Sigora Éva 37 éve gyerekorvos Szentendrén. Azok közé tartozik, akik elmondhatják magukról, hogy megtalálták a hivatásukat, hiszen már egészen kiskorától gyermekorvos akart lenni.
Ritka dolog, hogy valaki ennyire határozottan készüljön egy pályára. Mi motiválta?
Vonzottak a kihívások, Madame Curie és Albert Schweitzer voltak a példaképeim. Pécsett láttam dr. Tolnai Margit városi gyermekorvos heroikus munkáját, akit mindig csodáltam, mert egyedül látta el a járóbeteg-rendelést. Pécs egyetemi város, nagyon örültem, hogy ott készülhettem fel az orvostudományból, híres professzorok tanítottak meg a betegségek és a beteg ember gyógyítására.
Az egyetem elvégzése után mégis elköltözött Pécsről…
Évente 120 diák végzett, nem volt üres gyermekorvosi állás, ezért Veszprémben pályáztam. Először a Megyei Kórházban dolgoztam, ahol tudományos munkát végeztünk, a halálesetek okát kellett megállapítani. Havonta továbbképzéseket szerveztünk, és az orvosnapokon is mindig előadtunk. Ebből a témából szakvizsgáztam 1975-ben.
A Veszprémi Gyermekkórház jól ismert, és örömmel átvett. Négy évig tartott a szakorvosképzés, mely időben a koraszülött, patológiás újszülött, csecsemő és gyermekosztályokon gyógyítottunk, de fél évig Pápán, a Fertőző osztályon helyettesítettem. Gyermekorvosi szakvizsgát 1978 végén tettem.
Ezek szerint városunkban kezdett először körzetben dolgozni…
Dr. Katona Gyula főorvos segített a város és az elvárások bemutatásában. A kórházban súlyosabb esetekkel találkoztam, de a kis dolgok is aggodalmat keltettek a szülőkben, melyeket együtt jó volt megoldani. A szentendrei állást OTP-lakás biztosításával hirdették meg, ám ezt csak 1980 végén sikerült megkapni. Két évig Pestről jártam ki, utána a lakótelepen éltem, a körzetem közepén. Mindenki bizalommal keresett, éjjel-nappal.
Akkoriban jóval kevesebb volt a város lélekszáma…
Gyerekek tekintetében nem. Általában 180-200 újszülött született évente a lakótelepen, most 270-300 fő a városban. Télen nagyon zsúfoltak voltak a rendelések, de a fekvőbeteg-látogatások is. Volt, hogy éjjel is sürgősen kellett intézkedni. Elláttuk az iskolákat, óvodákat és a bölcsődét is. Jártam Pilisszentlászlóra tanácsadást tartani, helyettesítettem a Szülőotthonban. Mindenhol megértéssel találkoztam, etettek-itattak, kényeztettek. Így könnyű volt dolgozni.
Milyen a kapcsolata a szülőkkel?
Jó tapasztalataim vannak, bíznak bennem. Öröm nézni a gyerekek fejlődését, mindent megdicsérek vagy szóvá teszek, ami segítséget ad a további neveléshez. Szeretem a fiatal szülőket, akik sokszor gyerekként is hozzám jártak. Ma nehezebb eldönteni, hogy mi az, ami szükséges a gyermekek testi-lelki-szellemi jólétéhez, sokan attól félnek, hogy lemaradnak. Itt jön a védőnők és az orvos szakmai szerepe, támogatása. Legfontosabb a meleg családi légkör, a szeretet és a józan ész.
A betegségek mennyiben változtak?
Régen több volt a súlyos fertőző betegség, és szigorúbbak voltak az előírások. Mára enyhültek a klasszikus kórokozók, de előtérbe kerültek a vírusok, melyek változatos, enyhe és súlyos kórképeket okoznak. A gyógymód először megfigyelésből áll, a tüneteket enyhítjük. Utána kezelünk, ha szükséges. Az allergiás betegségek száma sokat nőtt, ezek lelkiismeretes gondozást igényelnek.
Mennyire jellemzőek praxisában a súlyos esetek?
Ritkán küldünk gyereket kórházba, csak súlyos, akut esetekben, amelyek azonnali ellátást igényelnek. Az utókezelés pedig már itthon történik.
Mostanában, hogy a rendelőben már csak heti egy napot dolgozik, hogyan telnek a napjai?
Megmaradt a bölcsődés gyerekek orvosi ellenőrzése, aminek nagyon örülök. Figyelemmel kísérem a krónikus betegeket, segítek kezelésük, dokumentációjuk intézésében, kapcsolatot tartok a klinikai szakorvosokkal. De így is sokkal több időm jut az egészséges életmódra, a családra, kultúrára.
A hit mennyiben segítette a munkáját?
Az életem része. Erősíti az empátiámat, mások baját mindig előnyben részesítem. Az egyetemen Romhányi professzor volt a nagy példaképünk, akitől sokat tanultunk az alázat és az odafigyelés terén.
