Lukács Tibor festőművész kiállítása nyílik meg Szentendre óvárosában, a Dumtsa Jenő 8. szám alatti Nyitott Műteremben az adventi programok kezdőnapján, november 28-án, szombaton, 16 órakor.

A sorsszerűség végigkísérte életét, a mindennapok szűk mezsgyéje ellenére a gondolat számára mindig valósággá válik. Így volt ez legújabb kiállítása esetében is, amikor kiállítóhelyet keresve, ajándékként kapta a lehetőséget, hogy egy barátja üresen álló családi házában mutathassa be az utóbbi években született alkotásait.
A falakon már az előtérben dinamikus szín- és formavilágú, nagyméretű vásznak és apró képek sora váltakozik. Arctalan, letisztult figurái, mintha szobrai festett lenyomatai lennének, kimunkált vonalvezetés jellemzi képeit. Múlt, jelen és jövő nélküli,
lecsupaszított alakjai idegenül állnak a térben. Ezt az elidegenedést fejezi ki a kiállítás címe is.
Erős, Van Gogh-i színeivel a napfény ragyogását vetíti vásznaira. „A napfény maga a teremtő erő, a melengető lélek, a tiszta, értelmes, jó akaratú tudat – mint mondja, – de már génkezelt. Mesterséges környezetben génkezelt növények és állatok a táplálékaink. Módosított konzerv-világunk tudatunkra is kihat. Nekem az alkotáshoz elsősorban tiszta érzésekre és érzékelésre, tisztánlátásra, módosítatlan eredetiségre, függetlenségre van szükségem. Képeimmel arctalan, gépies létezést diagnosztizálok, amit a szeretet színeibe, fényébe öltöztetek. A festészetben, a szobrászatban nem a látvány megjelenítésére teszem a hangsúlyt, hanem a látvány érzetének a megjelenítésére. Azt az érzetet jelenítem meg, amelyben az időutazó a tetszőleges múltban vagy a kiszámíthatatlan jövőben, adott életképekben és élethelyzetekben képvisel. Olyan jeleneteket örökítek meg a mindennapi életből, ahol mi is aktív résztvevők lehetünk. Napozunk vagy csónakázunk, zuhanyozunk, kártyázunk, vagy éppen kaszáljuk a rétet, keressük hitünk rejtelmeit. Az élet lényegét érintem, mert az mindig ott van a részletekben.” .

A Génkezelt napfény című kiállítás december 28-ig látogatható.