Interjú Gyürk Dorottya kulturális alpolgármesterrel

• Még zajlik a Házasság hete, amikor beszélgetünk. Miért tartotta fontosnak Szentendre kulturális vezetése, hogy csatlakozzanak az országos, illetve nemzetközi programsorozathoz?
Értékrendünk, elköteleződésünk tükröződik a döntésben. Szentendre vezetése az elvek és célkitűzések szintjén is kiáll a család megbecsülése mellett. Ugyanakkor akár a polgármester úr, akár a magam és sok munkatársam személyes életében is ezek az értékek érvényesülnek. A Házasság hete programsorozat a hagyományos házasság intézményének fontosságára hívja fel a figyelmet, hiszen amennyire stabilak a családok, annyira stabil a társadalom is. A Magyar Alkotmányban is benne foglaltatik: „Magyarország védi a házasság intézményét…, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját”.
A programokat megerősítésnek és kedvcsinálónak szántuk azoknak, akik már házasságban élnek, és azoknak, akikben még csak érlelődik az elhatározás. Országos hírű előadóink voltak: Pál Feri atya, Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és felesége, Máthé Zsuzsa, Tari Annamária pszichoanalitikus, Lackfi János író és Sárosi Bálint népzenekutató.

• Február 6-án tartották a városi bált, a kulturális városvezetés legutóbb megvalósult projektjét. A fő gondolat a hagyományok újraélesztése és a rendezvény kapuinak szélesre tárása volt a polgárok előtt. Hogy értékeli a rendezvényt?
Most köszöntem meg kollégáimnak a professzionális szervezést, a helyi vállalkozóknak pedig a példaértékű, önzetlen, nagyvonalú támogatást. Nekik köszönhetően tudtuk alacsonyan tartani a belépőjegyek árát és széles közönség számára elérhetővé tenni a részvételt a bálon. Célunk az volt, hogy a művészváros imázsba illeszkedő bohém, kreatív, lezser bált csináljunk. A visszajelzésekből ítélve ez maradéktalanul sikerült is. 450 bálozó öltözött jelmezbe, nagyrészük nevezett is a jelmezversenybe. A bálozók egymás elől is az utolsó pillanatig titkolták, hogy minek öltöznek, így annál nagyobb móka volt az álarcok mögött felfedezni a kollégákat vagy a szomszédokat. Ebben a városban közösséget építünk, s ennek kitűnő eszköze volt ez a télbúcsúztató, farsangi időszakot lezáró bál, amire minden jegy elkelt, s még pótasztaloknak is kellett helyet keresni.

• A bál egyben jótékonysági rendezvény is volt, a tombolabevételből egy ivókutat tervez felállítani a város.
Valóban, az ivókút régi és jogos igénye a városi polgároknak és a hozzánk látogató turistáknak is, szimbolikus gesztus, hogy az a helyi polgárok által összeadott pénzből valósul meg. Persze, ha kell, az önkormányzat kiegészíti a tombolából származó összeget, a lényeg, hogy a bál bevételéből a köz javát szolgáló, köztéren álló, maradandó dolgot hozzunk létre.

• Apropó, közterek és művészetek. Hogy áll a posta előtti tér újragondolása?
A posta előtti teret a művészekkel egyeztetve, a város finanszírozásában tesszük rendbe. Az alkotásokat a Vajda Stúdió közreműködésével felújíttattuk, és új helyüket is a művészekkel együtt választjuk ki. Az időről időre változó köztéri kiállítást egy kertészeti rendezéssel alapozzuk meg, tehát maga a park is megújul. A Ferenczy Múzeum által meghirdetett, decemberben lezárult public art pályázat bírálóbizottsága (Bukta Imre képzőművész, ef Zámbó István képzőművész, Gulyás Gábor, a Ferenczy Múzeum igazgatója, Szabó Noémi művészettörténész, Wehner Tibor művészettörténész) döntött a nyertes pályaművekről, melyek 2016-ban két időszakban, május 5-től július 10-ig, valamint július 21-től október 30-ig lesznek láthatóak a főposta előtti téren. A zsűri az erdélyi származású mester, az 1942-ben született Diénes Attila, valamint a két fiatal képzőművész, Budha Tamás és Tábori András által működtetett Gruppo Tökmag egy-egy projektjének szavazott bizalmat. Elsőként, májustól Diénes Attila Véletlen találkozás, júliustól pedig a Gruppo Tökmag Obeliszk című művével találkozhatunk a parkban.

• A helyszín mindig meghatározó. Várható-e ezen a téren megújulás Szentendre kulturális életében? Egyáltalán, milyen új kulturális csemegéket tartogat az év?
Folyamatosan keressük a frissítés lehetőségeit, s ennek része az új helyszínek bevonása, vagy a régiek újra felfedezése is. Így kerül vissza a Barcsay-udvar a Szentendrei Nyár helyszínei közé, új helyszín lesz a Fő téri Dimsics- ház. Idén a város egy nagyszerű természeti adottságával élünk, amikor a Duna-korzón, tehát közvetlenül a víznél rendezzük meg a Föld napját, melynek témája ezúttal a víz lesz. Arra kérjük a helyi oktatási intézményeket, hogy ezt a témát dolgozzák fel street art jellegű munkáikban, melyeket a Duna-korzón láthat majd a közönség. Tavaly izgalmas alkotások születtek a Föld napjára újrahasznosított alapanyagokból, most is kíváncsian várjuk a gyerekek munkáit. Nyitottak vagyunk a városhoz kötődő alkotók ötleteire is. Megkerestük a Söndörgő Együttest, hogy közreműködésükkel egy több napos világzenei fesztivált rendezzünk, amihez hasonló Szentendrén még nem volt, a fesztivál munkacíme Balkán Open. Műfajilag is megújulást tervezünk a nyári zenei kínálatban, erősíteni szeretnénk a jazz, világzenei és folk vonalat, és az idei szezon újdonsága lesz a lakásszínház, melynek helyszínét a Fő tér 12. adja. Itt elsőként a temesvári Magyar Színház produkcióját láthatja majd a közönség. A Dimsics-ház (városi vendégház) romantikus belső udvarán, meleg nyári estéken énekes-zenés sanzonesteket látogathat a közönség. Az idei Szentendrei Teátrum repertoárja pedig a szokott helyszíneken, a Városháza és a Ferenczy Múzeum udvarán minden eddiginél színesebbnek ígérkezik. Joao Bethencourt: Telitalálat című komédiája a Teátrum ősbemutatója lesz, Magyarországon először Szentendrén láthatja a közönség augusztusban. A meghívott előadások között a tervek szerint lesznek újragondolt, a kortárs színjátszás nyelvén megszólaló klasszikusok (Sirály, Don Quijote, Csongor és Tünde), valamint kortárs szerzők az emberi viszonyokat boncolgató színművei. Az évadot Gryllus Dániel és zenésztársai Weöres Sándor: A teljesség felé című költői prózájából készült zenés estje zárja. Néhány név az idei évad szereplői közül: Fullajtár Andrea, Csányi Sándor, Tenki Réka, Őze Áron, Szente Vajk, Mucsi Zoltán, Scherer Péter…

• A helyszín nem elhanyagolható tényezője a komoly sajtóérdeklődés mellett megnyílt, újragondolt Czóbel-kiállításnak sem.
Nagy büszkesége a városnak a megújult múzeumban újra megrendezett, rangos hazai és külföldi gyűjtemények tartós letétbe megkapott darabjaival gazdagított Czóbel-tárlat.
Bravúros lépés volt Barki Gergely művészettörténészt megnyerni kurátornak, a kiállítást L. Simon László államtitkár nyitotta meg. Azt gondolom, a Czóbel-kiállítás megújulása jó példája annak, hogyan lehet lépésről lépésre aktuális tartalommal megtölteni a „művészetek városa” szlogent.

• A múzeum nemrégiben legalább akkora sajtóérdeklődést váltott ki pótköltségvetési igényével, mint kiállításaival.
A korábbi időszak felelőtlen gazdálkodásának következménye a pótköltségvetés. Remélem, ezzel az aktussal végleg lezárjuk a múltat, és mostantól a megújult Ferenczy Múzeumi Centrum nagyszabású rendezvényei kerülnek az érdeklődés középpontjába.

• A múzeum mely rendezvényeit várja a legjobban?
Régi adósságát rendezi a Ferenczy Múzeum azzal, hogy a Pajor-kúria épületében új kiállítótermet nyit a helyi művészek számára, ahol időről időre legújabb műveiket mutathatják meg. Szintén helyi vonatkozású anyagból, a városhoz kötődő alkotók munkáiból nyílik
tavasszal, Korszakos művek címmel a szentendrei gyűjteményt bemutató kiállítás a MűvészetMalomban. A késő ősz hangsúlyos programja lesz a Tiltott, tűrt, támogatott című, a kádárizmus képzőművészetét bemutató kiállítás, szintén a MűvészetMalomban.
Idén már a kortárs nemzetközi trendek is megjelennek a múzeum kínálatában. Május 12-től például a Szentendrei Képtárban vendégeskedik a Velencei Biennálé japán pavilonjának kiállítása, Chiharu Shiota Kulcs a kézben című, zajos nemzetközi sikert aratott tárlata is.
S ha már a nemzetközi színtérnél tartunk, nekünk is van mondanivalónk a világ számára. Nemzetközi érdeklődésre tarthat számot a nyár végi, őszi időszakra tervezett, a művészeti fesztivál és a kiállítás műfaját ötvöző Art Capital elnevezésű nagyívű projekt, amely több mint ötven, egymáshoz kapcsolódó kiállítást és társművészeti programot foglal magában tradícionális és formabontó helyszíneken, az idő tematikáját körüljárva.