékűen felújító jelenlegi tulajdonos, Holló Judit is, aki a jubileum tiszteletére a ház falán egy irodalmi ihletésű Ignjatović-portrét helyeztetett el. Róla és a házhoz fúződő viszonyáról a Szentendre és Vidéke decemberi számában olvashatunk. A cikkben így vall: „Erre az alkalomra egy fára festett ikonszerű képet készíttettem, méghozzá Dúró Zsolttal, aki a szomszédos ház spalettáit is festette. Ez egy nyitott könyvet formáz majd, melynek egyik felén az író portréja, a másik felén pedig egy idézet szerepel az egyik könyvéből. Az avatást egy felolvasóesthez kapcsolódóan a születésnapra tervezzük. Egyébként semmilyen kapcsolódásom nincs a szerbekhez. Kivéve ehhez az egyetlen egyhez. Mindkét regényét olvastam, és letehetetlenek voltak. Ha valaki Szentendre helytörténeti lelkületéből szeretne megérezni valamit, akkor el kell olvasnia Ignjatović könyveit!”
Jakov Ignjatović az Örök vőlegény című, szentendrei kötődésű műve első magyarországi kiadásakor, 1972-ben a könyv szerkesztői így írtak róla: „A romantikus Szentendre egykori képét Jókai Mór, ez a mai napig is varázslatosan ható mesemondó vitte be a magyar irodalomba, de ma még kevesen tudják, hogy ez a kedves és vonzó kisváros a szerb irodalomban is ugyanilyen erővel él. A szentendrei születésű Jakov Ignjatović, a szerb irodalmi realizmus megteremtője két regényben is megörökítette Szentendrét: a Respektus Vásza c. művében, amely egy szerb származású honvédhuszár kalandos életét írja meg a negyvennyolcas szabadságharcban, és az Örök vőlegény c. regényében, amelyben a korabeli szentendrei szerb polgári társadalom hanyatlását és felbomlását festi, amidőn a regény főhősének romantikus életét elénk tárja. Ennek a regénynek magyar fordítása mindeddig váratott magára, s most irodalomtörténeti feladatot teljesít a kiadó, amikor a regényt először jelenteti meg magyarul. A magyarországi biedermeier légkör támad fel ebben a vonzó és kedves regényben, melyet a nagy magyarbarát szerb író születésének százötvenedik évfordulójára adunk magyar olvasó kezébe.”
FOTÓ: Szentendre.hu / Bellai László
