Az Izbégi Tagóvoda nagycsoportosainak műsorával és Stefanek János fafaragásainak kiállításával köszöntötték az időseket október 7-én a Gondozási Központban. A bensőséges ünnepség a megbecsülésről, a közösség öröméről és a nemzedékeket összekötő szeretetről szólt.

Magyar Judit alpolgármester köszöntőjében az idősebb generáció tapasztalatát, tudását és bölcsességét méltatta, és kiemelte a nagyszülői szeretet pótolhatatlan szerepét. Hangsúlyozta: a város szívesen vállalja az idősekről való gondoskodást, amelyet a Gondozási Központ szolgáltatásai mellett támogatások és közösségi programok is segítenek.

Szólt az idén először meghirdetett 65+ közösségi költségvetésről, amelynek ötmillió forintos keretére 180 javaslat érkezett. Említette az időskori és a gyógyszertámogatást, valamint a nyugdíjas közösségeket összekapcsoló rendezvényeket, köztük a helytörténeti vetélkedőt.

Beszédét személyes emlékkel zárta: nemrég elhunyt, 97 éves rokonával folytatott utolsó beszélgetésére emlékezett, amelynek hangulatát, a rokon jókedvét azóta is őrzi. Az ilyen együtt töltött percek teszik igazán értékessé az időt. A klub tagjainak egészségben és szeretetben eltöltött hosszú életet kívánt, és arra biztatta őket, éljenek a város adta lehetőségekkel.

Az Izbégi Tagóvoda nagycsoportosai közel félórás műsorral készültek. A száz éve született Forrai Katalin tiszteletére az általa óvodásoknak összeállított gyűjtemény népi játékaiból, dalaiból és mondókáiból válogattak. Elhangzott többek között a Hold, hold, fényes lánc, az Ennek a kislánynak nem jutott párja, a Dombon törik a diót, az Esik eső fűre, fára és az Érik, érik a dinnye.

A gyerekek jelenléte önmagában is ajándék volt, amelyet a saját készítésű könyvjelzők átadása tett még személyesebbé. Elevenségük, igyekezetük és nagy odafigyeléssel előadott műsoruk örömmel töltötte meg a klubot. A jól ismert dallamok és játékok sokakban felidézhették saját gyermekkorukat, a gyermekeikkel, unokáikkal együtt töltött idő emlékeit.

(Fotó: Isza Ferenc / Szentendre.hu)