2012. december 26., 12:58

Városunk egyházi vezetőit kértük fel, hogy néhány ünnepi gondolattal foglalják össze, mit jelent számukra advent és karácsony.

A megtestesülés ünnepe

Az ünneplés
Az ünneplés egyidős az emberiséggel, hozzátartozik az életünkhöz. Az ember a születést, életének fontosabb eseményeit, a közösség életében előforduló kiemelt pillanatokat megünnepelte. A vallásban az ünnep fontos szerepet kapott. Összehozta a közösséget, és formálta azt. A vallási ünnep azonban túlmutatott azon, hogy egy emberi eseményre emlékezzenek csupán. Az ünnep egy kapcsolatról szól, amely most teljesedik be. Összekapcsolja az Istent és a közösséget. Az ünnep, vallási tekintetben, találkozást jelent az Istennel.

Jézus születése
A zsidó vallási naptár kb. a 4000. évet, a görögök a 194. olimpiát, a rómaiak városuk alapításától a 748. évet számolták, amikor megszületett Jézus. Három földrész és kultúra találkozásánál, Ázsia, Afrika és Európa fontos keres­kedelmi pontján, Palesztinában, Betlehem városában történt ez a születés, amikor Augusztus császár volt Rómának uralkodója, Quirinusz volt Szíria helytartója, és Heródes volt Palesztina királya. Tehát egy meghatározott helyen és időben volt Jézus születése. Pontos dátumát nem ismerjük. A 6. században egy római tudós, Dionizius Exiguus számította ki Jézus születésének évét. Kb. 6 évet tévedett.
Ő Róma alapításának 754. évében határozta meg Jézus születését. A mostani kutatások szerint ez a 748. évben történhetett, kb. 2018 évvel ezelőtt. A keresztények a negyedik századtól kezdték megünnepelni, amikor véget ért a keresztényüldözés. December 25. pedig egy pogány ünnepnek, a Nap születésének a megkeresztelése.

Az angyali üdvözlet
A Szentírás bőven szól Jézus származásáról. Lukács evangélista – aki a pogányságból megtért keresztényeknek írta az evangéliumot –, arra ad magyarázatot, hogy Jézus milyen értelemben Fia Istennek. Talán csak úgy, mint mi valamennyien, akiknek szintén Atyánk az Isten? Nem! Jézus esetében többről van szó. Az Isten küldötte köszönti Máriát, aki megijedve gondolkodik a különleges megszólításon: „Üdvöz légy, kegyelemmel tejes!” Az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz, és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ő: a Magasságbelinek Fia.” „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta: „Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten fia lesz.”
Ez az egyszülött Fiú, a második isteni személy, aki lényegét tekintve azonos a világot teremtő Atyával. Ő az Atya akaratából és Lelkének erejével Földünk egy bizonyos pontján, történelmünk meghatározott pillanatában Szűz Máriának, mint édesanyának a testéből emberi testet vett magára. Ezt az eseményt nevezzük megtestesülésnek. Ezt ünnepeljük karácsonykor.

Befejező gondolatok
Egy újságíró nemrégiben arról kérdezett, hogy mit jelent nekem, katolikus papnak, hogy azt látom, hogy a karácsonyból óriási üzletet csinálták. A multicégek minden évben fokozni akarják a bevételüket, az emberek vásárlási lázban égnek, és a fogyasztásban látják a boldogságukat. Azt válaszoltam neki, hogy minden emberben megvan a szeretet érzése. Ezt szeretnék ezen az ünnepen beteljesíteni. Ha ténylegesen ez motiválja az embert, akkor rendben van. Ha csak kötelességet teljesít lélek nélkül, ha csak üzletel a szeretettel, hogy én ezt kaptam tőle tavaly, akkor nekem idén is hasonló értékű ajándékot kell adnom, ha utálja ezt az egész tortúrát, akkor nem ér az egész semmit. De még a nem hívő is vágyódik valamiféle béke és szeretet iránt, és ez már egy lépés a hit felé. Ha őszintén próbálja ezt megteremteni, akkor már közel jár a hit befogadásához.
Az Ige testté, gyöngeséggé lett, hogy az emberek többé ne féljenek Istentől. „Ne féljetek!” – ismétlik a próféták és Jézus. Az Ige apró, kiszolgáltatott gyermek lett, megfeszített, erőtlen ember Mária karjában, hogy a szeretet oda-vissza áramlása által közösségre lépjen velünk. „Emmanuel” – „velünk az Isten”.
A karácsony hite és egyáltalán a hit nekem óriási ajándék. Meghatározza az életemet, megtaláltam ebben az életem értelmét, boldogságát. Ezt kívánom mindenkinek.

Blanckenstein György
római katolikus plébános

Karácsonyi köszöntés
Szeretettel kívánok áldott karácsonyt, és békés, boldog újesztendőt mindenkinek, aki olvassa ezeket a sorokat. Lehetnek köztük, akiknek ez a karácsony egy a sok közül, olyan, mint a többi. Nekik azt kívánom, találjanak rá az ünnep fényére, ne engedjék ezeket az időket köznapivá lenni. Keressék és találják meg, aminek igazán örülhetnek, ami fontos és figyelemre méltó ezekben a napokban – talán éppen az, hogy adhatunk egymásnak valami jót.
De akadhatnak olyanok is, akiknek rendkívüli ez a mostani karácsony, mert valami lényeges dolog változott az életükben. Van ismerős, aki mostanában vesztette el állását, és van olyan is, akinek el kellett adnia a házát, mert nem tudta fizetni a részleteit, s most albérletben laknak. Másoknál megszületett az első gyermek, s ez lesz az első önálló családi karácsonyuk, s van olyan is, akinek pár hete lett új állása jó fizetéssel és biztos megélhetéssel. De van olyan otthon is, ahol pár napja halt meg a családfő, s nagyon fog hiányozni, mert végleg üresen maradt a helye. Sokféle élethelyzet akad, amikor azt érezzük, mintha megmozdult volna lábunk alatt a talaj.
Nekik, a változást megélőknek azt kívánom, emlékezzenek, hogy akit karácsonykor ünneplünk, az tegnap, ma és örökre ugyanaz. Benne a szeretet jelent meg, éspedig az a szeretet, amely az új kezdetek felett is hűségével őrködik. Őneki, míg személyesen itt volt közöttünk, szívügye volt, hogy ami elpiszkolódott, megtisztuljon, és ami elveszett, azt megtalálják. Nem hitt az emberélet véglegesen elrontható voltában. Ezért tiszteljük, ezért szeretjük őt, s ezért ünnepeljük születése napját minden ünnepnél nagyobb örömmel.
Vigyázzunk hát ezeknek az időknek méltóságára! A szép szokások teljenek meg igaz szeretettel, s otthon a családi békesség legyen a legfontosabb, ne pedig az, hogy minden az elképzelhető legtökéletesebben sikerüljön, amiből nem egyszer feszültségek vagy éppen összeszólalkozások is támadnak, elrontva az ünnepet.
Karácsony szent ünnepére készülve azt kívánom, hogy akiken nagy felelősség van, hordozzák terheiket méltó módon, hatalmuk és lehetőségeik féltése nélkül, tiszta kezekkel intézve közös ügyeinket. Akiknek egyéni életútján valami fontos dolog változott, azoknak azt kívánom, tudjanak lélekben felnőni életük új helyzetéhez, megértve, amit abban a helyzetben meg kell érteniük, s megtanulva, amit abban meg kell tanulniuk. Mindnyájunknak pedig azt kívánom, legyünk egymásnak jobb embertestvérei, akik nem nehezítik és keserítik egymás életét, hanem erőik szerint jó szándékkal javára vannak egymásnak.

Dr. P. Tóth Béla
református lelkész

Békesség néktek!

„…és a földön békesség…”
Lk 1,14

A karácsonyi történet egyik legkülönösebb jelenetében hangzik el a békesség kívánása, amely ismerősen cseng a keresztény ember számára. Isten országának lakói az emberiség történetének ebben az egyetlen pillanatában szinte kitörnek a mennyország dimenziójából, és láthatóvá válnak a teremtett világban. Úgy tűnik, hogy Jézus születésének örömét teljesen magukénak érzik, még azt is gondolhatjuk, hogy a Mennyei Atya kérte meg őket arra, hogy mint angyalok – egyben követek – e szavakkal konferálják fel Fiának, a Megvál­tónak érkezését. Az időzítés, a hely és a megszólítottak kiválasztása is lenyűgöző. A betlehemi környéken éjszakai sötétségben tanyázó pásztorok hallhatják meg először az Isten dicsőségétől ragyogó mennyei seregek sokaságának üzenetét. Erre a hangra azóta is ki vagyunk éhezve, amelyet kétezer év óta Jézusban, a Krisztust követő keresztény világ-ban, egy gyülekezetben, családunk körében újra meg újra megkaphatunk: a békesség hangja. Mintha a mennyország kincseiből ezt az egyik legdrágábbat hozták volna el mihozzánk – jól tudva, mire van szükségünk, aminek bizony az istentelen közegben híján vagyunk.
Karácsony ünnepének közeledtével elképzelhetetlen számomra, hogy ne engedjem át a szívemen ennek a mondatnak mindkét részét: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség.” Téged is erre a békességre hívlak.
A békesség nem történik meg magától, hiszen a Gonosz sokszor ver éket ember és ember, csoport és csoport, egyház és egyház közé. Ezért hát a békességért tenni kell, amely mindannyiunk személyes felelőssége az Úristen előtt. Munkáld a békességet városodban, gyülekezetedben, családodban, a munkatársaid között! Légy te a béke hírnöke, a békességre szólító hang angyali módon. Karácsony ünnepén is kezemet nyújtva kívánom szeretett városunk minden lakójának az angyalokkal együtt: Legyen békesség köztünk mindenkor!

Horváth-Hegyi Olivér
evangélikus lelkész

Az ünnep üzenete
Amikor néhány szóban jellemezni kell a karácsony ünnepét, gyakran halljuk azt, hogy a karácsony  a szeretet ünnepe, a béke ünnepe, a család ünnepe… Ám, hogy mitől, vagy jobban mondva Kitől lett ez a nap valóban a szeretet, a béke és a család ünnepe, már kevésbé érdekel bennünket. Úgy érezzük, szeretetre, békére, a család melegére feltétlenül szükségünk van – Istenre kevésbé.
De vajon létezhet-e igaz szeretet, béke és biztonság Isten nélkül? Ha csupán egyetlen őszinte tekintetet vetünk az általunk „megteremtett” világra, látni fogjuk, hogy ott, ahol nincs Isten, a szeretet számító, a béke felületes és felettébb ingatag, a biztonság melegét adni hivatott közösség pedig széthullásban van. Ugyanis a szeretet, a béke és a közösség adta biztonság ajándék. Csak akkor értékes és igaz, ha örökké tart – örökké tartót pedig csak az Örökkévaló adhat.
A karácsony üzenete tehát az, hogy térjünk vissza az Isten által teremtett világba. Ünnepeljük karácsonykor az Igaz Szeretetet, az Igaz Békét, az Igaz Közösséget – ünnepeljük Jézus Krisztus Urunk és testvérünk, Istenünk és embertársunk megszületését. Ez az ünnep megtanít bennünket arra, a szeretet ott kezdődik, hogy boldogságosabb adni mint kapni; azt mondja nekünk: „Ne féljetek! Én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig” (Mt 28, 2O); elénk tárja a világegyetem legnagyobb misztériumát és egyetlen esélyét, az egy Testben való örök élet lehetőségét.
Ha ezt ünnepeljük karácsonykor, akkor az ismeretlen, néha egyenesen ellenséges arcok is ismerőssé, sőt barátságossá, testvérivé lesznek a számunkra, és nem a kiközösítésnek, hanem a közösség építésének szelleme munkálkodik majd bennünk. Mert immár tudni fogjuk, hogy minden, ami szent, jó, szép és igaz – bárhol jelenjék meg a világban, és akár csak részlegesen – az egyedül szent, jó és emberszerető, szentjeiben csodálatos, hűséges és igazságos Jézus Krisztus Urunk arcának fényét tükrözi.

Gálity Vojiszláv
szentendrei ortodox parochus

Isteni ajándék
Az emberek nagy része akkor is küszködött. Várta a csodát, a megígért szabadulást, életük jobbra fordulását. Dolgoztak, harcoltak, odaálltak vezetőik mögé, különféle vallásos köntöst öltöttek magukra, de semmi sem segített. Fásulttá és közönyössé tette őket a csalódások sora. Túl kell élni a mai napot, hátha holnap másképpen lesz!
És akkor: „ az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban”.
Ennyi csalódás után lehet még valakinek hinni?
A pásztorok fásultságát legyőzte az angyali megjelenés és szó. Ünnep volt a mennyben és ünnep lehet a földön is. Csak el kell indulni. Akiknek eddig hittek, azok szépen beszéltek, volt elképzelésük a jövőről, rendelkeztek támogatókkal és hatalommal. Még- sem értek célt. Itt egy csecsemő van: sír, szülei gondoskodására szorul, születésének körülményei nem túl fényes jövővel kecsegtetnek. Mégis meglátták benne Jézus Krisztust, Isten fiát, az Üdvözítőt! Ők voltak az elsők, akik Isten üzenetét meghallva legyőzték csalódottságukat és részesei lettek a kibontakozó csodának. Nem tudtak arról, hogy Jézus Krisztus születésének célja több mint 30 évvel később fog lelepleződni, egy péntek délután, amikor keresztre feszítették egy Koponya-hegy nevű helyen.
Aki ennyire fontos volt Istennek, akinek születését csodás jelek kísérték, akihez annyi reményt fűztek, annak hogyan lehet ilyen vége? Tévedés, gyengeség, hiba…? Nem! Szeretet, az Isten szeretete. A bűnben, csalódásban, fásultságban, reménytelenségben élők felé áradó szeretet. Isten Báránya, aki magára veszi az ember bűnének büntetését. Megszületett és meghalt, hogy mi élhessünk általa.
Jézus Krisztus mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Ez a megnyugvás a megváltás isteni békéje. Az a tudat, hogy örök biztonságban vagyok, és senki sem veheti el ezt tőlem. Mert Krisztus által részese vagyok a megbocsátásnak, örök életnek és Isten áldásának. És ezen az ünnepen ma is ugyanezt mondja: „Jöjjetek énhozzám…” Mondhatja, mert Isten feltámasztotta őt a halálból. Egyedül ő az, akiben megvan a halált is legyőző szeretet hatalma. És ezen a karácsonyon Ő akar megajándékozni bennünket.
Dani Zsolt
Szentendrei Baptista Gyülekezet

« 2022. augusztus » loading...
h K s c p s v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
sze 10

P’Art Mozi – filmszínházi programok

2022. 01. 01. - 2029. 12. 16.
sze 10

Kovács Margit, a Duna királynője

2022. 01. 03. - 2029. 12. 31.
sze 10

Kmetty kiállítás – újragondolva

január 3.. 17:00 - november 13.. 18:00
sze 10
sze 10

Vas István emlékkiállítás

június 24. - szeptember 25.
sze 10
sze 10
sze 10
csü 11

Barokk fesztivál Szentendre belvárosában

augusztus 11.. 08:00 - augusztus 14.. 17:00
pén 12

Római kori dunai őrhajó Szentendrén

augusztus 12. - augusztus 13.
pén 12
szo 13

Galaxisok koncert a Barlangban

augusztus 13.. 20:00 - 22:00
sze 17

Teátrum 2022 / A feleség negyvennél kezdődik

augusztus 17. - augusztus 18.
sze 17
csü 25

Teátrum 2022 / Hárman a padon

augusztus 25. - augusztus 26.
pén 26