2015. március 30., 10:19
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 9 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Fábry Sándor volt a házigazdája a P’Art Mozi Filmpiknik sorozatának, március 23-án. Ajánlására Jeles András Álombrigád című filmjét vetítették le a moziban. Az 1983-ban készült játékfilmet megjelenésekor azonnal betiltották, évekig dobozban pihent, s a „szellem” csak 1989-ben szabadulhatott ki. Az államszocializmust pellengérre állító, a megszokott filmes kifejezőeszközök határait többszörösen átlépő alkotás a hervadó késő-szocialista rendszer meghatározó filmtörténeti relikviája.

Fábry Sándor a film dramaturgjaként hasonló várakozással nézte újra a filmet, mint a közönség, akik akár a letűnt rendszer részeseiként, akár a 20-as, 30-as korosztály tagjaiként próbálták át- vagy újraélni a 80-as évek Magyarországának életérzését. „Ez számomra is kísérlet, olyan, mint a régi barátnőket felkeresni, mindenképpen kétélű vállalkozás. Régi olvasmányélményeket felidézni, régi filmeket újranézni mindig veszélyes. Nem tudhatjuk, egy film az időben hogyan működik, milyen a hatása több tíz év múlva” – mondta Fábry a vetítés előtt. A Kádár-rendszer végóráinak kórrajzát a rendező sokszorosan egymásra halmozott, áthallásokkal telített víziókkal ábrázolja. Az amatőr színészekkel forgatott film dialógusai már-már az elviselhetetlenségig nyomasztóak ma hallgatva, pedig, mint Fábry mondja, akkoriban rekeszizom-görcs generáló hatásuk volt. A film egy szocialista brigád kulturális vállalkozásáról szól, egy orosz szerző A prémium című darabját próbálják. „Már menet közben érezni lehetett, a filmmel lesznek problémák. De ez egy olyan pimasz, jó értelemben vett gátlástalan alkotás, amiből semmit nem lehetett kivágni, nem igen lehetett kozmetikázni” – teszi hozzá Fábry. A betiltás a film nimbuszát jelentékenyen növelte, és a film a dobozban lapulva is hatott: számos részlete inspirálta a hasonló témákhoz nyúló rendezőket az elmúlt évtizedek alatt.

Az egyik legizgalmasabb fázisa a filmkészítésnek az amatőr szereplők válogatása volt, ami egy szociográfiai tanulmánnyal felért. „Több hónapos intenzív találkozásom a magyar munkásosztállyal meghatározó élmény. Rengeteg magnóinterjút készítettünk – akkor még jobban ráértünk mindenre –, a Csepeli Vasműben a rendezővel és az operatőrrel három hónapot húztunk le. Megtudtuk, a párás hajnalban, fél hatkor milyen érzés a kapcába beleugrani. Csodálatos embereket gyűjtöttünk össze, a főszereplő Gyula híres mondata, hogy »megettem a dumát” szimbolikus tartalmú: hiszen mit evett meg? Megette ezt az egész, szocialista vegyes tölteléket”. A film konklúziója is valójában ez: a legnagyobb vesztese a rendszernek éppen ez a munkásréteg, akiket nem emelt fel az ideológia.

A vetítés után süti, pogácsa és bor társaságában beszélgetett a filmről a nézőkkel az est házigazdája, Fábry Sándor, akivel legközelebb a Szentendrei Tavaszi Fesztiválon találkozhatunk. A Pest Megyei Könyvtár színháztermében ad önálló estet Gyere a moziba be! címmel, melynek bevételét az idén tíz esztendős P’Art Mozi javára ajánlotta fel.

További információ az előadásról és online jegyvásárlás: www.szentendreprogram.hu. Jegyeket a Tourinform Irodában is vásárolhatunk, a Dumtsa Jenő u. 22. szám alatt (tel.: 26/317-966).