Boulsevicz Beatrix az augusztusi 17-ei Fina Master Világbajnokságon – melyen több mint 12 000 versenyző vett részt – Európa-csúccsal lett aranyérmes 100 méter pillangón, bronzérmes 200 méter gyorson és 200 méter pillangón, valamint 5. helyezést ért el 400 méter gyorson és 200 méter vegyesen.

Hogyan kezdődött úszói pályafutásod?

Kilencéves voltam, amikor a csillaghegyi uszodában megalakult a Római Sport Egyesület. Az edzőm már korábban is mondta anyukámnak, hogy lát bennem tehetséget, és vigyen el egy egyesületbe, de ő ezt a két kicsi testvérem mellett nem tudta megoldani. 1996-ra olyan csapat jött össze, amellyel már érdemes volt belefogni a versenyzésbe, így Gyepes Lajos megalapította az egyesületet. Az első versenyem a kerületi diákolimpia volt, amire kérleltem anyukámat, hogy engedjen el. Ő mondta, hogy így kezdődik, én mondtam, hogy csak ezt az egyet. Neki lett igaza.

Gyerekként hogyan viselted az edzések egyre fokozódó terhelését?

A fokozatosság miatt nem éreztem tehernek. Az ember mindig csak egy kicsivel tesz többet, míg a végén eljut a heti tíz edzésig. Az úszás volt az életem, erről szólt minden napom. Amíg mások el nem kezdték kérdezgetni, hogy hogyan bírom, addig nem is gondolkodtam rajta, hogy az én életem más, mint a korombelieknek. Szerencsére a tanulás és a sport mellett mindig maradt időm magamra. Ebben sokat segített, hogy sportiskolába kerültem, ahol a tanárok figyelembe vették az elfoglaltságainkat, illetve pár évig magántanulóként én oszthattam be az időmet. Azt mindig szem előtt tartottuk a szüleimmel és az edzőimmel is, hogy a sport nem mehet a tanulás rovására.

2003-ban ifjúsági Európa-bajnok voltál 100 és 200 méteren, 2005-ban rövidpályás Európa-bajnok 100 pillangón. Majd olimpia: 2004-ben Athén, 2008-ban Peking. Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed?

A 2003-s ifjúsági EB azért emelkedik ki a többi közül, mert ekkor úsztam a 100 méter pillangót 1 percen belül, magyar nőként először. Azóta persze úsztak már ennél jobb időket is, de ezt a tényt már senki nem tudja átírni.

A sikerek után miért hagytad abba hirtelen?

Elérkezett az a pont, amikor úgy éreztem, hogy a befektetett munka már nincs arányban az elért eredményekkel. Egyre nehezebben vettem rá magam a hajnali kelésekre, folyton fáradtnak éreztem magam, és kezdett úgy tűnni, hogy elmegy mellettem az élet. Ráadásul a nálam fiatalabbak is sokat fejlődtek. Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni, ez így igaz. Úgy tudtam visszavonulni, hogy a hazai mezőnyben a legjobb pillangóúszó voltam, és ez nagy büszkeséggel töltött el. Utólag azt mondhatom, hogy jól döntöttem, mert az úszást a mai napig szeretem, és sok kedves emlékem van a régi időkről. 

Úgy tudom, a sporttól, a víztől nem búcsúztál el…

Szerencsém volt. Két héttel azután, hogy elköszöntem az úszástól, az élet egy sárkányhajós csapat mellé sodort. Azt sem tudtam eszik-e vagy isszák. Nagyon jó csapathoz kerültem. Megtetszett a sportág, de legfőképpen a társak hozzáállása, ami jelentősen eltért a profik világában megszokottól. Általuk megkaptam azt, ami az úszásból hiányzott: egy csapatot. Szeretek úszni, mert olyankor egyedül vívom meg a harcokat, a siker és a kudarc is az enyém. De fantasztikus érzés, amikor másik húsz ember is ugyan azért harcol, az akaratunk és a szívünk olyankor egy.

Tavaly visszatértél az úszáshoz, s azóta sorra nyered a versenyeket, futamokat. Milyen volt újrakezdeni?

Igen, így alakult, bár nem terveztem. Sajnos tavaly év végére a csapatom elfogyott, és nézeteltérések is adódtak, ezért váltanom kellett. Hargitai Gábor, a V8 Triatlon Team csapatkapitánya győzködött, hogy térjek vissza az úszáshoz. Nem volt könnyű dolga. Nem szerettem volna, hogy a régi önmagamhoz mérjenek mind a kinézetem, mind az időeredményeim alapján, mert az úszást kilenc éve abbahagytam. Végül januárban elmentem egy szenior versenyre, ahol csak rövid távokat kellett úszni, gondoltam felmérem, hogy hol tartok. Az időeredményeim engem is megleptek, így elkezdtem edzegetni. Februárban a rövid pályás országos bajnokságon minden számot megnyertem, amiben elindultam, ráadásul új, korosztályos országos csúccsal. Az igazán nagy lökést adott.

Hogyan készültél az augusztusi masters világbajnokságra?

Februárban döntöttem el, hogy indulok a VB-n, ehhez természetesen komolyabban neki kellett (volna) feküdni az edzéseknek. Azonban munka és tanulás mellett ez nem ment könnyen. Szerencsére az utolsó két hónapban sikerült tartanom a heti nyolc edzést. Ebben benne van heti 4 úszás, 3 hot iron és 2-3 futás. Szerencsém van, hogy a V-8-ban egy helyen van az uszoda és a fitness, így sok időt tudok megtakarítani. Nagyon köszönöm az uszoda és az edzőterem támogatását.

Tervek?

Jövőre irány a szlovéniai Európa-bajnokság.