Esővel érkezett a június 17-i este, de ez sem tántorította el azokat, akik részt szerettek volna venni a Szelesdomb Közösségi Tervezés nyitórendezvényén. A sátrak alatt összegyűlt helyiek, rendszeres parkhasználók, önkéntesek és érdeklődők nemcsak a terület jövőjéről beszélgettek, hanem arról is, hogyan lehet egy sokak által szeretett és sokféleképpen használt zöldterület sorsáról közösen dönteni.

A püspökmajori Szelesdomb évek óta a városrész egyik legkedveltebb zöldterülete. Van, aki futni jár ide, mások kutyát sétáltatnak, pihennek, közösségi programokat szerveznek vagy egyszerűen csak a természet közelségét keresik. Nem meglepő tehát, hogy a jövőjéről is sokféle elképzelés fogalmazódott meg.

A rendezvény első perceiben még élesen ütköztek az álláspontok. Többen a terület jelenlegi, természetközeli állapotának megőrzése mellett érveltek, míg mások új rekreációs funkciókat, futókört, kutyafuttatót vagy további pihenőhelyek kialakítását látnának szívesen. Ahogy azonban telt az idő, egyre inkább a párbeszédé lett a főszerep.

Ebben nagy szerepe volt Szerdahelyi Sárának, a Környezetvédelmi és Közösségi Részvételi Iroda nemrég kinevezett vezetőjének, aki többször is hangsúlyozta: a nyitórendezvény célja nem a döntéshozatal, hanem a különböző igények és szempontok összegyűjtése. „Nincs rossz ötlet, csak el nem mondott ötletek vannak” – fogalmazott. A biztatás eredményesnek bizonyult: a résztvevők több mint 100 javaslatot és észrevételt írtak fel a kívánságfára vagy helyeztek el a gyűjtődobozban.

Fülöp Zsolt polgármester arról beszélt, hogy a közösségi tervezés éppen azért indult el, mert a Szelesdomb jövőjével kapcsolatban régóta sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó elképzelés jelenik meg a lakossági fórumokon. Az önkormányzat nem kíván a helyiek bevonása nélkül dönteni a terület fejlesztéséről. Mint mondta, a következő hónapok feladata az lesz, hogy a különböző elképzelésekből olyan javaslatok szülessenek, amelyek mögött valódi egyetértés és kompromisszum áll.

A beszélgetések során számos visszatérő téma került elő. Ilyen volt a kaszálás kérdése is. A természetesebb növényzet megőrzését támogatók és a rendszeresebb karbantartást szorgalmazók között ugyan voltak véleménykülönbségek, de már az első alkalommal körvonalazódtak olyan megoldások, amelyek mindkét oldal szempontjait figyelembe veszik. Többen például elképzelhetőnek tartották egy rendszeresen kaszált kutyafuttató terület kijelölését.

Sokan beszélgettek a fűre kiterített Szelesdombot ábrázoló térképnél is, amelyen a résztvevők színes jelölésekkel mutathatták meg, mely részeket kedvelik leginkább, mely részeket tartják problémásnak, illetve hol látnának szívesen változásokat. A több tucat zöld, kék és piros pontok mellett sokan rövid magyarázatokat is írtak álláspontjuk indoklására, így a térkép rövid idő alatt a helyi tudás és tapasztalatok látványos gyűjteményévé vált.

A térkép melletti diskurzus egyik hangsúlyos témája a parkolás volt. Kiss Barna, a környék forgalmi rendjének átalakítását célzó korábbi lakossági egyeztetések projektmenedzsere felidézte, hogy a Hamvas Béla utca környezetére már korábban is készült, lakossági konszenzuson alapuló koncepcióterv, amely további parkolóhelyek kialakításával is számol. (Legutóbbi cikkünk itt olvasható a lakossági egyeztetésekről, benne az egyeztetések alapján elkészült forgalomtechnikai koncepciótervvel.)

Király Miklós önkormányzati képviselő szerint a közösségi tervezés egyik legnagyobb kihívása az lesz, hogy közelítse egymáshoz a „maradjon minden úgy, ahogy van” és a fejlesztéseket szorgalmazó álláspontokat. Ugyanakkor biztató jelnek nevezte, hogy a rendezvény végére a résztvevők egyre nyitottabban hallgatták meg egymás érveit, még akkor is, ha nem mindenben értettek egyet.

A közösségi tervezés nyitó eseményének egyik legfontosabb eredménye talán éppen az volt, hogy hogyan lehet egymásra figyelni, megérteni a másik szempontjait és közösen keresni a mindenki számára elfogadható megoldásokat.

A program végén, már este nyolc óra körül, a résztvevők még közös helyszínbejárásra is vállalkoztak. A dombon sétálva mutatták meg egymásnak azokat a pontokat, amelyekhez emlékek, problémák vagy éppen fejlesztési ötletek kapcsolódnak.

A közösségi tervezés még csak elkezdődött. Az ősszel folytatódó workshopok és munkacsoportos alkalmak során a most összegyűlt véleményekből és javaslatokból közös jövőkép formálódhat. Olyan fejlesztési irány, amely egyszerre őrzi meg a Szelesdomb természeti értékeit, szolgálja a helyi közösség igényeit, és hosszú távon is fenntartható marad.

A nyitóesemény megmutatta: a Szelesdomb sokak számára fontos. És talán azt is, hogy a közös gondolkodásnak ereje van. Az este végére a véleménykülönbségek nem tűntek el, de a résztvevők már inkább egymás érveire figyeltek, mint saját álláspontjuk ismételgetésére. Talán ezért hangzott el mosolyogva az egyik résztvevőtől: „Ez már egészen olyan, mint Európában…”

(Fotó: Bellai László és Kiss Barna, Szentendre.hu)