Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából október 23-án rendezett ünnepséget a Városháza dísztermében tartották. Az eseményt élő adásban kísérhette figyelemmel a város. Az ünnepre fényfestéssel öltöztették a Városházát nemzeti színekbe. Az ’56-os emlékfal előtt Fülöp Zsolt polgármester és Elek Zsófia kabinetvezető tisztelget főhajtással a forradalom és szabadságharc hősei előtt, majd meggyújtották az emlékezés mécseseit.
Az egybegyűltek köszöntése és Himnusz közös eléneklése után Fülöp Zsolt polgármester mondott ünnepi beszédet.
Beszédét azzal kezdte, hogy a kivetítőn a forradalmi felvonulók archív fotójára mutatva feltette a kérdést: mi az, ami magával ragad bennünket ezen a képen, miért érezzük úgy, hogy velük együtt lépünk? Az, hogy nincs az arcokon félelem, de van hit és öröm, nincs az arcokon gyűlölet, de ott van az egymás felé forduló bizalom. Nincs az arcokon reménytelenség, de ott van a változás reménye… Hit, öröm, bizalom, változás…”
Majd két, szintén október 23-án történt eseményről beszélt, melyekben szintén meghatározó volt a hit, az egymás iránti bizalom, a változás igénye. Az egyik: 1613. október 23. Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választása, amivel lehetővé vált egy olyan kormányzás, amit ma Erdély aranykorának nevezünk.
A másik a Habsburg ellenes tüntetés Pest-Budán 1860. október 23-án, amikor Ferenc József az Októberi diplomával Magyarországot az osztrák provinciák sorába illesztette volna.
Az 1860-as események kapcsán hangsúlyozta, hogy a nemzet kiállt a szabadságért, és ezzel megalapozta az 1867-es kiegyezés lehetőségét.
„Mit mond nekünk október 23. 1613-ból, 1860-ból és 1956-ból? Azt, hogy hiszek benne, hogy amit teszek, az a változást szolgálja, hiszek benne, hogy lehet másképpen cselekedni, másképpen gondolkodni. Hiszek benne, hogy lehet közösen, egymást erősítve jobb életünk, élhetőbb Szentendrénk” – folytatta beszédét, majd a konkrét városi feladatokat sorolva Deák Ferencet idézte: „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem a közjót gyarapító tettek sorával kell szeretni.” Majd egy szót cserélve megismételte a mondatot: „Szentendrét nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem a közjót gyarapító tettek sorával kell szeretni.”
A Városháza előterében lévő ’56-os emlékfalat Holdas György szobrászművész alkotta. A márványtábláblán Weöres Sándor: Az országhoz című prózaverse van felvésve. Ezt a szöveget ma L. Nagy Attila, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója mondta el.
Az országhoz
Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.
Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.
A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.
(Weöres Sándor: A teljesség felé, Móricz Kiadó, 1945.)
Ezután következtek a díjátadások.
Október 23. alkalmából a város Szentendréért, a közösségért tevékenykedők munkáját ismeri el. Köszönetképpen Szentendre Város Képviselő-testülete kitüntető díjakat adományozott, melyeket Fülöp Zsolt, a város polgármestere adott át.
SZENTENDRE VÁROS SZOLGÁLATÁÉRT díjat Lovas Judit, a Gondozási Központ intézményvezető-helyettese, az Idősek Klubja vezetője kapta, aki több mint 25 éve áll a szentendrei idős rászorulók szolgálatában. Dolgozott a házi segítségnyújtásban, a klubba járók gondozónőjeként is. Folyamatosan vesz részt képzéseken, szakmai érdeklődése, tudása a mindennapi kihívásokhoz alkalmazkodva szerteágazó, az ellátottak változó összetételéhez igazodik. Lovas Judit a közös mindennapokban és a koronavírus veszélyhelyzet idején is végtelen türelemmel, határozottsággal, kreatív rugalmassággal, sok-sok humorral és szeretettel terelgeti a klub és az odajárók életét.
———————————-
A város képviselő-testülete SZENTENDRE VÁROS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI díját dr. Katona Zsuzsánna fogorvos, fogszabályozó szakorvosnak adományozta.
Dr. Katona Zsuzsánna régi szentendrei, orvos családban született. Iskoláit Szentendrén végezte, majd a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán 1976-ban kapta meg diplomáját. Tizenöt éven át a Szentendrei Rendelőintézet Fogászatán dolgozott. A szakvizsgái után 1988-ban megszervezte, és egészen 1992-ig látta el a Szentendre és Kistérségi gyermek fogszabályozó szakellátást, majd 2000-től újra átvette ezt a feladatkört. Rendelője 2003-2016-ig a Semmelweis Egyetem Fogszabályozási Klinika Fogszabályozó Szakorvos gyakorlati képzőhelye volt. Jelenleg is Szentendre és Kistérség fogszabályozásra szoruló gyermekeit kezeli, mert 1976 óta megszakítás nélkül Szentendrén praktizál. Munkássága eredményeként több ezer gyermek köszönheti neki szabályos mosolyát.
————————————
SZENTENDRE VÁROS TESTNEVELÉSI ÉS SPORT díjat adományozott a képviselő-testület Eged Dániel úszásoktató és vízilabdaedzőnek.
Eged Dániel tíz éve oktatja a szentendrei gyerekeket, korábban úszásra, jelenleg vízilabdára. A V8-ban vízilabdaedző, a KÓPÉ úszósuliban a gyerekcsapat edzője és szakmai vezetője. A gyerekekkel megtalálja a hangot, türelemmel, sok humorral tanít, az úszni tanulók biztonságban érzik magukat vele. Birtokában van azon ritka képességnek, hogy egyszerre kedves és határozott. A gyerekek figyelmét a sportra tudja irányítani, a sportban megélhető flow-t, örömöt, játékot adja át tanítványainak, miközben fegyelmet is tud tartani. Kiváló pedagógus, akit minden tanítványa szeret, és akit évek múlva is így emlegetnek büszkén: „Igen, én is Dani bácsitól tanultam úszni!”.
——————————–
Szlovák Andrásné vállalkozó SZENTENDRE VÁROS TISZTES IPAROSA díjban részesült.
Szlovák Andrásné 1986 óta működteti édességboltját Szentendre belvárosában. A Fő tér 15-16. szám alatti lakásokat akkor még nagyszülei lakták. A család Szentendre egyik régi dalmát családja, harmadik generációs iparosok.
Szlovák Andrásné nagyapja, Sramek Endre műhelye a Fő tér 16. szám alatt már a háború előtt is működött. Édesapja, Pistyúr Miklós szintén iparos volt, az 1960-as években alakította ki az új műhelyt a Fő tér 15. sz. épület végében található istállóból, így a családnak szoros kötődése van az épülethez, ami mindig is a család bérleménye volt. A 1970-es években az udvarrészből egy esztergályosműhelyt alakított ki, ebből lett a fodrászüzlet és ekkortól működik a kis üzlet Stop Trafik-Bazárként. A bolt igazi családi vállalkozás, hiszen lánya is a boltban dolgozik, immár 15 éve. A gyerekek és a szülők legnagyobb megelégedése és szeretete kíséri munkálkodását.
—————————————
SZENTENDRE VÁROS KÖZBIZTONSÁGÁÉRT díjat a képviselő-testület idén Szentendre Város Önkéntes Tűzoltó Egyesületének adományozta.
Az egyesületet Szentendre város első polgármestere, Dumtsa Jenő alapította 1897-ben. A történelmi viharokat átélt, 2007-ben újjászervezett tűzoltó egyesület több mint 120 éve vesz részt a Dunakanyar tűzvédelmi feladatainak ellátásában. Az egyesületet civil szervezetként a mentő-tűzvédelem ügyéért elkötelezett személyek alapították és működtetik mind a mai napig. Fő tevékenységük, amelyből – a pályázati források mellett – a kiadásaikat fedezik: a városi rendezvények biztosítása, valamint egyéb sport- és kulturális események tűzvédelme. A bevételeket tűzoltási és műszaki mentési eszközök beszerzésére és fenntartására fordítják. Céljuk olyan technikai eszközök beszerzése, amelyekkel a Dunakanyar tűzvédelmében (pl. erdőtüzek oltásában nehezen megközelíthető helyeken) egyedi módon tudják segíteni a hivatásos társaik munkáját. A közel 40 fős egyesület tagjai között hivatásos tűzoltók, mentősök, katonák és tűzvédelmi kiképzéssel rendelkező civil lakosok is vannak. Aktívan közreműködnek a tűzoltásokban, segítve a hivatásos állományt. A veszélyhelyzet idején az egyesület tagjai aktívan részt vettek a 70 éven felüliek segítésében, melegétel-kiszállításban. A díjat az egyesület képviseletében Antal István tűzoltóparancsnok vette át.
———————————-
A SZENTENDRE VÁROS CIVIL SZERVEZETE díjat a képviselő-testület a Pannon Mentőkutyás Alapítvány Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálatának adományozta.
Az alapítvány az 1990-es évek közepétől tevékenykedik a magyarországi eltűnt személyek mentőkutyás/eszközös felkutatásában. Közhasznú alapítványként jelenleg az egyik legaktívabb – a mentőkutya-kiképzéssel, valamint eltűnt személyek kutyás felkutatásával foglalkozó – szervezet Magyarországon. Segítséget nyújtanak és közreműködnek a hazai- és a nemzetközi katasztrófák és vészhelyzetek, balesetek következményeinek felszámolásában, személyek felkutatásában és egyéb egészségügyi ellátásában; élet- és tárgymentésben. Hazai és nemzetközi szinten elismert, szakképzett tagjai számos eltűnt személy felkutatásában vettek részt eredményesen, bel- és külföldön egyaránt. Rendszeresen részt vesznek külföldi versenyeken, bevetéseken, az alapítványukat nemzetközi szakmai fórumok is jegyzik. Megbecsült tagjává váltak olyan szervezeteknek, mint a Nemzetközi Mentőkutyás Szövetség (IRO), valamint a természeti katasztrófák utáni nemzetközi segítségnyújtást koordináló ENSZ OCCHA-nak. Az alapítvány végezte a fertőtlenítéseket a városi intézményekben. Pénzügyi nehézségeik ellenére ingyenesen végeznek életmentést, valamint eltűnt személyek felkutatását szakképzett kutyáikkal.
A díjat az alapítvány képviseletében Balázs László elnök vette át.
———————————-
SZENTENDRE VÁROS KÖZMŰVELŐDÉSI díját Werner Ákos, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár volt intézményvezetője kapta.
Werner Ákos a díját nem kívánta személyesen átvenni, ezért postán küldik el neki.
Werner Ákos 2015 augusztusától 2020 júliusáig vezette a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárat. Werner Ákos irányítása alatt a könyvtár életében több strukturális fejlesztés is megvalósult: 1000 fővel nőtt az olvasók száma. Segítette 25 Pest megyei kistelepülés könyvtárának felújítását, jelenleg 95 könyvtárat mentorál. Igazgatása alatt nemcsak figyelemmel és szakértelemmel gyarapította a könyvtár állományát, hanem szélesebb réteget megszólító rendezvényeket is szervezett. Szerteágazó témák mentén, a kulturális, a tudományos, a művészeti élet területéről gyakran hívott vendégeket, valamint a helyi iskolákkal szorosabbra fűzte a kapcsolatot, mellyel elősegítette a pedagógusok munkáját. Szakértelmét és elhivatottságát kollégáin kívül a város valamennyi könyvtárba járó lakosa örömmel megtapasztalta.
A díjátadást Borbély Mihály zenekara és Tompos Kátya ünnepi koncertje követte. 1956-ban debütált slágerekből állították össze hangulatos műsurukat, melyet a Fortepan korabeli fotóival illusztráltak a szervezők. Olyan ismert dalok hangzottak el, mint az „Oly távol, messze van hazám”, vagy a híres Edith Piaf szám, a „Nem bánok semmit sem”. Borbély Mihály jazzszólója a forradalom képei alatt, különleges, megrendítő élményt adott.
Az ünnepség a Szózat közös eléneklésével zárult.
Az ünnepi koncert teljes egészében az alábbi videón is visszanézhetik.
Az alábbi videóban az ünnepségről készült videós összefoglalót láthatják.
Fotó: Szentendrei Teátrum, Révai Sára
